Kongresszusi zárónyilatkozat a szegénység ellen
- Részletek
- Kategória: Hogyan lettünk szegények? - Kapcsolodó cikkek
- Találatok: 8411
A szegény ember látványa nem szép látvány. Keveredik bennünk az együttérzés és a szégyen. A nyomor rút vonásai mögött, ha tényleg odafigyelünk, megpillanthatjuk az erőszakot, a szegények megalázottságát, az általános emberi méltóság tagadását. Tudjuk, mi is lehetnénk szegények, így sorsunk közös. Senki sem szeretne nyomorúságos életet magának, senki sem egyezik bele magától az elszegényedésbe. A szegénységgel járó erőszakot mindenki csak elszenvedi.
A nyomor tűrhetetlen, a szegénység elfogadhatatlan. Minden felszabadító gesztus, az alávetettség visszautasítása, a közös lázadás erősebbé és gazdagabbá tesz. Az egyenlőség és az igazságosság követelése felszabadít és enyhíti a nyomort.
De mi a nyomort megszüntetni akarjuk.
Húsz év kapitalista átalakulás, húsz év megszakítás nélküli gazdasági, szociális, politikai válság után a következőket kell újratanulni Kelet- és Közép-Európa népeinek:
– az alultáplált, hidegtől elgémberedett, fáradtságtól és betegségektől legyöngült gyerekeknek nincs esélyük arra, hogy kifejlesszék képességeiket, s nem tudnak teljes életet élni;
– az elszigetelt, egymással szolidaritást nem vállaló munkások szükségszerűen rabszolgákká, egyszerű munkagépekké válnak;
– a munkanélküliek, a betegek, a hátrányos helyzetűek, az idősek csak addig nem szorulnak háttérbe, addig nem állítják félre őket, sőt addig élnek, míg valamilyen formában hasznosak lehetnek a tőke számára;
– a hatalom soha nem talál jobb eszközt az uralkodáshoz, mint azt, hogy érdekcsoportokra, különböző közösségekre vagy kisebbségekre osztja meg a népet;
– a régi rendszer helyére sokkal könyörtelenebb, sokkal embertelenebb rendszert léptettek, ahol a környezetpusztítás és az egészségtelen táplálkozás is fokozódott.
Végre eljött az ideje, hogy ledobjuk láncainkat. Minden ember szabadnak születik egyenlő jogokkal és méltósággal.
Ezért itt és most kifejezzük szolidaritásunkat minden olyan társadalmi mozgalommal, amely küzd a szegénység, az erőszak és az igazságtalanság ellen. A szolidaritás az egyetlen lehetőség arra, hogy a küszködő és küzdő népek ellenállása sikeres legyen.
Kijelentjük, hogy minden gazdaságpolitika célja a teljes foglalkoztatás kell legyen. Meggyőződésünk, hogy a piacgazdaság meghatározta kereteken túl elsőbbséget kell adni a társadalmilag hasznos munkavégzésnek.
Ezért követeljük a tulajdonformák kritikus újraértékelését és az állam támogatását a szövetkezeti termelési és kereskedelmi formák kialakításához. A gazdaságnak nem az óriás vállalatok és oligopóliumok, hanem a szabadon társult emberek közösségi együttműködésen kell alapulni.
A piacgazdaság körülményei között is elvárjuk, hogy a feketemunka és egyéb, a foglalkoztatottakat létbizonytalanságban tartó foglalkoztatási formát, vagyis a munkatörvényekben előírt, a dolgozók kiszolgáltatottságának csökkentését szolgáló előírásokat az állam, illetve az állam szakosított szervezetei szigorúan ellenőrizzék és betartassák.
Az áruvá vált munkaerő rendszerének felszámolása hiányában, úgy véljük, az államhatalom erejével lehet megakadályozni a fekete- és szürkegazdaságban dolgozók egyre embertelenebb kizsákmányolását és a további támadásokat a munkajogi vagy a születő környezetvédelmi szabályozással szemben.
A teljes foglalkoztatottság, a méltányos munkabér, a szociális, egészségügyi és környezetvédelmi szabályok szigorú betartása a munkahelyeken nélkülözhetetlen az állami költségvetés egyensúlyba hozásához is.
A tőkejövedelmek, különösen a kamat, az osztalék és a spekulációs jövedelmek, valamint az ingatlantulajdon bérbeadásából származó jövedelmek adóját érzékelhetően meg kell emelni. Ez elősegíti a társadalmi vagyon igazságosabb és egyenlőbb elosztását, a szegénység további terjedését, s esélyt adna a gazdasági válságból való kilábaláshoz, a munkahelyteremtéshez, az egész társadalom jólétének kialakításához.
Meggyőződésünk, hogy amikor nincs garancia a teljes foglalkoztatottságra, mindenkinek jár egy társadalmi minimumjövedelem, valamint mindenkinek joga van a lakhatáshoz, a megfelelő táplálkozáshoz, az oktatáshoz és az egészségügyi szolgáltatásokhoz.
Egy társadalomban, amely az esélyek egyenlőségét vallja, [R1] egyetlen gyermek sem szenvedhet éhségtől és a krónikus alultápláltságtól. Bármilyen ok miatt nem tud egy szülő gondoskodni gyermekei alapvető szükségleteiről, az államhatalom feladata ezen az állapoton segíteni.
Visszautasítunk minden szegregációs politikát. Az európai nyomortelepek nem csak a rasszizmus vagy a vallási intolerancia megjelenési formái. A végletekig hajszolt urbanizáció az elszegényedett és elnéptelenedett falvak ellenpárja. Az iparosítást és a technikai fejlődést nem kizárólag a tőke érdekeinek alávetve kellene felhasználni. Mindannyiunk közös érdeke, hogy a termelékenység növekedése a jólétet szolgálja, ne az elfajzott fogyasztást és a munkanélküliséget.
Mindez civilizációs kihívás.
Ezért, az Európai Unió magyar elnökségének küszöbén, a „szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni európai év” jegyében a következő javaslatokat tesszük.
– Az Európai Uniónak a tömeges szegénység elleni harcot valódi társadalmi, sőt civilizációs kihívásnak kell tekinteni.
– Az Európai Uniónak nem a 2020-ig elérendő, a szegénység 20 százalékos csökkentését előirányzó célokat kell követni, hanem visszatérni a 2010-ig érvényben lévő célokhoz: hozzálátni a szegénység teljes megszüntetéséhez, mindenki számára garantálni a társadalmi beilleszkedés lehetőségét.
– Az uniónak nyilvánvalóvá kell tenni – miként 2010-ig –, hogy a tömeges szegénység elfogadhatatlan. De a szegénység felszámolására valódi, hatékony eszközöket kell kialakítania, többek között meg kell változtatni bizonyos gazdasági szabályokat. Például azokat, amelyek túl sok szabadságot hagynak a pénzügyi piacoknak, bátorítják a népek közötti versengést, az adók, a szociális juttatások és a bérek dömpingjét. Mindent meg kell tennie a részvételi demokrácia erősítéséért, az állampolgárok és más társadalmi szereplők, szervezetek és mozgalmak aktív szerepvállalásáért.
– Ennek érdekében, mint azt az Európai Parlament baloldali képviselőcsoportjai javasolták, az EU dolgozzon ki egy keretirányelvet, amelynek alapján minden tagországban bevezetnének egy, a szegénységi küszöb összegénél magasabb szociális minimáljövedelmet.
– Mivel bizonyos tagországokban az átlagjövedelem nem elég arra, hogy egyes embereket vagy családokat megvédjen a szegénységtől, az Európai Uniónak kellene kiválasztani a minimális jövedelmet meghatározó kritériumokat, hiszen az Európai Unió Alapjogi Chartájának legfontosabb pontja: „Az emberi méltóság sérthetetlen. Tiszteletben kell tartani és védelmezni kell.”
Felhívunk minden haladó szemléletű embert, férfit és nőt, támogassa célkitűzéseinket, különös tekintettel a XXI. században már végképp elfogadhatatlan szegénység és nyomor megszüntetésére irányuló követelésünket és akcióinkat.
Budapest, 2010. november 6.
A „Hogyan lettünk szegények” konferencia résztvevői
