Lenin útjai

lenin2A könyvismertető röviden ismerteti Krausz Tamás: Lenin – Társadalomelméleti rekonstrukció (Napvilág, 2008) című művét, amely még nincs lefordítva franciára, de a jelentős Lenint elemző könyvek között a helye - a szerk megj.

Az októberi forradalom századik évfordulójának előestéjén nézzük meg, milyen források állnak rendelkezésünkre francia nyelven ahhoz, hogy képet alkothassunk a « Lenin-tényező » hatásáról (a kifejezést egy orosz történelmi ismeretterjesztő folyóirat 2017. áprilisi számából veszem át) . Először is itt vannak az újabb keletű életrajzok Dominique Colas[i], Robert Service[ii] és Lars Lih[iii] tollából; meglehetősen eltérő szemléletmódokat képviselnek. Dominique Colas, aki annak idején a lenini politikaelméletről írt tanulmányokat, azokra a politikai csatározásokra összpontosít, amelyeket Lenin 1917 februárjától a haláláig folytatott. Robert Service angolból fordított, hagyományosabb könyve számos újkeletű levéltári adatot is tartalmaz. Sajnos a szerzők mindkét esetben szem elől tévesztik, hogy Lenin és mindenkori ellenfelei milyen konkrét kihívásokkal szembesültek, és ehelyett inkább az elmélet, vagy a személyiség rekonstruálására törekednek. Nem biztos, hogy a magánéletét vagy a nézeteit fürkészve érthetjük meg igazán a forradalmi kontextusban egy politikai erő megszervezésére és irányítására elkötelezett vezetőt. Igen kevés szó esik például a – nagyrészt a körülményekre reagáló « jelszavakból » álló – lenini diskurzus különleges státuszáról és az aktivisták közötti visszhangjáról,  pedig egyedül ezek révén lehet pontosan felmérni valóságos szerepét, szavának politikai súlyát és egyben a határait.

Lars Lih szintén angolból fordított, rövidebb írásának szándéka az, hogy olvasói elé tárjon egy a lenini pályát magyarázó vörös fonalat. Szerinte Lenin egy három szakaszból álló « heroikus forgatókönyvet » követett – a szervezet létrehozása, a politikai forradalom, a háború szocialista forradalommá alakítása – amely a tömegekbe és a munkásosztály vezető szerepébe vetett bizalmáról tanúskodott.  Lars Lih itt egyik régebbi művének elemzéseire támaszkodik, ahol azt igyekezett kimutatni, hogy Lenin korántsem egy haptákban álló párt teoretikusa, hanem lelkes, a forradalomban hívő aktivista. Ám ismét csak sajnálnunk kell, hogy egy végül is eléggé erőtlen modell mögött a kontextus itt is háttérbe szorul.

Az újabb, (egyelőre) le nem fordított művek közül kettő az előbbiekkel szemben olyan szempontokat választ, amelyek révén jobban megragadható Lenin politikai tevékenységének sajátossága. A magyar Krausz Tamás[iv] szellemi életrajzában részletesen nyomon követhetjük Lenin főbb eszméinek forrásait és keletkezésük történetét, valamint az őket környező vitákat.  A sztálinista történetírás kifigurázta ezeket a vitákat, amelyek még ma is megbízható elemzőjükre várnak. A tanulmány kvalitásai ellenére sajnálatos, hogy túlságosan ritkán adja meg a szót Lenin közvetlen vitapartnereinek – a legális marxistáknak, mensevikeknek, anarchistáknak, forradalmi szocialistáknak – akik többnyire csak a Lenintől származó idézetekben és értékelésekben jelennek meg.

Végezetül Tarik Ali műve[v] kevésbé életrajzi és akadémiai jellegű. A könyv az orosz munkásmozgalom hosszú történetét igyekszik rekonstruálni többféle megközelítésben (például a nemzeti kérdés, a nők szerepe az orosz aktivizmusban), és Lenin figuráját is úgy kívánja felidézni, ahogyan a mozgalom története megérintette. A Majakovszkij-versekkel tűzdelt könyvnek kitűnően sikerül érzékeltetnie azt a környezetet, amelyben Lenin fejlődése zajlott. Hamarosan elkészülő fordítása talán meghozza számára a megérdemelt olvasottságot.

Végül ejtsünk néhány szót Lenin franciául olvasható saját írásairól. Jellemzőnek tekinthető, hogy ma az egyetlen nem kis példányszámú kiadásban elérhető műve az Állam és forradalom[vi].  Akármi legyen is a véleményünk róla, olyan szöveg ez, amelynek erősen elméleti jellege, a téziseiről nem is szólva, nem túl reprezentatív. A szervezeti és stratégiai kérdések ebben a műben háttérbe szorulnak, pedig ezek voltak Lenin legfőbb vizsgálódási területei, és az aktualitásuk a mai baloldalt felkavaró viták láttán nemigen tagadható. Tartani lehet attól, hogy ha Lenint kizárólag teoretikusként mutatjuk meg, ezzel egy olyan megközelítést támogatunk, amely politikai lényegétől megfosztja és az elvont « forradalmi mondat » sokadik képviselőjévé redukálja őt, amely ellen pedig oly sokat küzdött.

 

Fordította: Köböl Anna

 

[i] Dominique Colas: Lénine, Fayard, Párizs, 2017, 532 oldal, 25 euró.

[ii] Robert Service: Lénine, Perrin, « Tempus » sorozat, Párizs, 2016, 800 oldal, 12 euró.

[iii] Lars Lih: Lénine. Une biographie, Les Prairies ordinaires, Párizs, 2015, 279 oldal, 22 euró.

[iv] Tamas Krausz: Reconstructing Lenin. An Intellectual Biography, Monthly Review Press, New York, 2015, 552 oldal, 31,50 $.

[v] Tariq Ali: The Dilemmas of Lenin, Verso, London, 2017, 384 oldal, 14 font.

[vi] Lénine: L’État et la révolution, La Fabrique, Párizs, 2012.

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés