Milliárdosok nyomulnak az előválasztásokon az USA-ban

donald trumpBarack Obama és Willard Mitt Romney is elköltött úgy egy milliárd dollárt az elnökválasztási kampányra 2012-ben. A New York-i milliárdos Donald Trump most ahelyett, hogy egy jelöltet finanszírozna, közvetlenül, saját maga száll ringbe: „Évi 400 millió dollár a jövedelmem, ez nekem nem jelent nagy kiadást.”[1] Egy másik milliárdos Ross Perot már 1992-ben kijelentette, hogy megveszi a Fehér Házat, azért hogy visszaadja az amerikaiaknak. Ez az, amit a többség már nem engedhet meg magának.

Trump úr nagy valószínűséggel elbukik majd a választásokon, de legalább élőben figyelhetjük meg, hogyan is működik a valóságban az amerikai választási rendszer. „Én egy üzletember vagyok. Amikor a jelöltek kérik, akkor támogatom őket. Viszont ha két vagy három év múlva szükségem lesz valamire, akkor felhívom őket, és állnak rendelkezésemre.” ─ mondotta Trump. Hillary Clinton, New York volt szenátorasszonya, aki demokrata színekben indul az előválasztásokon, ugyancsak élt a lehetőséggel. „Kértem, hogy jöjjön el az esküvőmre és eljött. Tudják miért? Mert pénzt fizettem be az alapítványába” – vallotta be Donald Trump, majd így folytatta: „Ahhoz, hogy egy nem megvesztegethető elnökünk legyen, a nagy megvesztegetők közül kell választani valakit!”[2]

A Legfelsőbb Bíróság határozata 2010-ben eltörölte a legtöbb korlátozást a politikai adakozás tárgykörében[3]. Azóta az óriásvagyonosok minden gátlás nélkül hirdetik a politikai preferenciáikat. Sosem indult még ennyi republikánus jelölt: az idei tizenhét mindenképp csúcsot jelent. A New York Times erre a jelenségre a következő magyarázatot adta: „Majdnem mindegyik jelölt számíthat egy milliárdos támogatására. A választási kampány tehát nem attól függ, hogy mennyi támogatást lesznek képesek a választóktól összegyűjteni”. John Ellis Bush (becenevén „Jeb”) nyíltan beszélt a „kisadakozások” nagyságrendjéről és egyben jelentőségéről. A legtöbb jelölt esetében ez kevesebb mint 200 dollár, de az ő esetében ez 25 000 dollár.

A Republikánus Pártnak legalább három nagyhatalmú, milliárdos „keresztapja” van: Charles és David Koch, illetve Sheldon Adelson. A Koch fivérek, akik gyűlölik a szakszervezeteket, 889 millió dollárt szánnak a jövő évi választásokra. Ez közel annyi, mint amennyit a két nagy párt előirányzott. Úgy tűnik Wisconsin kormányzójára Scott Walkerre tesznek, de beidéztek három másik vetélytársat is, akik reménykednek, hogy nekik is lehullik majd valami a morzsákból[4].

Scott Walker azt reméli, hogy sikerül magához csábítania Sheldon Adelsont is, aki egyébként az ország nyolcadik leggazdagabb embere, és az izraeli miniszterelnök Benjamin Netanjahu[5]  lelkes híve. Két évvel ezelőtt Sheldon Adelson azt javasolta, hogy az Egyesült Államok ne tárgyaljon Irán vezetőivel, hanem inkább nukleáris rakétákkal támadja meg az országot. A tizenhét republikánus jelölt nyilván nem feledte ezt a javaslatot, amikor megbeszélésre ültek össze augusztus 6-án. Ennek eredményeként megtudhattuk: valamennyien ellenzik a Washington és Teherán között nemrégiben megkötött megállapodást.

Fordította: Morva Judit

 


[1] Mint Széles Gábor mondta volt a Magyar Hírlap és az Echos TV kapcsán: „Szerencsére megengedhetem magamnak” (A fordító megjegyzése.)

[2] Ez is egy jól ismert magyar érvelés: ”Már megszedték magukat, ezért kevésbé mohók” (A ford. megj.)

[3] Robert W. McChesney és John Nichols: Aux Etats-Unis, médias, pouvoir et argent achévent leur fusion [Az USA-ban befejeződött a média, a hatalom és a pénz egybeolvadása], Le Monde diplomatique, 2011. augusztus

[4] Marco Rubio, Ted Cruz és Rand Paul, Florida, Texas és Kentucky szenátorai.

[5] Serge Halimi: Netanyahou, président de la droite americaine? [Netanjahu, az amerikai jobboldal elnöke? Le Monde diplomatique, 2015. március 4. www.monde-diplomatique.fr