A Pentagon stratégiájának háttere – Új nukleáris korszak

Részletek
Kategória: 2018. március
Írta: Michael Klare
Találatok: 4685

guerra nuclearA Hirosima 1945. augusztus 6-i lerombolása és a Szovjetunió 1991 december 25-i összeomlása között eltelt közel fél évszázad során a nukleáris megsemmisüléstől való félelemben élt a világ lakosságának nagy része. A kockázat csökkentése érdekében csúcsértekezleteket szerveztek a nagyhatalmak részvételével, fegyverzetcsökkentési megállapodásokat írtak alá… De a katasztrófától való félelem nem enyhült ténylegesen. Meg kellett várni a hidegháború végét, hogy a helyzet nyugalmasabbá váljon. A hatalmas fegyverkészletek ugyan fennmaradtak, de kevésbé aggódtunk miattuk... Nos, néhány hónapja a nukleáris veszedelem visszatérni látszik.

Az atomfegyverrel rendelkező nagyhatalmak – az Egyesült Államok, Oroszország és Kína – a közelmúltban eszközeik modernizálásába fogtak, és Washington immár nem habozik alkalmazni ezeket. Ez derül ki a Pentagon által 2018. február 2-án közzétett, az Egyesült Államok nukleáris tervezési stratégiájáról készült NPR-jelentésből (Nuclear Posture Review, NPR[i])

 

A nukleáris tervezési stratégia (NPR)

A védelmi minisztérium a „nukleáris tervezési stratégia” fogalmába mind a világ biztonságáról alkotott értékelését, mind az amerikai nukleáris fegyverekkel kapcsolatos hivatalos politikájának megfogalmazását, mind pedig a szükségesnek ítélt felszerelések jegyzékét beleérti. Az új NPR mindhárom ponton rendkívül aggályos. Eszerint az Egyesült Államok nagyobb fenyegetettségnek van kitéve, mint valaha, kezdve mindjárt Kína és Oroszország ellenségességével és harcias megnyilvánulásaival. Ilyenformán Amerikának gyökeresen át kell gondolnia nukleáris politikáját, új fegyvereket kell kifejlesztenie annak érdekében, hogy növelje az elnök manőverezési képességét arra az esetre, ha lépnie kell.

A Trump-adminisztráció által bemutatott „nukleáris tervezési stratégia” szakít az előző kormány által megfogalmazottal. Barack Obama 2010 áprilisi NPR-ének az volt a kifejezett célja, hogy csökkenjen a nukleáris fegyverek jelentősége az amerikai katonai doktrínában, ugyanakkor a többi nagyhatalommal tárgyalásokat kezdeményezve világviszonylatban csökkentsék a felhalmozott fegyverzetet. „Véget vetve a hidegháborús szellemiségnek, csökkentjük nemzeti stratégiánkban a nukleáris fegyverek szerepét, és arra buzdítjuk a többi országot, hogy hasonlóképpen cselekedjenek.”- mondta Barack Obama 2009. április 5-én egy Prágában elhangzott beszédében. Ez a döntés a diplomáciáról alkotott optimista jövőképébe illeszkedett. Azt feltételezte, hogy a nagyhatalmak kapcsolatai javulhatnak, hogy az atomháború kilátásai távolodnak, és lehetségessé válik a fegyverkészletek biztonságos csökkentése. A nyolc évvel később született új jelentés elutasítja mindhárom tételt. Új nukleáris korszak meghirdetőjeként pont az ellenkezőjét állítja.

„2010 óta versengés kezdődött a nagyhatalmak között. Kína és Oroszország – eltérő mértékben – kifejezte törekvését a hidegháború utáni időszakban kialakult nemzetközi rend és viselkedési normák felrúgására”– olvasható a szövegben. A tétel bizonyítására néhány példát hoz, nevezetesen a Krím-félsziget Oroszország általi „annektálását” vagy kínai katonai bázisok telepítését a Dél-kínai-tengeren fekvő, Kína és Japán által vitatott fennhatóságú szigeteken. Moszkva és Peking „az Egyesült Államok konvencionális képességeinek ellensúlyozására aszimmetrikus célokat tűz ki, és eszközöket vet be, amelyekkel növeli a számítási hibákból eredő kockázatokat, ezzel pedig az Egyesült Államokkal, szövetségeseivel és partnereivel való konfrontáció esélyét”, állítja a Pentagon.

Az NPR egyetlen pillanatig sem ismeri el az Egyesült Államok szerepét a nemzetközi kapcsolatok feltételezett romlásában. Hasonlóképpen nem tér ki a jelentés a NATO-nak a régi Szovjetunió területére való kiterjeszkedésére, sem pedig az ázsiai–csendes-óceáni régióban[ii] létrehozott bázisára. Mint ahogy arra sem, hogy nukleáris fegyverek terén elsöprő fölénye van, sem arra, hogy hatalmas pénzeszközöket fordítanak konvencionális fegyverekre és a világűr meghódítására.

A jelentést olvasva az lehetne az ember benyomása, hogy az Egyesült Államok Oroszországgal és Kínával szemben lemaradásban van, tehát meg kell erősítenie haderejét. Eközben, 2016-ban magasan vitte az első helyet a katonai kiadások versenyében. Az elköltött 611 milliárd dollárral meghaladta az USA-t követő nyolc ország együttes kiadását. A 2018-ra elhatározott 80 milliárdos növekmény egyedül is meghaladja a világ összes országának katonai költségvetését – ha Kínát kivesszük ebből. A Pentagonnak a világ négy táján vannak katonai bázisai, harcra kész egységeket tart fenn Oroszország és Kína körzetében – míg ez utóbbiak nem tartanak fenn haderőt sem Mexikóban, sem Kanadában. Az NPR szerint azonban az Egyesült Államok komoly fenyegetésnek van kitéve Moszkva és Peking felől, ők a nukleáris eszkaláció egyedüli felelősei.

Oroszországot azzal vádolják, hogy szomszédjai feletti hatalomra tör, hogy a NATO elleni háborúra készül, és aránytalan szerepet szán a nukleáris fegyverzetnek abból a célból, hogy megfélemlítse a Nyugatot, és a hadszíntéren helyzetbe hozza magát. „Az orosz stratégia és doktrína hangsúlyozza a nukleáris fegyverek nyomásgyakorlási és katonai bevetési potenciálját” – teszi hozzá az NPR, azt állítva, hogy Moszkva „nukleáris arzenáljának teljes modernizálásába fogott, az orosz nukleáris triász minden elemének fejlesztésével, beleértve a stratégiai bombázókat, a földön telepített és a levegőből indítható rakétákat.” A jelentés végül említi az oroszok által kifejlesztett új, „nem stratégiai” nukleáris fegyvereket, amelyeket a jövőbeli európai frontvonalakon vetnének be a NATO konvencionális haderőivel szemben.

Meglepőnek tűnhet az orosz fenyegetésnek ez a kitartó hangsúlyozása, ha ezt összevetjük Donald Trump 2016-ban, Vlagyimir Putyin elnökválasztási kampánya alkalmával mondott jóindulatú szavaival. A Pentagon sohasem fogadta el ezt a békülékeny viselkedést. A demokraták és a média folytonosan az amerikai demokrácia elleni orosz összeesküvés rémével riogat, a Pentagon pedig eszközül használja ezt a páni félelmet, hogy újabb – konvencionális és nukleáris – fegyverekre tehessen szert.

 

Moszkva elsőként nyúljon nukleáris fegyverhez

Az egész NPR-építmény egy megalapozatlan állításon nyugszik, amely szerint Oroszország és Kína egyaránt növekvő szerepet szánna védelmi stratégiájában az atomfegyvernek. „Míg az Egyesült Államok tovább csökkentette nukleáris fegyvereinek számát és arányát, más országok, mint Oroszország és Kína, ezzel ellentétes stratégiát követnek. Új típusú nukleáris kapacitásokkal bővítették arzenáljukat. (…) A korlátozott nukleáris eszkalációt hangsúlyozó orosz nemzetbiztonsági doktrína és stratégia igen aggályos” – nyugtalankodik a Pentagon. Ha a NATO-val Európában háborúra kerülne sor, szerintük Moszkva első csapásként „taktikai”, atomfegyver, „kis hatóerejű nukleáris eszközök” használatát is fontolóra venné, hogy így kényszerítse a nyugatiakat a harc feladására – ezt hívják olykor Washingtonban az „eszkaláció-dezeszkaláció” stratégiájának. Pedig semmilyen bizonyíték nem támasztja alá ezt az elméletet, amelyet számos független elemző fantáziaszüleménynek tart. Ugyanakkor megemlíti, hogy Moszkva valóban elképzelhetőnek tartja, hogy elsőként nyúljon nukleáris fegyverhez, de csak akkor, ha orosz területet ér támadás. Vagyis a NATO-éhoz hasonló elvi alapra helyezkedik, amely a Nyugatot orosz részről érő „nem nukleáris stratégiai támadás” esetén veszi tekintetbe ezt az opciót.

De pont erre az ingatag hipotézisre támaszkodik az NPR, amikor nagyobb „rugalmasságot” és az alkalmazható fegyverrendszerek közötti nagyobb „választási lehetőséget” követel. A dokumentum szerint Oroszország valószínűleg úgy gondolja, hogy az amerikai elnök habozna egyik erős nukleáris fegyverét alkalmazni válaszul egy Moszkva által bevetett gyengébb fegyver ellenében: egy ilyen reakcióra ugyanis automatikusan rálicitálna a Kreml, és jöhetne a totális háború. A szerzők tehát szükségesnek látják, hogy Washingtonnak legyenek szerényebb fegyverei is, hogy az elrettentés feltételezett kiegyensúlyozatlanságát kiküszöbölhessék.

Kína hasonló elbánásban részesülne. Noha sohasem fenyegetett azzal, hogy elsőként használja nukleáris arzenálját – amely egyébként Franciaországénál kevésbé fejlett –, az NPR azt állítja, hogy az Egyesült Államoknak képesnek kell lennie arra, hogy az atomfegyverek nagyobb választékával léphessen fel az elrettentés során. „A Kínával kapcsolatban kialakított stratégiánk célja megakadályozni Pekinget abban, hogy arra a téves következtetésre jusson, hogy előnyre tehet szert a hadműveleti színtéren nukleáris fegyverek korlátozott használatával.” A Pentagon céltábláján Észak Korea is szerepel. Az NPR szerint Phenjan földalatti infrastruktúrával védi katonai rendszerét, és hozzáteszi: „Az Egyesült Államok további konvencionális kapacitásokat telepít e célpontok irányában.”

A stratégia hitelessége érdekében az NPR ajánlása szerint alaposan meg kell újítani az amerikai arzenált, és új harci eszközökkel kell felszerelni. A több évtizede kialakított fegyverek többsége rövidesen élettartama végéhez ér. A nukleáris triász minden eleme cserére szorul, hatékonyabb rendszerekre, fejlettebb földi indítású interkontinentális ballisztikus rakétákra (Intercontinental Ballistic Missiles, ICBM), tenger-föld ballisztikus stratégiai rakétafegyverekre (Sea-launched Ballistic Missiles, SLBM), repülőgépről indított cirkáló bombákra és rakétákra (Air-launched Cruise Missiles, ALCM) van szükség.

 

Utódjára hagyta a döntést

Obama elnök, annak reményében, hogy meggyőzheti a Kongresszust a nukleáris fegyverzet csökkentéséről, új eszközök tervezését engedélyezte: egy tenger alatti rakétát (Columbia), egy stratégiai bombázót (B-21), egy repülőről indítható nagy hatótávolságú rakétát, valamint egy „földi telepítésű stratégiai elrettentő” rendszert, amelynek a nukleáris robbanófejjel ellátott interkontinentális ballisztikus rakétákat kellett volna pótolniuk. De a korábbi elnök utódjára hagyta azt a döntést, hogy valóban be kell-e szerezni ezeket az eszközöket. A Trump-adminisztráció az összes fejlesztésről pozitív döntést hozott.

A fenti tűzerő kifejlesztése és legyártása sok évre terjed ki, összes kalkulált költsége minimum 1.200 milliárd[iii] dollár. A 2019-es évi költségvetési tervben a Trump-adminisztráció már eddig is 2,3 milliárd dollárt irányzott elő a B-21-es bombázóra, 3,7 milliárd dollárt a Columbiára, 600 milliót a nagy hatótávolságú rakétára és 300 milliót az elrettentő rendszerre, vagyis az első „számla” 6,9 milliárd dollárról szól. A „rugalmas” és „testre szabott” elrettentési stratégia megalkotása érdekében a Pentagonnak kis hatótávolságú nukleáris eszközökkel is fel kell szerelkeznie, amelyeket egy esetleges konfliktus során Oroszország vagy Kína ellen vethet be. A NATO-val szemben fennálló kötelezettségei keretében az Egyesült Államok Európában már most kettős kapacitású repülőgépeket állomásoztat (F-15-ös vadászbombázókat), amelyek kis hatóerejű B61-es nukleáris bombákat képesek ledobni az orosz ellenségre.

A Kongresszusnak további keretet kell odaítélnie mindezen programok megvalósításához, és lehet, hogy nem érik el az NPR minden célkitűzését. Mindazonáltal az amerikai politikai osztályt megrészegítő oroszellenes hangulat elnyom minden, a fegyverkezési verseny újraindítását ellenző hangot, erre utal, hogy a parlamenti képviselők mindkét pártja szinte egyhangúlag megszavazta a katonai kiadások jelentős növelését 2018-ban. Az orosz és kínai vezetők bizonyára követik e stratégia példáját, hogy jól kitömjék saját arzenáljukat, és elkezdődjön az új fegyverkezési hajsza.

 

Kína

Az amerikai nukleáris képességek állapotáról szóló jelentés (NPR) (…) megmaradt a hidegháborúra jellemző, idejétmúlt mentalitásnál, (…) súlyosbítja a nagyhatalmak közötti versenyt, erősíti a nukleáris fegyverzet szerepét a nemzetközi biztonság színterén, és szembemegy a nemzetközi közvéleménnyel, amely a nukleáris lefegyverzés híve. (…)

Kína sohasem vett részt, és soha nem is fog részt venni semmiféle fegyverkezési versenyben. Nukleáris képességeit a nemzetbiztonság garantálásához szükséges lehető legalacsonyabb szinten kívánja tartani. (…) Az Egyesült Államok jelentése azzal próbálja igazolni saját fegyverrendszereinek fejlesztését, hogy szándékosan meghamisítja a kínai politikát és gyakorlatot.

Geng Shuang külügyminisztériumi szóvivő sajtótájékoztatója, 2018 február.

 

Oroszország

A dokumentum konfrontációs és Oroszország-ellenes logikát követ. Sajnálatos, hogy az Egyesült Államok arra hivatkozva növeli nukleáris kapacitásait, hogy Oroszország modernizálja nukleáris képességét, és feltételezi, hogy az oroszok katonai doktrínájában előtérbe kerül a nukleáris fegyverzet. (…) Ennek semmi köze a valósághoz. Az orosz katonai doktrína két világosan megfogalmazott védelmi forgatókönyvre korlátozza a nukleáris fegyverek alkalmazásának lehetőségét: egy Oroszország, illetve szövetségesei elleni nukleáris agresszióra vagy bármely tömegpusztító fegyver alkalmazására adott válaszlépésként, illetve olyan más, nem nukleáris támadás esetén vetné be, amely veszélyezteti Oroszország túlélését, de csakis ebben az esetben.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter közleménye, 2018 február 3.

Japán

Japán elismeréssel szól az amerikai nukleáris képességek állapotáról szóló legutóbbi jelentésről (NPR), amely világosan kifejezi az USA elkötelezettségét a hatékony elrettentés iránt, valamint vállalását, hogy szövetségeseire, így Japánra is kiterjeszti új elrettentési politikáját – mindezt egy olyan nemzetközi biztonsági közegben, amely rohamosan romlott a 2010-es NPR közreadása óta.

Taro Kono japán külügyminiszter közleménye, 2018. február 3.

Irán

Az amerikai nukleáris képességek állapotáról szóló jelentés tükrözi a nukleáris fegyverektől való függőséget, az NPT (az atomsorompó egyezmény) megsértését, ugyanakkor az emberiség elpusztítása felé vezet.  Kétségtelen, hogy az Apokalipszishoz vezető út 1953 óta tapasztalt legveszélyesebb szakaszához érkeztünk. Ugyanebből a veszedelmes felelőtlenségből fakad Donald Trump görcsös ragaszkodása ahhoz, hogy lenullázza a Bécsben kötött iráni nukleáris megállapodást.

Mohammad Javad Zarif iráni külügyminiszter Twitter-válasza, 2018. február 3.

Észak-Korea

A Trump-adminisztráció a közelmúltban publikálta „nukleáris képességei állapotáról” szóló jelentését, amellyel világosan megmutatja azt a szándékát, hogy más szuverén államokat zsaroljon, és atomfegyverei révén uralja a világot. (…) Az Egyesült Államok az első olyan ország, amely nukleáris fegyvereket fejlesztett ki, és abban is első, hogy több százezer embert gyilkolt meg ezek alkalmazásával. (…) Az Egyesült Államok a nemzetközi jog durva megsértésével egyre kevésbe rejti véka alá világuralmi szándékát. (…) A jelen kegyetlen valósága bizonyítja, hogy igazunk van, amikor minden nehézséggel szembeszállva folytatjuk nukleáris elrettentési programunkat.

Észak-Korea Külügyminisztériumának kommünikéje, 2018. február 6.

 

A szerző a Hampshire College, Amherst (Massachusetts) tanára. Ld. még: The Race for What’s Left. The Global Scramble for the World’s Last Resources, Metropolitan Books, New York, 2012.

Fordította: Völgyes Gyöngyvér   

 

[i] Nuclear Posture Review 2018, Amerikai védelmi minisztérium, Washington, DC, 2018. Más referencia megnevezése nélkül az idézetek ebből a dokumentumból származnak.

[ii] Lásd: Quand le Pentagon met le cap sur le Pacfique [Amikor a Pentagon a Csendes óceánra veszi az irányt], in: Le Monde diplomatique, 2012. március.