NYILATKOZAT a szociális segélyezés ügyében
- Részletek
- Kategória: Hogyan lettünk szegények? - Kapcsolodó cikkek
- Írta: Szociális Charta
- Találatok: 5324
Monok község, a szerencsi kistérség egyes községei, majd szórványosan az ország más településeinek önkormányzati testületei helyi rendeleteikben – a hatályos törvények előírásait felülbírálva – a szociális segélyek folyósítását az igényjogosultságon túl más feltételekhez kötik, illetve a kötelező készpénzfizetést étkezési utalvánnyal, élelmiszer bonokkal akarják helyettesíteni. Ezzel a magatartásukkal a magyar jogrendet veszélyeztető módon, az érintettek személyiségi jogait, személyes önrendelkezését megsértve a jogbiztonságot is veszélyeztetik.
Intézkedéseik hátterében valójában a szegénység morális megbélyegzése áll, s ez megerősíti a társadalomban azt a hamis tudatot, amely szerint a szegények balsorsukért maguk felelősek, és támogatásuk emiatt nem indokolt.
A Szociális Charta 2008. baloldali mozgalom kezdeményezi, hogy az érintett települések intézkedéseit a kormány közhivatalai útján azonnali hatállyal vonassa vissza, és kötelezze az önkormányzatokat a korábbi segélyezési rend visszaállítására.
Az elmúlt hónapok eseményei rávilágítottak arra is, hogy településeink nem tudják megoldani a rendszeres segélyezésre szoruló, a gazdasági szerkezet rendszerváltás utáni átalakulása következtében elszegényedett néprétegek felzárkóztatását, mert sem forrással, sem megfelelő intézményekkel, sem – sok helyen - olyan sokoldalúan képzett szakemberekkel, akik a szociális munka hivatali részén kívül, a mentális rehabilitációban, és a családsegítésben is járatosak. Haladéktalanul elő kell készíteni olyan integrált intézményrendszer felállítását – önálló minisztériumi hatáskörrel (Társadalmi Felzárkóztatás Minisztériuma) – amely országosan megszervezi és irányítja az új nemzeti közfoglalkoztató szervezeteket. E munkaszervezetek nemcsak állandó foglalkoztatást, hanem képzést és továbbképzést is biztosíthatnának majdani dolgozóiknak. (Ennek elemei nyomokban megjelentek a miniszterelnök által meghirdetett Megegyezés c. kormányprogramban)
A szociális felzárkóztatásra a jelenleginél lényegesen nagyobb – előzetes tervezésnek megfelelő - ráfordítás szükséges, amely azonban sokszorosan megtérül: részben az érintett népesség felnövekvő generációjának társadalmi integrációjában, másrészt ezeknek a közfoglalkoztató szervezeteknek hozzáadott értékben megjelenő termelési eredményeiben. Mind emellett fenn kell tartani a rendszeres szociális segély rendszerét, hiszen a segélyezettek egy része - fizikai, vagy mentális okokból - már soha nem, vagy csak hosszabb rehabilitáció után vonható be a rendszeres foglalkoztatásba. Az ellátásra szorulók esetében viszont törvényben kell rögzíteni a szociális minimum jövedelemhez való jogot, amely a legtöbb európai országban létező gyakorlat.
A kormány – a felzárkóztató programot előkészítendő – megfelelő népfölvilágosító kampánnyal hárítsa el azt a hamis képet, amely ezekről a rétegekről a társadalomban kialakult. Tényleges számadatokon keresztül mutassa be, hogy a segélyezésükre fordított pénz meg se közelíti a minimálbért egy-egy segélyezett esetében, esetleg ahhoz elég, hogy az éhezéstől megmentse a családjukat. A hátrányos helyzetű kistérségek valóságáról készült tényszerű beszámolókkal ismertesse az ott élők életviszonyait, az elnyomorodás okait, a felzárkóztatás társadalmi szükségességét és remélhető eredményeit. Indítson olyan szolidaritási akciókat, amelyekben az ország tehetősebb lakói maguk is hozzájárulhatnak az eredményes munkához.
Végül az átmenetet is segítendő támogatjuk a szegények tervezett bankjának létrehozását, amely működésével, mikrohiteleivel véget vethet a szegényeken élősködő uzsorások visszaéléseinek.
Budapest, 2008. szeptember 4.
Szociális Charta 2008.
