Helyszíni tudósítás/1 Párizs, Köztársaság tér, 2016. április 9-10.

Democratie tes ou 1

A majd két hónapja elkezdődött társadalmi mozgalom központja a néhány éve felújított Köztársaság tér (Place de la République). Innen indulnak másfél hónapja a csütörtöki  tüntetések, és ez a tágas tér lett azoknak a találkozó helye, akik beszélgetésekkel, vitákkal, koncertekkel akarják elmélyíteni a tüntetéseken skandált jelszavavakat. Az április 31-ie tüntetés után volt a tágas Köztársaság tér első elfoglalása, és azóta mind nagyobb számban maradnak együtt éjszakára a Nuit Debout-ra vágyók. Nehéz lefordítani Nuit, éjszaka, debout, állva, de mi az az egymàs mellé tehető két magyar szó, amely hasonló tömörséggel és költőiséggel kifejezné a Köztársaság téren összegyűlők « öntudatos », « meg nem alkuvó », a politikai hazugságok előtt nem lefekvő, nem térdelő, hanem emelt fővel, állva átbeszélgetett, átmulatott éjszakáját, azòta màr éjszakáit. A legegyszerübb megtanulni ezt a két francia szót, plussz a kiejtés sem bonyolult : nüi döbu.

Néhány szót az előzményekről. Február 19-én a miniszterelnök bejelenti, hogy a Munkatörvénykönyv reformjàròl törvényjavaslatot terjeszt elő a minisztertanács majd a parlament elé. A fiatalok, gimnazisták, egyetemisták meglepően gyors és haragos tiltakozàsa, felhívásuk azonnali tüntetésre, egy internet petició, amelyet egy héten belül 750 000-en, tíz napra rá 1.200.000-en írnak alá. A miniszterelnök tárgyalásba kezd a szakszervezetekkel, elhalasztja a törvényjavaslat minisztertanács elé bocsátàsát, és visszavon néhány elhanyagolható pontot. Az alkalmazókkal ismerten kiegyezésre hajlamos szakszervezetek elégedettek, kiszállnak a tiltakozók táborából, de a fiatalok és a többi szakszervezet folytatja a harcot. A cél a törvényjavaslat  egy az egyben visszavonása. A miniszterelnök és a munkaügyi miniszter asszony a múlt héten végül fogadja a gimnazisták és egyetemisták szakszervezeteit, de megegyezésre úgy tűnik nincs esély.

Két meglepetés, egy, ki gondolta, hogy a Munkatörvényköny felszámolási kisérletére, u.i. gyakorlatilag erről van szò, éppen a munkaviszonyt még nemigen ismerő fiatalok fognak a legyorsabban és a legvehemensebben reagálni, kettő, a szocialista kormány ki tudja hanyadik anti-szocialista, a munkadók érdekeit szolgáló intézkedése után miért éppen ez vàlt azzá a cseppé, amelytől kicsordult a pohár ? Mert a pohàr szemmel láthatóan kicsordult.

A Köztársaság téri Nuit debout most a hétvégén màr két egész nap és éjszaka volt, és ezen a hétvégén, ahogy a szombati tüntetést követő nagygyűlés egyik szónoka mondta, az eddigi szokásos, és a kormányt nem nagyon izgató helyi és ágazati harcok, még akár győzelmek is, most hirtelen globális tiltakozássá váltak. Az emberek megértették, folytatta a szònok, hogy a kormány teljes visszakozàsàt kell kiharcolni, de ez nem elég. A rendszerrel magával van baj, azt kell felcserélni egy olyannal, ahol a pártok és kormányok a népet képviselik.

Egy egyszerü betődizàjnos plakát ugyanezt a gondolatot illusztrálja : a világszerte ismertté vált « Je suis » -vel kezdödik, de utána nem a vàrt  « Charlie » jön, hanem : « illegális bevándorlò », « bizonytalan állásù », « a Goodyear és az Air France alkalmazottja », « aktivista », « veszélyeztett területek elfoglaló-óvója », « földműves », « tanár », « menekült », « migráns, «ápolònő », « hajléktalan », « feminista », « diák », « dolgozó », « nyugdíjas», « ellenálló». Egy mederbe torkoll a sok-sok helyi és ágazati patak ... Demokráciára vágyik a Köztársaság téren éjjel-nappal randevùzòk tömege.

A hétvégére benépesült Köztársaság téren nehéz volt megszámolni, hány témában alakult fórum vagy bizottság, hány vitában fejtették ki a résztvevők a maguk és a társadalom problémáit. Ki a  bankok és adóparadicsomok büntetlenül hagyott milliárdokra rúgó csalásának megtürését rótta fel a kormánynak, ki a Nagy-Párizs program természetrongáló projektjeinek, a rom és cigány települések, parkok felszámolásának itt-ott sikeres megakadályozásáról, ki a szomszédok kilakoltatásának betiltàsáért folyó harcról szàmolt be.

A Nuits Debout–k egymás után szerveződnek Franciaország nagy és kis városaiban és a nagyvárosok külső negyedeiben, az emberek beszélni, másokat hallgatni, eszmét, információt cserélni akarnak. Ahogy Madridban, Barcelónában, Liszabonban is. Itt, a Köztársaság téren több mondat megállt a levegőben. Köztük egy 93 éves sovány bácsié,  « csak egymás kezét fogva maradhatunk állva ».

Helyszíni tudósítás/2 Párizs, 2016. április 17.

debat 2

Most, h február óta Párizs és egész Franciaország forrong, és hogy látom, hallom, h a magyar haladó közvélemény milyen megdöbbentően alulinformált, úgy gondoltam, hogy felcsapok helyszíni tudósítónak. 

 

A Köztársaság téri Nuit debout–k (kiejtés : nüi döbu, lásd a fordítást a múlt heti tudósításban - lásd az oldalon lent - továbbgyűrűznek az országban és egész Európában ; a nagygyűlések egyre-másra, gyors ütemben szerveződnek Rennes-ben, Nantes-ban, Toulouse-ban, Strasbourg-ban, Lyonban, és a határon túl, Berlinben, Brüsszelben, Madridban, Barcelonában, Valenciában.

Ahogy Párizsban, a fiatalok és a velük tartók mindenütt
• a hazai és az európai politikáról,
• az élet- és munkakörülmények általános ellehetetlenedéséről,
• a meg nem szűnő faji és nemi megkülönböztetésről,
• a mind tömegesebb hajléktalanságról és a menekültekről,
• a környezetrombolásról, a multikról és vezető politikusok adócsalásairól,
illetve mindezen jelenségek összefüggéseiről vitatkoznak.

A múlt heti tudósításban jeleztem, hogy a mozgalom a februári Munkatörvénykönyv reformtervezetével kezdődött. « Mi a baj ezzel a reformtervezettel ? » kérdezte a tudósítás egyik olvasója. Nos, a törvényjavaslat összes pontját hosszú lenne felsorolni. Összefoglalva, a tiltakozók szerint a reformtervezet egyfelől kihúzza a Munkatörvénykönyvből azokat a pontokat, amelyek előírják a munkahelyi demokrácia formáit, a szakszervezetekkel való konzultáció módozatait, másfelől engedélyezi az olyan vállalati és üzemi szintű intézkedéseket, amelyek megkönnyítik a dolgozók munkaidejének önkéntes felemelését, a túlórabérek csökkentését, akár ki nem fizetését, a haszonnal működő vállalatoknál, üzemeknél az elbocsájtásokat, a gazdaság « überizálását », azaz a munkavállalók nem vállalati alkalmazását, hanem kényszerítésüket arra, hogy egyszemélyes vállalkozókként dolgozzanak a multiknál. (Az utóbbiak számára ez két nagy előnnyel jár : nem ők fizetik a nyugdíj-és társadalombiztosítási hozzájárulást, hanem a munkavállalók, és a munkaidő beosztás valamint a munkakörülmények ellen a dolgozók csak egyénileg, elszigetelten, kis hatékonysággal emelhetik fel a szavukat.)

Az egyre több sérelemnek hangot adó francia Nuit Debout mozgalom elsődleges célkitűzése továbbra is e reformterv visszavonása, de ami Európa más országaiban is növekvő visszhangra talál, az az a gondolat, amelyet a Köztársaság-téren egy fiatal fogalmazott meg : « Ez a törvényjavaslat csak egy ága annak a [beteg] fának, amelyet ki kell vágni. »

A nagygyűléseken hozzászólók még emlékeznek az EU 2015 első félévének görög epizódjára, így mindenkiben felmerül a kérdés, hogy a jelenlegi francia kormány meddig mehetne el, ha netán a közvélemény többségének irányába gondolna elmozdulni. A gyakori válasz a Köztársaság téren és másutt, hogy Franciaország nem Görögország. Ha itt valami elmozdul, új irányt vesz, érvelnek az optimisták, azt nem lehet olyan könnyen elsöpörni, mint a meglehetősen elszigetelt görög kormány törekvéseit.

Hogy a mozgalmat valóban a francia közvélemény többsége támogatja, azt az Orange és iTélé megrendelésére nemrég készített reprezentatív BVA-közvéleménykutatás eredményei mutatják : a megkérdezettek 56%-a magáévá teszi a Nuit debout-k követeléseit. Társadalmi kategóriákra lebontva, a munkások 70%-a, a kisjövedelmű családok 68%-a, a kevés diplomával rendelkezők 65%-a, a közép-menedzserek 55%-a és a sok diplomával rendelkezők 53%-a. Tehát nemcsak a diákoknak, a fiataloknak van elegük a rosszul fizetett, agyonellenőrzött, bizonytalan, flexibilizált, karrier-perspektívákat hiányoló munkákból.

A politikai hovatartozást nézve is érdekes a fenti közvéleménykutatás. A Szocialista Párttal már korábban szakított baloldali pártokhoz közelállók 95%-a, a Szocialista Párttal szimpatizálók 53%-a támogatja a mozgalmat, míg a magukat jobboldalinak vallók 66%-a szemben áll vele. Ezek az arányok többek között azért is érdekesek, mert nem felelnek meg az utóbbi évek választásai alapján megrajzolt szociális térképeknek. Sok megfigyelő szerint figyelemre méltó átalakulásról van szó, és ez a változás semmiképpen sem mellőzhető a jövő évi elnökválasztás eredményének előrejelzéseiben.

De ami szintén fontos ebben a közvéleménykutatásban, hogy a baloldalt illető általános terminológiai zűrzavarban ez a mostani mozgalom megvilágítást ad arról, hogy ma Franciaországban hol húzható meg a baloldal és a jobboldal közötti választóvonal. Az a ma Franciaországban hatalmon lévő Szocialista Párt, amely François Mitterand második mandátuma óta gyakorlatilag feladta szociális elveit, és átállt a munkavállalók érdekképviseletére, vallják sokan, valójában a jobboldal részének tekinthető.

 

Körösi Zsuzsa

Helyszíni tudósítás/3 Párizs, 2016. április 24.

vieille dame 3

Az elmúlt héten Párizsban és az országban a mozgalom jövője körüli viták kerültek a Nuit debout-k* középpontjába. Ez jele annak, hogy a résztvevőkben most tudatosul az, amire a filozófus Szlavoj Zizek 2011-ben figyelmeztette az Occupy Wall Street-en összegyűlteket : « Itt együttvagyunk, jól érezzük magunkat, de ne felejtsétek el, a karnevál könnyű játék. A másnapi ébredés a fontos, amikor a mindennapi élet újra kell kezdődik, és látni  akarjuk, hogy változott-e valami. »

Valóban sokan szóba hozzák a gyüléseken a madridi Plaza del Sol Indignados-ait valamint a belölük kinőtt, most már pártként tevékenykedő, a rendszerbe beilleszkedő Podémos-t és az Occupy Wall Street-et, keresve, az előző mozgalmak tanulságait. A legfontosabb tanulság az, hogy se Spanyolországban, se az Egyesült Államokban nem változott semmi a politikai rendszerben.

A hét egyik meghatározó eseménye a szerdai (április 20.) nagygyűlés volt a Köztársaság tér mellett lévő szakszervezeti központban. A nagygyűlés a központi kérdése a « Hogyan tovább ? » volt.

Frédéric Lordon közgazdász, filozófus beszéde elején a Köztársaság téri viták egyik fiatal hozzászólóját idézte, « a gépezet minden elemébe porszemeket kell hintenünk ». Lordon ezt a neoliberálisok által harminc éve kialakított, rànk erőszakolt keret széttörésében látja. Ugyanis ebben a keretben, mondta mintegy 500 hallgató előtt, valóban « There is no altervative », nincs alternatíva, ahogy Margaret Thatcher hirdette. A « megrökönyödött közgazdászok » csoportjába tartozó közgazdász-filozófus számára az alternativa : a bankok spekulatív tevékenységének betiltása, a részvényesek hatalmának semlegesítése, és az EU minden tagországra kötelező antiszociális irányelveinek eltörlése.

A gyűlés egyik kezdeményezője, az újságíró és filmes François Ruffin egy hatalmas május 1-i tüntetés megszervezésében látja a mozgalom továbblépését. « A kormány érdeke, mondta, hogy a Nuit debout-k a tereken belül maradjanak és hogy a fiatalok és idősebb támogatóik egymásközt vitatkozgassanak. A mi érdekünk ezzel szemben, hogy a szakszervezetek mellénk álljanak. »

Egy grenoble-i szakszervezeti felelös szintén a két, ma még külön vágányokon mozgó társadalmi mozgalom találkozásának lehetőségeit kereste. Több helyen az országban már vannak munkabeszüntetések, és több kórház, gimnázium, posta valamint Havre kikötője április 28-ára sztrájkot hirdet, de « az általános sztrájkhoz ez nem elég, ehhez egy nagy szikrára van szükség », mondta.

Szombat délutàn (àprilis 23.), kint a Köztársaság téren az « Általános sztrájk-bizottság » ennek a szikrának a lehetőségeit vitatta. « Ha a gyárak, üzemek, a kereskedelmi dolgozók nem jönnek ide, nekünk kell őket megkeresni », javasolta egy fiatalember. Ezzel mindenki egyetértett, és sokan készek voltak részt venni a megkeresési akciókban, abban azonban kevésbé volt összhang, hogy a kormánnyal együttműködő szakszervezeti központokkal kell-e, érdemes-e kapcsolatba lépni. Egy fiatal nő az általános sztrájk kérdésében a szakszervezeti tagság és az országos vezetők közötti nyílt konfliktusokról beszélt.

A mozgósítások dátumai egymást követik az elkövetkező tíz napban. A nagygyűlés épületének utcai falán már ki vannak ragasztva a szakszervezetek április 28-ára meghirdetett tüntetése, utána jön május 1., és május 3-án kezdödik a Munkatörvénykönyv reformjának parlamenti vitája. Erre a napra, jelentette be egy civil szervezet képviselője, « kemény akcióval kell, és fogunk reagálni. A törvénytervezet ihletője, sőt, megszövegezője a nagyvállalatok érdekképviseleti szervezete [francia nevén], a MEDEF. A MEDEF a kormány tulajdonképpeni irányítója, és egyiküket sem érdekli, hogy ezt a törvénymódosítàs elleni tiltakozást a lakòssàg 56%-a támogatja. Ezt kell mindenki számára nyilvánvalóvá tennünk. » A tervezett akció május 3-án a MEDEF épületének körülzárása, a MEDEF működésének lebénítása.

A Köztársaság téren szombaton nem a hideg szél és az esőre álló sötétszürke ég okolható a hangulatváltozásért. Ha az elmúlt majdnem egyhónapos napi találkozások, viták, új barátságokat, tapasztalatokat, önbizalmat, energiát adnak az ittlévőknek, most, érettebben, sokan érzik, hogy a februárban elindult mozgalom fordulóponton van. Talán csak most értik meg sokan, hogy mekkora a tét. A kérdés, vajon Dávid itt és most is feltalálja-e magát Góliáttal szemben .

 

 

Körösi Zsuzsa

*(kiejtés : nüi döbu), a fordítás : https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1040795592633167&id=135424713170264)

Az április 17-ikei és 10-ikei tudósítás :

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1043410932371633&id=135424713170264

 

 

Helyszíni tudósítás/4 Párizs, 2016. május 11.

Votation 4

Tegnap, többnapos fenyegetés után, lecsapott Damoklész kardja a Parlamentre : a kormány bejelentette, hogy nem viszi parlamenti szavazás elé a Munkatörvényköny reformját, helyette az alkotmány 49-3-ik pontját alkalmazza, amely lehetővé teszi a törvény szavazás nélküli két napon belüli életbe léptetését. A döntés oka : a Parlament többsége leszavazta volna a törvényt. A jobboldal az 5000 (nem elírás, valóban ötezer) módosítást, a baloldal a változatlanul hagyott pontot fájlalja.

Ez a Holland-Walls-érában a Parlament második kiütése a sakktábláról. Több szocialista és nem szocialista parlamenti képviselő valamint a sajtó még emlékszik az ellenzékben lévő szocialista pártvezér François Holland 2006-ban elhangzott mondataira, amelyek az akkori Villepin-kormány lépését bírálták : « A 49-3 alkalmazása brutális aktus, a demokrácia tagadása. [Villepin] szemmel láthatóan fél a demokráciától. De kimondom, az erőszak alkalmazása a gyenge hatalmak jellemzője ».

A 2006-os « Első Munka-Szerződés » törvényt (CPE francia rövidítésben) ellenezte szocialista párt, mi több részt vett a szintén hónapokig tartó tiltakozó gyűléseken és tüntetéseken. Tíz évvel később a Holland-Walls tandem ugyanazt a pedált nyomja, mint az akkori jobboldali kormány. Még egy részlet, amit érdemes felidézni : 49-3 ide, 49-3 oda, 2006-ban az utca nyomására a kormány kénytelen volt végül semmisnek nyilvánítani a törvényt.

Mindenképpen izgalmas időszak előtt áll a francia politikai élet. Az első menet a 49-3 bejelentését követő két nap. U.i. a Parlament minimum 58 képviselőjének lehetősége van két napon belül bizalmatlansági indítványt benyùjtani, ami egyenlő a kormány lemondásra kényszerítésével és ùj választások kiírásával. Nos, a jobboldali képviselők többször kiejelentették, hogy készek erre, de kérdés, hogy 58-an valóban alá is írják-e a bizalmatlansági indítványt, mert Nicolas Sarkozy szétzilált pártja nincs igazán felkészülve az esetleges hirtelen meghírdetett választásokra.

A Parlament bal felén csak akkor lesz meg a szükséges 58 képviselő, ha a mintegy 40 szocialista képviselő, aki élesen szemben áll a törvénnyel, kitart álláspontja mellett. Velük napok óta, már a 49-3 bejelentése előtt, és azóta, belső pártgyűléseken próbált Holland zöldágra vergődni. Csak azzal tudja őket zsarolni, hogy ha nem adják be a derekukat, akkor kizárják őket a pártból, és ezzel vége lesz képviselői karrierjüknek. Ma délután űltek össze eme szocialista alfrakció tagjai, hogy eldöntsék, folytatják-e vagy sem a kormánnyal való szembenállást.

Ami a viszonylag kevés képviselővel rendelkező baloldalt illeti, a választás furcsa és ellentmondásos. A céljuk nyilvánvalóan a 49-3 és a kormány megbuktatása, de ha a szocialista rebelliseket sikerül Hollandnak megdolgozni, és feladják az ellenállást, akkor csak egy lehetőségük marad, a jobboldaliak által benyùjtott bizalmatlansági indítvány támogatása, aláírása, annak ellenére, hogy álláspontjuk a törvényjavaslatot illetően természtesen homlokegyenest eltérő.

Holnap eldől a Munkatörvénykönyv, a 49-3 és a kormány sorsa. Illetve, nem, mert tudjuk, a történelem nyitott könyv, nem lehet előre megmondani, hogy az utca népe, a fiatalok, a diákok, a szakszervezetek, a jelenleg 50-60 üzemben, vállalatnál sztrájkolók milyen erőt tudnak felmutatni a három hónapja tartó éjszakákba nyùló viták, hetente szervezett tüntetések, a rendőrség rendszeres zaklatásai, brutalitásai után. Tegnap, a 49-3 bejelentése után a párizsi Nuit Debout* kivonult a Parlament elé ; a rendőrség olyan távolságban hùzta meg a biztonsági kordont a tiltakozók és a Bourbon Palota között, hogy a tüntetők hangja ne érjen el a képviselők füléig. Természetesen nem ez számít az okos telefonok, facebook és twitter korában.

Mindenestre nem véletlen, hogy a térképen feltüntetett 60-70 közép- és nagyváros Nuit Debout-in a viták egyik központi kérdése az V-ik köztársaság intézményrendszerének monarchikus elfajulása, és egy ùj, a VI-ik köztársaság alkotmányának felvázolása, az alkotmányozó gyűlés életre hívása, formájának, működésének körvonalazása.

A program nem ùj. Már 2012-ben, az előző elnökválasztás kampànyban François Holland egyik szocialista riválisa, Arnold Montebourg, és a Balpárt jelöltje, Jean-Luc Mélenchon is a VI-ik köztársaság jelszavát tűzte a zászlajára. Azóta pártoktól függetlenül létrejött « az Alkotmányozó Gyűlésért » nevű társulat, « a VI-ik köztársaságért » nevü mozgalom, a « Mi vagyunk a többség », a « Civilhullám », a « Civil Konferencia » nevű hálózatok valamint a hálózatokat összefogó « Demokratikus szinergia », és Jean-Luc Mélenchon programjának továbbra is alapponja az ùj alkotmányozó gyűlés összehívása (A.Montebourg régóta nem hallatja hangját). Ahogy a párizsi Nuit Debout-n a héten egy fiatal mondta, a « Panaszkönyvet » « Követeléskönyvvé » kell átkeresztelni. Szerinte « Az alkotmányozó gyűlés folyamat. Nem panaszkodunk, hanem cselekszünk. » Miért ? A választ a viták több résztvevőjétől idézem, mert « elegünk van a demokrácia semmibe vételéből », « a Nuit debout-kat a demokratikus rendszer működési zavarai szülték », «véget kell vetni a párizsi centralizmusnak, a vidéki területek hátrányos helyzetének ».

 

Folyt. köv.

Körösi Zsuzsa

P.S. Ma este eldőlt, a baloldalon nem jött össze a bizalmatlansági indítvány benyùjtásához szükséges 58 aláíràs.

_______________________________________

*(kiejtés : nüi döbu), a fordítás :

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1040795592633167&id=135424713170264)

Az április 17-ikei és 10-ikei tudósítás :

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1043410932371633&id=135424713170264

Az április 24-ikei tudósítás :

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1046717322040994&id=135424713170264&substory_index=0

Helyszíni tudósítás/5 Párizs, 2015. május 19

Mozart gimnazium

Az elmúlt hét, ahogy ez várható volt, a 49.3, a demokrácia megcsorbítása elleni tiltakozások jegyében telt el. Emlékeztetőül, a múlt héten a kormány döntött, mellőzi a parlamenti vitát a Munkatörvénykönyv reformjáról, mivel e törvényjavaslat nem nyerte volna el a Parlamentben a többség szavaztatát. Ezt jelenti a 49.3. A baloldal nem tudott bizalmatlansági indítványt benyújtani, mert nem írta alá a beadványt 58 képviselö. A jobboldal ugyan be tudta nyújtani, de mivel a Parlament többsége nem szavazta meg a bizalmatlansági indítványt, a kormányt nem tudta megbuktatni, és a törvényt így automatikusan megszavazottnak nyilváníthatta a kormány.

Nos, mindenki elégedettlen, kivéve a nagyvállalatok képviselőit, akikkel egyetértésben készült el a reformtervezet, akik az 5000 módosítás ellenére elérték például a túlórabérek törvény által biztosított csökkentését, valamint azt, hogy a munkaidőt, a dolgozók képviseleti módozatait, és a velük való tárgyalásokat immár ne törvény szabályozza, hanem vállalati szinten dönthessenek erről a munkaadók.

A sztrájkok, tüntetések egymást követik a kierőszakolt törvény, a kormány és a rendőrség ellen - és nem utolsó sorban a demokrácia védelmében. A kamionosok a hétfőről keddre virradó éjszaka szüntették be a munkát Nantes-ban, Maresille-ben és Bordeaux-ban, a párizsi tömegközlekedés dolgozói (RATP) kedden, és a héten a kikötők és légitársaságok részleges vagy teljes leállása várhatò.

Érdekes a szakszervezeteken belül megfigyelhető erőviszony-változások : a tagság tömeges kilépésével fenyegeti a CGT-t és az FO-t, így a « bázis » nyomására ez utóbbiak vezetősége kénytelen felhagyni szokásos megbékélési stratégiájukkal, és a konkurrens, radikálisabb és sokak számára vonzóbb SUD-Solidaire nevű szakszervezettel együttműködve a megújítható sztrájk-felhívásokhoz folyamodni. Így kedden a három szakszervezet közös felhívására indítottak figyelmeztető sztrájkot az állami vasutak (SNCF) dolgozói és a már eddig is sztrájkoló gyárak, üzemek mellett több kulcsfontosságú és nagyszámú szervezett dolgozóval rendelkező szektorokban is sztrájkok kezdődtek : az olajfinomítők dolgozói, a dokkmunkások, a tengerészek függesztették fel a munkát. Abban bíznak, hogy ha kitartanak, és a többi szektor is melléjük áll, akkor június 13-án a Szenátus jobbnak látja majd a törvény elutaítását.

Ami a tüntetéseket illeti, tegnap az ország számos városában vonultak ki a diákok, gimnazisták és a már sztrájkoló vagy a még nem sztrájkoló, de tiltakozó munkahelyek dolgozóinak százezrei (68.000 a rendőrség, 220.000 a szakszervezetek szerint). Csütörtökre is megmozdulásokra számíthatunk.

Tegnap délben – a mai tüntéseket megelőzően - viszont a rendőrök szerveztek nagygyűléseket az ország mintegy 60 városában az általános « rendőrgyűlölet » ellen. Párizsban, ez nagyon pikáns, a rendőrség gyűlése a a Köztársaság téren volt mehirdetve, ott, ahol március 31-ike óta találkoznak nap mint nap a a Nuit debout* tiltakozó résztvevői. Ott voltak az őket valóban gyűlölő anarchisták ellen-tüntető csoportja - akik ellen, magátólértetődően, kivezényelték a rendőrséget.

Itt érdemes megemlíteni, hogy a rendőri erőszak - a fiatalok gumibotozása, a flashball-lövések (egy vidéki városban egy diákot megvakítottak egy flashball lövéssel !!!), a békésen tüntetők könnygázbombázása - egyre nagyobb nyilvánosságot nyer a tüntetők okos telefonos vidéozásával és a videóknak a társadalmi hálózatokon történő villámgyors terjesztésével. Egy rendőr ellen már eljárás indult egy màr megbilincselt diák videóra vett gumibotozása, megrugdosása miatt. A tüntetéseken állig felfegyverzett, pajzzsal, bukósisakkal ellátott rendőrök már többször hangot adtak kétes helyzetüknek és bizonytalanság-érzetüknek. Újabban ők is próbálkoznak a vidéozással, de ez még egy kicsit nehezen megy nekik.

De mit kezdjenek a rendőrök bizonytalanság-érzésével a békésen felvonuló diákok, tanárok ápolónők, újságírók, repülőtéri alkalmazottak, gyári, üzemi munkások, munkanélküliek, hajléktalanok és még sorolhatnánk, akiket indokolatlan helyen, indokolatlan időpontban sorozatos könnygázbombákkal « lep meg » a rendőrség nyilvánvalóan csak azért, hogy elfutásra, menekülésre kényszeítse őket ? (Az egyik tüntető kedden trópusi strand-öltözetben, úszógumival vonult fel, humorosan emlékeztetve az egyik városban a rendőrség slaggos támadására a tüntetők ellen...) Ugyanakkor a rendőrség nyugalommal, beavatkozás nélkül szemléli a rendszeresen a tüntetések végén felvonuló valóban törő-zúzó fiatalokat. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a zavar-és feszültségkeltés tíz-tiezenöt éve kipróbált, bevàlt stratégiájáról van szó. Ahogy ilyenkor azt a protokol előírja, F. Holland tegnap reggel megerősìtette, hogy nem fog meghátrálni és feltétlen támogatásáròl biztosította a rendőrséget

 

Folyt. köv.

Körösi Zsuzsa

*(kiejtés : nüi döbu), a fordítás :

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1040795592633167&id=135424713170264)

A május 11-ikei tudósítás :

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1057221454323914&id=135424713170264

Az április 24-ikei tudósítás :

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1046717322040994&id=135424713170264&substory_index=0

Az április 17-ikei és 10-ikei tudósítás :

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1043410932371633&id=135424713170264

 

Tiltakozás a Munkatörvénykönyv reformja ellen - Párizs/6-os helyszíni

Boulevard Raspail k

-  Helyszíni tudósítás/6  -

Kedves ismerős és ismeretlen olvasóim!

Köszönöm tudósításaim terjesztését mail-ben, facebook-on, ingyenes internet újságon. Terjesztéseteknek köszönhetően kb 6-7 ezren olvassák ezeket a magyar médiákból hiányzó híreket.

Párizs, 2016. május 27.

Körösi Zsuzsa előző helyszíni tudósításait a Le Monde diplomatique – Magyar Kiadás fb oldalán olvashatják az érdeklődők: https://www.facebook.com/Le-Monde-diplomatique-Magyar-Kiad%C3%A1s-135424713170264/

Tiltakozás a Munkatörvénykönyv reformja ellen - Párizs 2016.06.04. helyszíni 7-es

 

 

ob 39d62b capture d ecran 2016 05 29 a 07 58 A vasutasok, az olajfinomítók dolgozói illetve a dokkmunkások még sztrájkolnak, de a légiközlekedés lemondott a munkabeszüntetésről, miután a kormány eleget tett a követeléseiknek és felhagyott a pilóták létszám- és bércsökkentési tervével. A május 30-i szakszervezeti közgyűlés résztvevői nagy többségükben a hosszútávon fenntartott sztrájk mellett voksoltak, de egy új, eddig szokatlan formában, azaz nem egyhuzamban, hanem elszórtan. Június elejére több sztrájknapot is betervezett a Pilóták Országos Szakszervezete, ugyanakkor el akarta kerülni, „hogy magukra haragítsák a Labdarugó Európa-bajnokság híveit”. A népszerűtlenségi rekordokat elérő Holland-Walls kormánycsapat azonban nagyon beriadt még ettől a lehetőségtől is. A héten felmérték, hogy egy akadozva zajló futball-bajnokságot nemcsak a francia, hanem a külföldi rajongók is nem a sztrájkolók, hanem az ő számlájukra írnák.

 A kormány döntésével összhangban a TV-csatornák is feladtak azzal a sztrájkok idején bevett szokásukkal, hogy a „sztrájkolók elégedetlen túszait” hajkurásszák és kapják kameravégre. Ráébredtek, hogy a mostani helyzetben a kormányról festene negatív képet egy a sztrájkok miatt lebénított Franciaország.

Tiltakozás a Munkatörvénykönyv reformja ellen - Párizs 2016.06.11. helyszíni 8-as

 

 

kör

Az Elektromos Művek (EDF) sztrájkolóinak van humorérzéke: Pierre Gattaz, a Medef (a nagyvállalatok érdekképviseleti testülete) elnökének múlt heti interjúját, „demagóg”, „terrorista”, „bandita” eszközökkel megtorolták: dél-franciaországi dácsáját lekapcsolták az áramszolgáltatásról. François Holland-nál csak néhány percre kapcsolták ki az áramot, ő mégiscsak a Köztársaság megválasztott elnöke. Ezzel szemben Párizs és az Ile-de-France megye lakóinak villanyellátását Robin Hood-os húzással átbillentették az éjszakai, a fogyasztók számára jóval olcsóbb tarifára.

Tiltakozás a Munkatörvénykönyv reformja ellen - Párizs 2016.06.17. helyszíni 9-es

Tuntetes 1

A június 14-i országos tüntetés – 1.300 000 résztvevő a szervezők, 80 000 a belügyminisztérium szerint – több szempontból a február közepén kezdődött társadalmi mozgalom egyik fordulópontjának tekinthető.

Először is megcáfolta azokat a múlt heti politikai és média értékeléseket, amelyek a mozgalom kifulladásával, az elégedetlenség lanyhulásával, a szakszervezetek elszigetelődésével próbálták megnyugtatni a kormányt, a MEDEF[i]-et és az európai partnereket. A Marseille-ből, Besançon-ból, Grenoble-ból, Saint Etienne-ből, Strasbourg-ból, az Alpok-ból, Pireneusokból, Bretagne-ból, Burgundiából Párizsba utazó, oda-vissza az éjszakát átbuszozó tüntetők tömege találkozott a Place d’Italie-n, és több mint három óra kellett, hogy eljusson az Invalidusok teréig. Akik vonatok és buszok hiányában nem jutottak el Párizsba, azok helyben, a saját városaikban tüntettek.

Mert nem csak az EB és a Brexit téma ma Európában... helyszíni 10-es

Helyszíni tudósítás/10

Párizs, 2016. június 24.

 

Renault Peugeot Citroen

Engedélyezni - betiltani - mégis engedélyezni. Kedden és szerdán ezek voltak a csütörtökre meghirdetett tüntetéssel kapcsolatos döntésre képtelen kormány kommunikációjának kulcsszavai. A múlt heti hatalmas tüntetésre való reakcióról és a növekedő erőszak orvoslásáról tétovázott napokig az elnök, a miniszterelnök és a belügyminiszter.