Négy évvel a válság kezdete után

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) nemrégiben elismerte: „Közel négy évvel a pénzügyi válság kitörése után még mindig nem sikerült helyreállítani a globális bankrendszer stabilitásába vetett bizalmat.”[1] Az a válság, ami az amerikai jegybank, a Fed elnöke szerint „a világtörténelem legsúlyosabb krízise, beleértve [az 1929-es] nagy világgazdasági válságot is”,[2] az Egyesült Államokban még semmilyen büntetőjogi következménnyel nem járt. A Goldman Sachs, a Morgan Stanley, a JP Morgan már rég a kockázati tőkebefektetések összeomlására számított, miközben ügyfeleiket minden gátlás nélkül vásárlásra buzdították… Ezt pedig a legrosszabb esetben megúszták pénzbírsággal, a leggyakrabban azonban bónuszt kaptak érte.

HA nyolcvanas évek végén, az amerikai takarékpénztárak csalárd csődje után nyolcszáz bankár került rács mögé. Azóta a bankok hatalmát csak növelte a válság hatására végbement koncentráció, a csődbe ment konkurensek felvásárlása, és ez az erő, úgy tűnik, büntetlenséget biztosít a felelősöknek, különösen, hogy az államok közben legyengültek épp a magas államadósságok miatt. A következő amerikai elnökválasztás jelöltjei, élükön Barack Obamával, máris a Goldman Sachs kegyeiért harcolnak, hogy minél több pénzt kapjanak választási kampányukhoz. A BNP-Paribas igazgatója egyenesen azzal fenyegeti az európai kormányokat, hogy visszatartja a gazdaság hitelezését, ha a kormányok komolyan megrendszabályozzák a bankokat. A Standard & Poor’s hitelminősítő, mely korábban megadta az Enronnak, a Lehman Brothersnek, a Bear Stearnsnek és a többi bóvli kötvénynek (junk bonds) a legjobb, AAA besorolást, most e minősítés visszavonásával fenyegeti az amerikai szuperhatalmat, amennyiben az nem csökkenti a lehető leghamarabb a közkiadásokat, vagyis a híres költségvetési hiányt.

Miközben a G20 csoport három éve arra törekszik, hogy „új globális szimfóniát” hozzon létre, kudarcot vallott: érintetlenül hagyta azt a rendszert, mely ötvözi a banki deregulációt, vagyis a bankszabályozás leépítését, a „pénzügyi innováció” kis zsenijeinek busás prémiumait és az összes általuk okozott katasztrófa számlájának kifizettetését az adófizetőkkel és az államokkal (lásd az Izlandról szóló cikkünket!). A francia szocialisták amiatt méltatlankodnak, hogy „a jelzáloghitel-válságot követő évben a kormányok több pénzt áldoztak a bankok és a pénzintézetek támogatására, mint amennyit a világ fél évszázad alatt a szegény országok segélyezésére költött”.[3] Csakhogy az általuk javasolt gyógyír hol valamiféle tűzoltásra (a bankokra kivetett 15 százalékos különadó), hol pedig jámbor óhajokra hasonlít (az adóparadicsomok megszüntetése, állami minősítő ügynökség létrehozása, a pénzügyi tranzakciókra kivetett illeték), ráadásul ezek megvalósítása „az Európai Unió tagállamainak összehangolt cselekvésétől” függ, ami igencsak valószínűtlen.

Így aztán az, aminek „a mértéktelenség válságának”, „az utolsó válságnak” kellett volna lennie, eredménytelen válság lett. Andrew Cheng, a China Banking Regulatory Commission főtanácsadója azt állítja, hogy azért ennyire tehetetlen mindenki, mert az állam a pénzszektor foglya.[4] Vagyis minden jel szerint a politikusoknak csak az számít, nehogy megzavarják a bankárok nagy lakomáját.

Fordította: Ferwagner Ákos       



[1] IMF: Jelentés a világ pénzügyi stabilitásáról, 2011. április.

[2] Jeff Madrick: The Wall Street Leviathan, The New York Review of Books, 2011. április 28.

[3] Projet socialiste 2010. Supplément à L’hebdo des socialistes, 610. sz., 2011. április 16.

[4] James Saft: Big Winners in crises: The Banks, International Herald Tribune, 2011. április 13.

Hozzászólások   

0 #11 Dr. Lévai István 2011-06-25 17:22
Láthatóan nincs elragadtatva a világgazdaság mai működésétől, és magam is számos kritikai elemet vélek felfedezni. A különbség közöttünk az Ön radikalizmusába n van, amely erős érzelmi töltettel párosul. Ezirányú elkötelezettség ét tisztelettel tudomásul veszem. Két további megjegyzés: 1. Hozzászólásának első része a kereslet-kínála ti viszonyokkal, a piac szabályozó szerepével foglalkozik. Szerintem a gondolatmenet egy ponton hibádzik, de nem szeretnék ezen az úton elindulva egy új vitába bonyolódni. 2. A világválságok történetének, tanulságainak könyvtárnyi irodalma van. Hozzászólásának ezen második részéhez azért nem szólnék hozzá, mert új, eredeti gondolattal valószínűleg nem tudnék hozzájárulni a vitához.
0 #10 József Róbert 2011-06-24 22:02
Azért, a tőke által kiváltott világgazdasági válságok eléggé világosan mutatják a helyzetet.
Hogyan?
Van pénze? Beteszi a bankba, vagy elkezd vállalkozni. Inkább az utóbbit választja, mert a saját ötletét szeretné megvalósítani. Az első időszakban még extraprofitra is szert tesz, mert ilyen termék még nincs a piacon. De rövidesen jelentkezik a konkurrencia, beindul a verseny. Fejlesztik a technikát, növekszik a termelékenység. Csökken az emberi munka-igény. Elbocsátások. És, kiderül, hogy az embereknek nincs pénzük vásárolni. A világválságok technikai fordulópontjai: Manufaktúrák, gőzgép, elektromosság, és most, a számítástechnik a, az internet. Kondratyev fogalmazta meg az 50 éves ciklusok törvényszerűség eit. A korábbi válságokban a háború hozta a válság végét, különösen az újjáépítések zsíros megrendeléseive l. Ma már nem lehet világháborút kirobbantani.

A válságok akkor mélyülnek lejjebb, amikor ugyanazt a hibát elkövetik, amivel beindították a válságot. És most ez látható már.
0 #9 Dr. Lévai István 2011-06-24 21:23
Kedves József Róbert helyzetét irigylésre méltónak látom, mivel számára a világgazdasági helyzet egyértelmű, és Neki kész receptje van a megoldásra is. Számomra a helyzet lényegesen összetettebb, és a megoldás irányába történő elmozdulást is csak sok-sok közös gondolkodás eredőjeként tudom tételezni. Persze a világ nem ránk vár, agytrösztök, egyetemi kutatóhelyek, kormányzati műhelyek foglalkoznak ezekkel a problémákkal. Számunkra a kihívás az, hogy mennyire eredeti és konstruktív módon tudunk bekapcsolódni a közös gondolkodás folyamatába. Ebből a szempontból célszerű értékelni a ma utópiának minősülő gondolatok helyét, szerepét is. Látok veszélyt abban, hogy utópiának minősülés esetén egyébként értékes szellemi tevékenységek visszamenőleg értéktelenné minősüljenek.
0 #8 József Róbert 2011-06-24 19:51
A bankok és az államok teljesen összefonódtak. Mivel kevés az adóbevétel, kell az államnak a hitel, mivel a hiteltörlesztés ekkel is baj van, nincs lehetőség újabb hitelkérelmeket befogadni. Nálunk olykor tízszer annyi a nálunk elvárt kamat, mint boldogabb országokban. Itt csak egy tabula rasa segíthet, az iszonyatos méretű profitot és várhatóan fizetésképtelen adótartozásokat meg kell szüntetni. Csak így lehet „önmérséklettel ” újra hiteleket kínálni, illetve biztosítani a normális kamatlábat.
Világválság van, és még legalább 14 évet kéne túlélnünk! 2008.-ban az amerikai jelzálog-válság már régóta érezhető volt. Sok bank fog csődbe menni, de csak így lehet újra hitelkérelmeket befogadni, és biztosítani, hogy a törlesztések is befizetésre kerüljenek.

Én is optimista vagyok. Remélem, hogy 14 év múlva megszűnik a tőkés rendszer, és egy humánus, természetbarát önszerveződő társadalom alakul ki, az egész Földön.
0 #7 Dr. Lévai István 2011-06-23 21:21
A bankok magatartásával, illetve a kormányoknak a bankokkal kapcsolatos magatartásával feltehetően az emberek jelentős része elégedetlen. Elégedetlenségé t kibeszéli, vagy leírja (itt is). A probléma megoldatlanságá nak most csak egyetlen aspektusát emelném ki, és ez a bizonytalanság. A világgazdaságba n állandósult bizonytalanság fokozatosan leszivárog a családok életébe, rendkivüli módon megnehezítve a távlatos döntések meghozatalát, például a családi megtakarítások hosszabb távú befektetését illetően. Az üzleti szféra innovatív gondolkodását is nagyban megnehezítik a távlatos gondolkodás előtt tornyosuló akadályok. A változások természetesen többféle forgatókönyv mentén képzelhetők el. Optimista alkat lévén bizakodom abban, hogy újabb irtózatos megrázkódtatáso k nélkül eljuthatunk a stabilizálódásh oz.
0 #6 József Róbert 2011-06-17 21:10
Lenin is tévedésben volt. Az Áprilisi tézisekben még azt mondta: "Minden hatalmat a szovjeteknek!" Aztán, ősszel elkapta a forradalmi láz, és nem írta tovább az "Állam és forradalom" c. könyvét. De azt gondolta, hogy: "ha minden szovjet állampolgár akár gyártóként, akár eladóként, vagy vevőként belép egy szövetkezetbe, ezzel egycsapásra létrejön a kommunizmus."
0 #5 József Róbert 2011-06-17 21:06
Ahogy Marx írta, amikor 1 sou-val felemelték a kenyér árát Franciaországba n, az asszonyok kővel megdobálták a lehúzott redőnyöket. A pékek meg kihívták a rendőröket, akik az asszonyok közé lőttek. No, erre vonultak ki a férjek az utcára, megvédeni asszonyaikat! A forradalmak így kezdődtek. Lázadással.
A bibi ott volt, hogy Engels első lépésnek (a forradalom után), a szocializmust gondolta, és csak utána, a kommunizmust. Nem érdekes, hogy ugyanazzal a szóval szerepelnek az angol/magyar szótárban? Én megpróbáltam lefordítani. A szocializmus elsősorban, társadalmikén értelmezhető. A kommunizmus, pedig közösségiségkén t. Az előbbit fentről lefelé "csinálják", a közösség viszont alulról felfelé alakul. Engels azt gondolta, hogy a Munkásállam majd létrehozza a közösségeket. Pedig korábban még tudta, hogy a burzsoá államot szét kell törni. Azt hitte, a munkásállam nem ilyen lesz. Nagyot tévedett!
0 #4 todor48 2011-06-17 20:24
Őszintén remélem, hogy a második forgatókönyv fog bekövetkezni. Ez az egyetlen túlélési lehetősége az emberiségnek. Azonban azt is látnunk kell, hogy mig
1. a tőke nemzetközivé, globálissá vált, addig az ellenállás, a lázadás /ahogy Te irod/ megmaradt helyi szinten.
2. a lázadás ezen túl nem lehet eredményes megfelelő ideológiai alap nélkül. Szerintem újból fel kell ismernünk a társadalmi osztályokat, sőt újból fel kell fedeznünk Marxot........
Egyebekben teljesen egyetértek Veled.
0 #3 József Róbert 2011-06-11 16:45
Akkor hozzáteszem Hegelt is. A tézis-antitézis -szintézis váltakozása minden újabb szinten, egyre szűkül. A szintézis egyre közelít a következő tézissel. Tehát, a hátralévő 14 évben két alternatíva lehetséges:
1. Marad az elbutítás, az individualizálá s és az államcsőd, gazdasági csőd, ökológiai katasztrófák.
2. Összefogás, önszerveződés, szövetkezések, munkástanácsok, pénz és tőke nélküli humánus társadalom.

A lázadás kora már itt van!
0 #2 todor48 2011-06-11 16:26
Mennyire igaz, és még mennyire nem vagyunk a végén..........

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés