A 99 százalék és az összefogás utópiája

99 logo 300pxKözismert, hogy bolygónk megtermelt javainak többségét a népesség 1 százaléka sajátítja ki. Egy felmérés kimutatta, hogy az USA gazdasági fellendülésének szinte teljes haszna az 1 százaléknyi leggazdagabb amerikaiakhoz került. Sajnos, ez se történelmileg, se nemzetileg nem egy különleges helyzet.

A kormánypolitikák majdnem mindenhol ebbe az irányba hatnak. Emmanuel Macron francia elnök például olyan adózási tervet terjesztett elő, amelynek a leggazdagabb 280 000 háztartás, vagyis a lakosság alig 1 százaléka lesz a legnagyobb kedvezményezettje. Egészen pontosan azok, akiknek a vagyonát alapvetően a pénzügyi befektetések és a vállalati tulajdonrészek teszik ki[1].” Ezek a szomorú tények azonban nem teszik szolidáris társadalmi csoporttá, még kevésbé forrongó politikai erővé a maradék 99 százalékot.

Van-e valami közös ebben a 99 százalékban? Az Occupy Wall Street mozgalom már 2011-ben megfogalmazta: „Az a közös bennünk, hogy nem viseljük el többé a maradék 1 százalék korruptságát és mohóságát”.  

Ebből kiindulva elképzelhető-e, hogy ez a 99 százalék összefogjon, hogy összeadják energiáikat és megdöntsék a fennálló rendet? Ha már mi magunk nem vagyunk milliárdosok, de privilegizált jómódúak vagyunk, akkor jóleső érzés azt képzelni, hogy együtt vagyunk, ugyanabban a társadalmi tömbben, mint a proletárok. A 99 százalékban válogatás nélkül keverednek egybe a föld rabjai, valamint egy széles felső középrétegek, orvosok, egyetemi tanárok, újságírók, felső vezetők, reklámszakemberek, magas szintű állami hivatalnokok. Nélkülük az 1 százalék uralma, két napig sem tudna fennmaradni. Ugyanakkor: a 99 százalék nagy zsákjába egybe csomagolni a karfiolt és a sárkányrepülőt, ugyanolyan utópia, mint maga az „amerikai álom”, amely azt sugalmazza, hogy mindenki gazdag lehet[2], vagy a középréteghez tartozhat – feltéve, ha igyekszik...  

A történelem arra tanít, hogy a nagy összeborulások, az egyhangú döntések kora nem szokott hosszan tartani. 1848. februárban a testvériség barikádjai, ahol munkások és burzsoák együtt harcoltak, a „júniusi napokra”, már gyilkos összetűzésbe torkolltak[3]. Egy szövetséget kiépíteni rendkívül nehéz, még akkor is, ha egy ország két progresszív mozgalmáról van szó. Egy közös tervet kigondolni, egy tartós politikai erőt felépíteni egy olyan bázison mint „az emberiség – kivéve az oligarchákat”, a legjobb esetben is utópia. Rosszabb esetben pedig annak a kifejeződése, hogy valaki nem akar választani, nem akar dönteni. Végül is azt jelenti, hogy nem teszünk semmit. Ha csak a teljes egyetértés talaján léphetünk előre, akkor nem marad más, mint a bántalmazott kisgyerekek és a közlekedési balesetek ügye.

Minden más esetben a 99 százalék túl sok.

Fordította: Morva Judit

 

[1] Anne de Guigné : Les mesures fiscales de Macron profiteront d’abord aux Français les plus riches [Macron adózási intézkedései elsősorban a leggaazdagabb frnaciáknak kedvez], Le Figaro, Párizs, 2017. július 12.

[2] 2003-ban, az amerikai adóalanyok 19%-a már azt gondolta, hogy beletartozik az 1%-nyi leggazdagabb sávba, 20% pedig azt hitte, hogy hamarosan eléri...

[3] Lásd https://hu.wikipedia.org/wiki/1848._febru%C3%A1ri_forradalom - …Ezek a konfliktusok azzal jártak, hogy a munkások képviselőit kizárták a kormányból, majd egy munkástüntetés után még a műhelyeiket is bezáratták. Ez robbantotta ki június 23-án a munkásfelkelést, melyet a hadsereg csak június 26-ára tudott leverni. – a ford. megj.

Hozzászólások   

-1 #3 Tőzeges 2017-08-10 14:48
IVÁN! A kommunizmus ugyanolyan utópia, mint a teljes összefogás! Mi is a kommunizmus alapja egy mondatban? = "Mindenki szükséglete szerint részesül a megtermelt javakból!" - azaz mindenki olyan mértékben részesedik a javakból, amilyen mértékben egy korábban megállapított életszínvonal eléréséhez/megt artásához minimálisan-max imálisan szüksége van. Pl. amelyik családban 3-as ikrek születnek, ott szükséges ikerbabakocsi, meg három gyereknek való pelenka, de ahol nincs gyerek, ott semmi ilyesmi. Egy télre egy embernek mondjuk max. két télikabátra van szüksége (egy vastagabb a hidegebb időkre és egy vékonyabbra) - tehát nem kell neki öt kabát. Mindezen szükséges javakra minden ember jogosult, többre nem. Az emberi tudat viszont olyan, hogy ha hozzájuthatok akár 3/vagy több kabáthoz is, akkor miért ne vegyem el. Stb. Na az ilyen tudat miatt eleve utópia a kommunizmus, sosem lehet létre hozni. A kapitalizmus rossz és igazságtalan társadalmi formáció, de még senki sem talált ki jobbat - a kapitalizmus válságban van és nem is látszik belőle kiút, de nincs ember, aki tudná mi jöhetne utána. Így aztán a megoldás az, hogy az azonos szinten levő elnyomott csoportok fogjanak össze és kényszerítsék ki abból az 1 %-ból, és az államból az általuk megtermelt javak igazságosabb elosztását. A tőkés /az állam is/, csakis azt és annyit hajlandó odaadni, amennyit kivernek belőle. A szó szoros értelemben = "kivernek"!
0 #2 Attila 2017-08-08 20:34
Ezért hasonló a mai magyar helyzet a "SELDON válság"-okhoz, amelyeknek csak 1 megfelelő megoldásuk lehet.
Itt és most ez az egyetlen helyes megoldás az olyan választási (és választói!) együttműködés, amely segítségével elnapolhatjuk a tényleges döntésünket a szavazás utánra, amikor már nem a hangzatos kampányígéretek közül kell választanunk, hanem a konkrét kormányzati intézkedésekről dönteni, hogy támogassuk vagy sem.
(vö. "más a kampány és más a kormányzás"!)

Ezt pedig úgy tudjuk megvalósítani, ha "kötött mandátumú" képviselőket jelölünk, majd azokat szépen be is szavazzuk magunknak, majd a ciklus folyamán diktáljuk nekik, hogy mely parlamenti kérdésben mit szavazzanak!
(vö. "ügyek mentén" és "népszavazás"!)
0 #1 Iván 2017-08-07 19:44
Mi legyen akkor? Kommunizmus? Aki tudja a megoldást szóljon!

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés