Törökország: hátra arc

6836955 83eb7e504a4b65863181f1461a91f38aff7ec497 1000x625Április 16-án népszavazást tartottak Törökországban az elnöki rendszer bevezetéséről, amelyen szűk többséget, 51,4 százalékot kaptak az igen szavazatok. Recep Tayyip Erdogan elnök terve valóra vált, mert az új alkotmány az államfőt gyakorlatilag korlátlan, az egykori szultánokhoz hasonló hatalommal ruházza fel. A referendumot rendkívüli erős politikai nyomás és megfélemlítés kísérte. A televíziós csatornákon a kampányra fordított adásidő 90 százalékában az igen támogatása zajlott. A kormány által vezérelt média azt próbálta elhitetni, hogy a népszavazás tétje a biztonság és a kiszámítható jövő. A választási eredmények az mutatták, hogy a nagyvárosok Isztambul, Ankara, Izmir és mások lakosságának a többsége nemmel szavazott. Erdogan pártjának az AKP-nak (Igazság és Fejlődés Pártja) népszerűsége csökkent. 2015 november elsején tartott választáson az AKP 49,5, a szélsőjobboldali MHP 12 százalékot kapott. Ehhez képest, a két párt által támogatott igen voksok aránya 10 százalékkal kevesebb volt – erős, 87 százalékos részvétel mellett.

Az EBESZ megfigyelő csoportja szerint, „a referendum nem egyenlő feltételekkel zajlott”. Cezar Florin Preda az Európa Tanács küldöttségének a vezetője, a pecsét nélküli borítékok és szavazólapok elfogadását kifogásolta, amelyek választási csalást okozhattak. Megjegyezte, hogy a kurdok lakta területeken történő rendszeres fegyveres összecsapások és provokációk miatt sokan távol maradtak a szavazástól. Az ellenzéki pártok a voksok közel negyven százalékának az újraszámlálását követelik a Legfőbb Választási Tanácstól.

A múlt év július 16-án történt sikertelen katonai puccskísérlet után, Erdogan utasítására megindult a vélt és valós politikai ellenfelek elleni hajtóvadászat Törökországban. A hatóságok az összeesküvésben való állítólagos részvétel miatt mintegy 50.000 embert vettek őrizetbe és 100.000 személyt, köztük 4.000 bírót bocsájtottak el az állásából. A kormány folyamatosan meghosszabbítja a rendkívüli állapotot, ami Safak Pavey ellenzéki képviselő szerint, „fegyver a leszámolásra”.

A megfélemlített bíróságok elvesztették a függetlenségüket. A rendőrség bárkit letartóztathat, aki a hatalomnak nem tetszik. Bebörtönözték a kurdbarát Népi Demokratikus Párt (HDP) társelnökeit, Selahattin Demirtast és Figen Yüksekdagot valamint a kemalista, világi Köztársasági Néppárt több vezetőjét. A független médiát elnémították és számos újságírót őrizetbe vettek. Az elnök céljaihoz állandó ellenségkép kell, amit Fettelah Gülen, 1999 óta az USA-ban élő egykori hitszónok követőiben és a kurdokban találtak meg. A korábban Erdogannal szövetséges gülenisták elleni hajsza 2013 decemberében kezdődött meg, amikor a nyomozóhatóságok minisztereket, és az elnök több családtagját is korrupcióval vádolták.

Brüsszel korábban elismerte, az iszlám és a demokrácia együttélését jelentő „török modell” sikerét. A 80 millió lakosú ország 2005-ben az Európai Unió tagjelöltje lett és gazdasága 15. helyet foglalja el a nemzetközi mezőnyben. Az egy főre eső GDP azonban az elmúlt két évben 3.300 dollárral csökkent. A munkanélküliség 13, az infláció 11 százalékos volt tavaly. A gazdaság helyzete 2010 óta folyamatosan romlik.

Az utóbbi években megerősödött a társadalom iszlámizálása. A 63 éves Erdogannak már nagyrészt sikerült lerombolnia a demokratikus vívmányokat, amelyeknek a megvalósításához korábban hozzájárult. A népszavazással teljesen megváltozott a hatalom jellege. Törökország a parlamentáris demokráciából egy túlsúlyos elnöki rendszerré vált, amit párizsi Le Monde „alkotmányos despotizmusnak” nevezett. A Velencei Bizottság szerint, az alkotmányreform „egy veszélyes lépés hátrafelé,” mert kiiktatja rendszerből a fékeket és ellensúlyokat. A miniszterelnöki tisztség megszűnik. A jövőben az államfő jelöli ki az alelnököt és a minisztereket. Dönthet a parlament feloszlatásáról és szükségállapotról. A hatalom látszólag megoszlik a parlament és az elnök között, aki azonban saját maga gyakorolja a különböző hatalmi ágak jogainak a többségét. Megszűnik az államfő párttól való függetlensége és Erdogant ismét elnökké választja az AKP.

A változások súlyos veszélyt jelentenek az emberi jogokra, a törvényességre és az ország demokratikus jövőjére. Gabi Zimmer, az Európai Parlament Baloldali frakciójának (GUE/NGL) a vezetője kijelentette, hogy „Erdogan megosztotta a társadalmat”. „Ha bevezeti a halálbüntetést Törökország tovább távolodik az Európai Uniótól és a közösség értékeitől. Az európai vezetők elnézik Erdogan zsarolását és sértegetéseit, nehogy az EU és Törökország közötti menekültpaktum válságba kerüljön.” „Eljött az ideje annak, hogy Brüsszel szakítson Erdogantól való függőségétől”.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés