Bitek, atomok, neuronok és gének

AZ ÚJ TECHNOLÓGIÁK VÁRATLAN KÖZELEDÉSE - Amikor a bitek, atomok és neuronok  BANG-ot csinálnak !

A technológiai konvergencia, mint a kapitalizmus legfelső szakasza ?

A kémia, a biológia, a fizika, a számítástechnika, a robotika, stb., egyesítve a nanotechnológia által, együtt káprázatos lehetőségek felé mutat. Egyesek a rákgyógyítás új irányát, míg mások a félelmetes, miniatürizált bombák, vagy a pillangók átváltozását élő, pilótanélküli repülőkké lehetőségét festik elénk. Végül megint mások megalomániás álmaikkal jönnek, mint a klimaváltozás megállítása légköri beszórásával....


Amikor Eric Drexler kutató népszerűsítette  „nanotechnológia” fogalmát 1986-ban, azt úgy határozta meg, mint olyan technikák együttesét, amelyek lehetővé teszik az 1 és 100 nanométer közötti méretű anyagi objektumok előállítását és manipulálását [1]. Ez a meghatározás valójában igen széleskörű volt, mert szinte minden, a világon létező anyag szétbontható ilyen méretű részecskékre. Olyan egymástól is különböző tudományágak, mint a kémia, az anyagtudomány, a szilárdtest-fizika, a biokémia és molekuláris biológia, a villamosmérnöki tudomány látszanak így egyesíthetőnek, úgy a koncepciók, mint a gyakorlat vonatkozásában.

kV6Közel egy negyed század elteltével, az anyagok atomi szinten történő manipulálása lehetővé teszi gyökeresen új tulajdonságokkal rendelkező nanostruktúrák előállítását. Számos tudomány és gyakorlati alkalmazás – biotechnológiák, információs technológiák, kognitív tudományok – kerülnek egymással kapcsolatba. Eddig egymástól viszonylag elszigetelt tudományok csodálatos „közeledése” valósult meg, a bitek, atomok, neuronok és gének keveredése révén a - nagyon is kifejező –  BANG betűszó keretében !

Ami a programot illeti : a talaj és a felszín alatti vizek megtisztítása, szén nanocsöveken alapuló lapos képernyők gyártása, könnyű és nagy energiasűrűségű akkumulátorok, bionanotechnológia (egyedi molekulák viselkedésének vizsgálata biológiai rendszerekben), miniatürizált orvosi analitikai laboratóriumok (lab-on-a-chip). Már bejelentették a másodpercenként egy milliárd műveletre képes hordozható számítógépet [2], az épületekre és utakra kihelyezhető, négyzetméterenként néhány fillérbe kerülő fotovoltaikus képeket, a terawattnyi (ezer gigawatt) teljesítményt előállítani képes napelemeket és a kilogrammonként egy dollárért előállítható bármilyen nanotechnológiai termék sorozatgyártását.

Megelőzve az ipart, a hadseregek már rávetették magukat ennek a „mélyen fekvő világnak” a meghódítására, ahol, ahogyan azt Richard Feynman fizikus megjósolta, „rengeteg hely van”. [3] Az Egyesült Államokban a katonai alkalmazások teszik ki hosszú ideje a Nemzeti Nanotechnológiai Kezdeményezés költségvetésének oroszlánrészét. Az amerikai hadügyminisztérium támogatja a nanoszintű kémiai, biológiai és elektronikai, valamint energetikai kutatásokat. Az Egyesült Államok Fejlett Katonai Kutatási Terveinek Ügynöksége (Defense Advanced Research Projects Agency ; Darpa), amely az internet megszületésénél is ott bábáskodott, a maga részéről olyan programokat ígért, mint a biológiai törvényszerűségek matematikai modellezése, az agy által ellenőrzött protézisek kifejlesztése, sőt még rovar-gép interfészek gyártása is, amelynek alapján előre jelezhetjük az éjszakai pillangók átalakulását élő rovarokká távolról is.

Ezekben a tervekben olyasmiket is találunk, mint chipekre szerelt atomórák gyártása, olyan új, terápiás hatású fehérjék (antitestek, vakcinák) termelése, amelyeket mindössze huszonnégy órával az új fertőző ágensek kimutatása után építettek fel, és egy egész sor termék : kvantum-számítógépek (számológépek, melyeknek az elve az anyag kvantum-tulajdonságain alapul) [4], kvantált titkosírás, nagyon nagy keresletnek örvendő optikai átviteli és kapcsolási rendszerek.

Ha egyszer napvilágot látnak, ezek az alkalmazások a polgári felhasználásban is meg fognak jelenni. Nem ez a helyzet viszont a nano-fegyverekkel, amelyeknek a kutatása és termelése hivatalosan is prioritást kapott Indiában és Oroszországban 2004-ben és 2007-ben. A mikrorakétákhoz, mikroszatellitákhoz, mérgező vagy patogén nanoanyagokhoz, amelyek a létező katonai felhasználások miniatürizálásából erednek, hozzájönnek még teljesen új fegyvertípusok. Fontolgatják az apró antianyag-kapszulák (ezek egy mikrogrammja 44 kg TNT robbanóanyaggal egyenértékű) előállítását, amely lehetővé tenné a termonukleáris bombák miniatürizálását [5]. Ezek a masszív romboló fegyverek a szakértők véleménye szerint egyre könnyebben lesznek előállíthatók és szállíthatók, viszont nagyon nehéz őket kimutatni és semlegesíteni.

A rögeszmés informatikus Raymond Kurzweil, a Fegyveres Erők Tudományos Tanácsadói Testületének (Army Science Advisory Board), egy, az amerikai hadsereg által tudományos és technológiai tanácsadással megbízott bizottságának tagja, a nanotechnológia, a genetika és a robotika egymásra épülésében nagy veszélyt lát az emberiség számára. Egy nanorobotokkal vagy a „szürke zselének” (grey goo) nevezett patogén molekuláris struktúrákkal történő terrorista támadás szerinte néhány nap alatt tönkreteheti a „civilizációt”. Kurzweil azt javasolja, hogy építsenek ki egy immunvédekezésre alkalmas nanotechnológiai rendszert. Ugyanekkor, nagyon lelkesen üdvözli azt a gondolatot, hogy ezek a technikák „megoldhatják azokat a sok évszázados problémákat, amelyek az öregedéssel és a betegségekkel kapcsolatosak” [6].

Egy Homo Sapiens 2.0 felé

A nanomedicina máris lehetővé teszi a diagnosztikai technikák tökéletesítését, különösen a képalkotásban. Mmes Naomi Halas és Jennifer West, a Rice University-n (Texas), például kolloidális arannyal töltött nanokapszulákat fejlesztettek ki. Olyan, néhány millió atomból és néhányszor tíz vagy száz nanométeres részecskékről van szó, melyeknek az optikai tulajdonságai a vastagságuktól függően változnak. Ezeket a nanokapszulákat dezoxiribonukleinsav (DNS) szálakhoz kötik, amelyek rákkeltő daganatok felszínéhez kötődnek és ott kettős, diagnosztikai és terápiás funkciót is betölthetnek. Afféle nagyítóként elnyelhetik a közeli infravörös tartományba tartozó, a bőrön áthatolni képes sugarakat és egy nagyon pontos képet alkothatnak a tumorról. Ezen kívül megnövelhetik az infravörös dózist, ezzel mintegy „szétégetik” a tumort, amely elpusztul.

Az ezüst antimikrobiális tulajdonságai évezredek óta ismertek : atomjai elölik a vírusokat és a baktériumokat. Nanométeres nagyságrendbe átlépve, ezeknek a részecskéknek a hatása megsokszorozódik. Az ezüst nanorészecskékkel való gyógyítás már kereskedelmi forgalomba került és lehetővé teszi több mint százötven patogén elpusztítását, köztük antibiotikumokra rezisztens baktériumokét is. A nosocomiális (a kórházakban terjedő) fertőzések elleni harcban (ez az Egyesült Államokban az ötödik leggyakoribb halálozási ok !), fontolgatják ezüst nanopartikulumok felhasználását a sebészeti eszközökön, sőt még a takarókon és függönyökön is. 2006 óta a koreai Samsung cég forgalomba hoz egy olyan mosógépet, amely (visszanyerhető) ezüst ionokat használ a mikrobák eliminálására, amely még akkor is alkalmazható, ha hideg vizet használnak a ruhák tisztítására.

A nanomedicina távlatai álmodozásra késztetnek; de ezek rémálmokká is átalakulhatnak. Az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) egyik jelentése riadót fúj: „Hosszabb távon a nanomedicina gyökeres változásokat idézhet elő az emberi fajban. Az emberiség igyekezete, hogy megváltozzon amiként és amikor akar, egy olyan helyzetet idézhet elő, ahol többé már nem lesz lehetséges teljes mértékben « emberi létről » beszélni” [7]. A homo sapiens transz-emberi 2.0 változata egy új korszakot nyitna, amely olyan ember utáni lényeket jelentene, amelyek „megnövekedett” intellektuális és fizikai képességekkel lennének ellátva, egy második zónához közelítenék az emberi lényeket, de egyúttal marginalizálnák az emberi mivoltukat [8].

Már most is attól kell félnünk, hogy egy olyan nanomedicinát látunk, amely a gazdagok számára mozgósítja a közforrásokat és a kutatási erőfeszítéseket, miközben globális szinten tovább élnek a legsürgetőbb egészségügyi problémák, amelyek a szegénységhez és a szociális egyenlőtlenségekhez kapcsolódnak. A fejlődő országoknak arany nanopartikulumok helyett olyan preventív egészségpolitikára van szükségük, amely az élelmezést és a lakhatást, az ivóvízhez és a közoktatáshoz való általános hozzáférést „lényegi orvosságoknak” tekinti [9].

A nanotudományok ereje tehát a teljesen különböző technológiák (biológia, informatika, kognitív tudományok, robotika) konvergenciájában rejlik, amelyeknek az integrációját a helyesen értelmezett nanotechnológiák biztosítják. A nanobiotechnológia lehetővé teszi az élő rendszerek önreprodukciójának ellenőrzését, hogy pontos feladatokat hajtsunk végre nanométeres méretekben ipari célokra. Például, a kutatók olyan spenótfehérjéket használnak, amelyek a fotoszintézisben vesznek részt, abból a célból, hogy elektromos áramköröket és teljesen tranzisztorizált fotoszintetikus napelemeket hozzanak létre [10]. Carlo Montemagno mérnök patkány szívizomsejteket kombinált szilíciummal és így egy olyan szerkezetet hozott létre, amely önmagát rakja össze, azután pedig képes magától mozogni [11]. Az Egyesült Államok energiahivatali alapjával közösen John Craig Venter genetikus és üzletember a nevét viselő intézetben előállított egy apró mesterséges vírust, amely lehetővé teszi, hogy olyan baktériumokat tervezzenek és hozzanak létre, amelyek képesek hidrogént előállítani vagy a széndioxidot elnyelni. A vállalat jelenleg a H1N1 sertésinfluenza-vírus DNS-ének szekvenálásán dolgozik és egy interdiszciplináris szakértelmet fejleszt, amely kombinálja a biológiát, genetikát, bioinformatikát, a DNS gyors szekvenálásában alkalmazott informatikát, a genomikát és a környezetvédelmi kutatásokat.

A BANG konvergenciája a természetet és a környezetet is célba veszi. Az amerikai kormány tudományos főtanácsadója, M. John Holdren a Föld felmelegedésének megakadályozására a geomérnökség tanulmányozását javasolja, nevezetesen egy olyan radikális tervet, hogy az atmoszférába juttassanak fel szulfát nanorészecskéket ezzel eltakarva a napot. Ezt az ENSZ kormányközi klímavédelmi szakértői csoportja (GIEC) nyilvánosan is támadta, mert a geomérnökséget „nagyrészt spekulatív, nem bizonyított, ismeretlen kockázatokkal és káros mellékhatásokkal járó eljárásnak” tartja [12].

Ezek a fenntartások nem riasztják vissza a geomérnököket, akik hajlamosak hozzáfogni az ökoszisztémák manipulálásához, hogy megváltoztassák a klímát, elterjesztve a genetikailag módosított fákat, vagy olyan fitoplanktonokat kifejlesztve, amelyek elnyelik a széndioxidot. Viktor Smetacek, az Alfred Wegener Institute for Polar and Marine Research (Németország), és Wajih Naqvi, az indiai Natinonal Institute of Oceanography kutatói szerint a diatomák (egysejtű mikroszkópos moszatok), amelyek az óceán felszínén úsznak, nagy mennyiségben is elnyelhetnék a széndioxidot, majd akár „évszázadokra” tárolhatnák azt, elpusztulásuk után az óceán fenekén.

Elindították az indiai-német Lohafex tervet, melynek alapján „megtermékenyítenék” az antarktiszi óceán egy nagy részét, azzal, hogy 2009 január és március között több tonna vasszulfátot öntenek a tengerbe, hogy stimulálják ezeknek az algáknak a szaporodását. Ez az erősen ellentmondásos terv teljes mértékben szemben áll az Egyesült Nemzetek 2008. májusi bonni biodiverzitási konferenciájának határozatával, amely moratóriumot hirdetett az óceánok mesterséges fertilizálására. A kísérlet egyébként pillanatnyilag kudarcba fulladt, mert ha az algák szaporodása megnő, akkor a kis tengeri rákok (a zooplankton) egyszerűen felfalták mindet. Azonban az olyan magáncégek, mint pl. a Climos Inc. vagy a Planktos Science egyaránt elkötelezték magukat az ügyben és kifejlesztették az „öko-restaurációnak” nevezett terveket ; jelentős pénzügyi sikerre számítva (lásd a keretes cikket).

A geomérnökök arra is gondolnak, hogy megoldhassák a globális élelmezési gondokat. Mostantól 2017-ig az éhség a legszegényebb hetven ország 1.2 milliárd lakosát érintheti [13]. Ha a fejlődő országok az 1960-as évek elején egy jelentős mezőgazdasági kereskedelmi felesleggel rendelkeztek is, mára számosan nettó élelmiszer-importőrré váltak. Planetáris szinten tíz gyártó monopolizálja az agrokémiai termékek globális termelésének 90 %-át és a vetőmagok több mint kétharmadát. A hatalmuk oda vezethet, hogy teljesen uralni fogják magának az élelmiszertermelési láncnak az alapját, beleértve a vetőmagokat és génjeiket. Ezért, ha nem valósul meg a szellemi tulajdon és a szabadalmak nemzetközi rendszerének mélyreható reformja, egy fél tucat multinacionális cég elragadhatja a világ vegetációs vagyonát, annak molekuláris és nanométeres szinten történő manipulálásával [14].

Addig is, a genomikai adatok privatizálása és a nanobiotechnológiai szabadalmak megerősítése biztosítja számukra a nanomanipulációs lehetőséget. 2007-ben a szabadalmaztatott vetőmagok (amelyeket monopolizáltak a szellemi tulajdonjog alapján) képezték a vetőmag-kereskedelmi piac 82%-át. Az agrokémiai óriások szövetségeket hoznak létre, ami szemben áll minden trösztellenes szabállyal. Közössé téve kutatási és fejlesztési erőfeszítéseiket, egyezségeket kötnek egymással, hogy véget vessenek a szellemi tulajdonvédelemmel kapcsolatos költséges pereknek.

Így például a Monsanto és a Dow Agrosciences összefogott, hogy 2010-től nyolc módosított gént tartalmazó kukoricát állítson elő (ezek közül kettő herbicidek ellen, hat pedig rovarok elleni védelmet szolgál) ; ezzel a világ genetikailag módosított növénykultúrái területének 87%-a a Monsanto védjegye alá tartozik [15]. Ez a cég minden kártyát a kezében tart, hogy hasznot húzzon, az árak emelésével, egy élelmezési világválságból, amely abból alakulhat ki, hogy a földek egy részét agroüzemanyagok termelésére állítják át. 2008 júliusában a Monsanto 35%-kal megemelte a génmódosított kukorica-vetőmagok árát.

A bioközgazdaság, ami kezd kirajzolódni, hangsúlyozza a bio-, nano- és infotechnológiák összekapcsolását, egyúttal felgyorsítva a tőkekoncentrációt néhány olyan cégben, amelyek rendelkeznek a megfelelő tudással és a szellemi tulajdonnal. Az energetikai, vegyipari és élelmezési óriások, köztük a DuPont, a BP, a Shell, Chevron vagy a Cargill kerülhetnek ezek közé. Az olaj-utáni korszakot ezek a „cukorgazdaságnak” [16] nevezett cégek uralják majd. Az ipari termelés ezeken a „cukrokon”, elsődleges biológiai nyersanyagokon  (mezőgazdasági kultúrák, erdők, algák stb...) és ezek vegyipari és nanotermékekké való átalakulásán fog alapulni, magas hozzáadott értékkel. Az egész olajhoz kapcsolódó vegyipar ekkor adaptálódhat a növényi eredetű szénhez [17].

Attól tarthatunk, hogy az olajválság elősegíti az egész föld növekvő felvásárlását, a biológiai források és a genetikai örökség privatizációját és piacosítását, amelyet egy, az elsődleges mezőgazdasági nyersanyagok iránti erős igény kíséri, elsősorban a fejlődő országok élelmezési prioritásainak kárára, amelyekről tudjuk, hogy némelyik, mint Madagaszkár vagy Angola már késznek mutatkozott, hogy jelentős területeit átengedje idegen magáncégeknek.

A genetikai ipar óriásai azt is állítják, hogy a génmódosított kultúrák megoldást hozhatnak a klímaváltozásra. A Monsanto, BASF, DuPont, Syngenta, Bayer és Dow több mint 500 szabadalmat helyezett letétbe „klímához adaptálódó génekkel” [18] kapcsolatban. Avagy hogyan húzzunk hasznot a klimatikus problémák súlyosbodásából...

* A szerző, Mateo Cueva , egy magasrangú nemzetközi funkcionárius álneve.

Fordította: Hrabák András

Jegyzetek :

[1] Eric Drexler, Engines of Creation : The Coming Era of Nanotechnology, Anchor Books, New York, 1986. (A teremtés gépei: A nanotechnológia eljövendő korszaka) 1 nanométer = a milliméter 1 milliomod része. Egy 20 nanométeres dimenziót úgy érünk el, ha egy cigarettapapír vastagságának 1/1000-ed részét vesszük.

[2] 1018 művelet másodpercenként. Cf. « Productive Nanosystems. A Technology Roadmap » c. jelentés, Battelle Memorial Institute et Foresight Nanotech Institute, Palo Alto – Columbus, 2007, p. 61, www.internano.org

[3] « There’s plenty of room at the bottom », conférence de Richard Feynman, l’American Physical Society, 1959.

[4] A kvantummechanika a fizikai elméletek együttesének alapját jelenti, amelyeket általánosan kvantumfizikának neveznek. Ez az elnevezés megkülönbözteti ezt a klasszikus fizikától, amely csődöt mondott a mikroszkópikus világ – atomok és még kisebb részecskék – leírásában, amint az elektromágneses sugárzások bizonyos tulajdonságainak leírásában is.  (cf. www.techno-science.net).

[5] Jürgen Altmann, Military Nanotechnology. Potential Applications and Preventive Arms Control, Routledge, Londres, 2006.

[6] Raymond Kurzweil, « Nanotechnology dangers and defenses », www.kurzweilai.net

[7] Bert Gordijn, « Les questions éthiques en nanomédecine », dans Nanotechnologies, éthique et politique, Editions Unesco, Paris, 2008.

[8] „Nanotech Rx. A nanotechnológia orvosi alkalmazásai. Mi ennek a jelentősége a marginalizált közösségek számára ?” , Action Group on Erosion, Technology and Concentration (ETC Group), 2006, www.etcgroup.org

[9] Germán Velásquez, « Hold-up sur le médicament», Le Monde diplomatique, juillet 2003.

[10] Alexandra Goho, « Fehérje erőmű: napelem termel energiát spenót- és bakteriális fehérjékből », Science News Online, vol. 165, no 2, 5 juin 2004, «  Egy igen rövid bevezetés a nanoméretű technológiákba és a kis BANG elméletébe », idézi: ETC Group, juin 2005.

[11] Roland Pease, « “Living” robots powered by muscle», BBC news, 17 janvier 2005, www.news.bbc.co.uk

[12] Cf. le 4e rapport d’évaluation du GIEC, « Climate change 2007 », novembre 2007.

[13] Stacey Rosen (sous la dir. de), « Food security assessment 2007 », United States Department of Agriculture, juillet 2008.

[14] « Patenting the “climate genes”… and capturing the climate agenda », ETC Group, juin 2008.

[15] « Kié a természet ? A nagyvállalatok hatalma és az élet piacosításának végső határai », ETC Group, novembre 2008.

[16] Id.

[17] A DuPont már előállított egy olyan bioanyagot szintetikus mikrobákból és cukorból, abból a célból, hogy megtermelje a Sorona szál  alaptáptalaját, amely arra szolgálhat, hogy bármilyen fajta textilt konfekcionáljanak, kezdve a finom fehérneműtől a szőnyegekig. Cf. Bio-era, « Genome synthesis and design futures : Implications for the US economy », 2007, www.bio-era.net

[18] « Patenting the “climate change”… and capturing the climate agenda », op. cit

 

Vegyi cumik

 

Az 1930-as években kezdődött a biszfenol A (BPA)  története, amikor felfedezték, hogy ez a szerves vegyület, amelyet Alexandre Dianin orosz vegyész állított elő a XIX. század végén, ösztrogén (női nemi hormon) tulajdonságokkal rendelkezik. Hamarosan kiszorította azonban az orvosi alkalmazásokból egy másik vegyület, a dietilstilbösztrol (DES). Ez utóbbi, amelyet nyakra-főre írtak fel nőknek, teratogén hatású volt, és az 1970-es években egy egészségügyi katasztrófához vezetett, sok lány született fogyatékkal. De semmi nem veszett el. Az orvostudományban, a BPA egy „műszaki karriert” kezdett, a polikarbonátok gyártásában. Nagy előnyei vannak: hajlékonnyá teszi a műanyagokat, ez teszi ideális jelöltté a léggömbök, úszógumi-kacsák és más gyerekjátékok gyártásában. Nem kevesebb, mint három millió tonnát termelnek belőle évenként. A BPA-nak van egy természetes vándorlási tendenciája, különösen melegítés hatására, ezért az amerikaiak 94 %-ának szervezetében megtalálható. Milyen sodródó úton kerülhetett be ez a levitézlett gyógyszer, amely közvetlenül az endokrin rendszerre hat – teljes mértékben a csecsemőknél –  a… cumik anyagába ?

 

A vegyi anyagokra vonatkozó bizonyítékok megalapozása komplex és a daganatoknak gyakran multifaktoriális okai vannak. A BPA esetében, az ipar által finanszírozott „szakértői” jelentések szokásos bagatellizálása ellenére Kanada 2008 végén mégis úgy ítélte meg, hogy az adatok elegendők az ezt tartalmazó cumik betiltásához. Franciaországban egyes bölcsődék elhatározták, hogy nem fogják használni. A SIGG svájci cégnek kétévnyi titkolózás után el kellett ismernie, hogy alumínium palackjai „nyomokban” tartalmazzák. Kaliforniában a helyi gyűlés szeptember 11-én mégis elutasította az SB 797-es törvénytervezetet, amelynek az volt a célja, hogy betiltsák a BPA-t a bébicumikban és csészékben. Koreában a Samyang élelmiszeripari cég a maga részéről bejelentette, hogy egy közös joint venture vállalkozást hoz létre a japán Mitsubishi vegyi céggel, egy olyan üzem felépítésére, amely évi tizenötezer tonna biszfenol A-t tud előállítani. És a BPA csak egyetlen termék a sok között. A vegyipar egy évszázados ellenőrizetlen fejlődése után nem múlik el nap, hogy a közel ötvenezer használatban levő termék közül ne derülne ki valamelyikről, hogy mérgező.

 

P. R.

 

 

Nanotechnológiák

2007-ben a nanotechnológiák teljes piacát 135 milliárd dollárra becsülték. Sok ígéretes alkalmazás még laboratóriumi stádiumban van, és a kutatási és fejlesztési erőfeszítések változatlanul növekednek. Az Egyesült Államokban a William Clinton adminisztráció által létrehozott National Nanotechnology Initiative költségvetése 2009-re 1.5 milliárd dollárra emelkedett ; a kutatások felölelik a védelmi, alapkutatási, energetikai és egészségügyi területeket.

Európában 1.3 milliárd eurót szenteltek kutatásra a nanotechnológia területén, az Európai Bizottság 6. számú kutatási programjának (2002-2006) keretében. Ez a költségvetés a 2007-2013-as időszakban (7. keretprogram) 3.5 milliárd euróra nő, prioritást adva a nanotudományoknak, nanoanyagoknak, nanomedicinának, nanometeorológiának, mint társadalmilag jelentős tudományoknak.

A Nemzeti Tudományos Alapítvány (Egyesült Államok) 2000-ben úgy becsülte, hogy a nanotechnológiai termékek világpiaca 2015-ben ezer milliárd dollár lesz és kétszáz millió embert foglalkoztat a világon. De 2007-ben egy független tanulmány már egy 1500 milliárd dolláros piacot jelzett előre 2015-re, amekkora az elektronikai piac lesz.

M. C.