Hirdetés
Dátum csütörtök, 09 szept. 2010

adampeter

Egy nyelvet nem lehet tökéletesen, egyszer s mindenkorra birtokba venni. A nyelvtudást folyamatosan gondozni kell, frissíteni, karban tartani. Így van a franciával is. Ezen az oldalon hónapról hónapra mindenki talál valami különlegességet vagy nyelvi érdekességet, aki francia-tudását alap-, közép vagy felsőfokon fejleszteni, színesíteni szeretné.

Terjessze a Magyar diplót!


Ajándékozza meg
rokonait, barátait,
ismerőseit a dipló
ingyenes
hírlevelével!

 


Ajánld másoknak!

 

 

A magyar online kiadásról

Impresszum

A magyar változat
szerkesztőségének
e-mail címe:
info@lemondediplo.hu

konyvhirdetes

bardosi

kormendi

 

apkult

 

apalk

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hogyan káromkodnak a franciák? PDF Nyomtatás E-mail

  

 

„– Comment (dit Ponocrates), vous jurez, frère Jean ?

– Ce n’est (dit le moine) que pour orner mon langage.”

(Rabelais, Gargantua[i])

 

„Après tout, merde ! […] Voilà, avec

ce grand mot on se console de toutes les

misères humaines ; aussi je me plais à le

répéter : merde, merde !

(G. Flaubert, Correspondance)[ii]

 

sz._kromkMert káromkodni káromkodnak, mi több, még cifrázzák is, ráadásul ugyanannyi nyelvi leleménnyel, mint a káromkodás hazai professzionalistái. Jelen van a káromkodás a művelt és műveletlen beszédben, jelen az irodalomban, sőt, a sanzonban is (Brassens La ronde des jurons c. dala például valóságos katalógusa a francia káromkodásoknak). Franciaországban sokáig csak a csiszolatlan köznyelv meg az argó merészelt úgy istenigazából szentségelni (innen a francia szólás: jurer comme un charretier ’káromkodik, mint egy kocsis’), mára azonban a káromkodás annyira demokratizálódott, hogy nem is kell hozzá különösképpen mocskos szájúnak lenni. Ma már egy zaftos sacré nom de Dieu de bordel de merde vagy egy Bon Dieu de Bon Dieu (persze, megfelelő társaságban és megfelelő alkalommal) ugyanúgy elhangozhat a tanult vezérigazgatónak, mint trágár sofőrjének szájából.

 

 
Színnevek a franciában (I.) PDF Nyomtatás E-mail

Színre színt


holl1Általában csak a festők „színvilágáról” szokás beszélni. Holott megvan a nyelveknek is a maguk „színvilága”. A franciáé különösen gazdag. Nemcsak mert viszonylag sok szava és nyelvi eszköze van a legkülönbözőbb színárnyalatok kifejezésére, azért is, mert a színnevek sok jelzős szerkezetnek és idiómának lehetnek alkotóelemei.

A francia nyelv leggyakoribb színnevei: blanc, blanche (fehér), bleu, -e (kék), brun, -e (barna), jaune (sárga), noir, -e (fekete), orange (narancssárga), rouge (piros), rose (rózsaszín), vert, -e (zöld), violet, violette (lila). [Vigyázzunk, a brun használata nem egészen azonos a magyaréval! A barna színt a köznyelv nem ezzel, hanem a hímnemben és nőnemben változatlan marron jelzővel fejezi ki, a brun inkább csak hajjal kapcsolatban használatos1. Így például ’barna tehén’ vache marron, ’barna szem’ des yeux marron, 'egy pár barna cipő' une paire de chaussures marron, de: Le grand brun que tu as remarqué hier, c’était mon frère, ’a magas barna hajú fiú, akit tegnap láttál, a testvérem’, une belle brune ’csinos barna lány’.]