Konfliktusok a városi térben

2A téma megjelölése

Kutatásom egy olyan területet érint, amely a saját társadalom vizsgálatában gyökerezik és egy jellegzetes városi szubkultúrát, a graffitit teszi megfigyelése tárgyává. A dolgozat módszereit és témaválasztását tekintve a szubkultúra kutatás és a városantropológia határán mozog.

Dolgozatomban elsősorban nem egy szubkultúra általános jellemzőinek, működésének bemutatására teszek kísérletet, hanem inkább a deviáns városi kiscsoportok különféle cselekvési aspektusaihoz kívánok elemzési keretet nyújtani egy a graffiti tevékenységéhez kapcsolódó csoport kulturális gyakorlatainak, kapcsolatainak, megnyilvánulásainak, kollektív képzeteinek vizsgálatán keresztül.

A graffiti mentén kirajzolódó közösségek belső szerkezetéről, a csoportközi kapcsolatairól, illetve a társadalmi környezettel összefüggésben fellépő konfliktusairól számolok be, amelyek jórészt a városi tér alternatív felhasználási módjai körül zajlanak. Hogyan ragadhatók meg a városi tér strukturáló tényezői a graffitisek nézőpontjából? Mindezt egy szegedi csoport körében végzett terepmunkán keresztül szeretném bemutatni.

Mindenki kisebbségi.

Furán ki- vagy berekesztően hangzó mondat ez – vállalom. De gondoljunk csak bele: család, rokonság, lakóhelyi közösség, nyelvi azonosság, felekezeti közösség, nemzeti egység, határokon túlívelő összetartozások, kultúrák egysége és egymásmellettisége, földrészek párhuzamai és egyedisége…, globális összetartozás és felelősség… – mi minden képes egybeforrasztani összetartozásukat vállaló embereket, népeket…?!

A hatalom határán – egy erdélyi roma közösség lojális kötődései

 

A hatalom határán – egy erdélyi roma közösség lojális kötődései

Én leuntatom1 a romokat, hogy „ne szavazzatok!”, mert a felveszik a sok pénzt, s a romoknak annyi. „Úgyis leesik a bonotok2, minek?” Avval menyünk, amelyikkel jó. Most mit csináljunk? Magyar jött? Magyarral menyünk. Most mit csináljunk? Én nem es gazdagodtam meg, s nem es szegényedtem meg velik.”

(idős, cigány férfi)

 

Cigány emberevők? Egy per tanulságai

Epizód a 18. századi magyar-cigány együttélés történetéből

 

Bevezetés

 

 

www.etnofoto.hu_Kiszely_Krisztin1782-ben egy különös bűntény tartotta izgalomban a felső-magyarországi Hont megyét és az országot. Cigány származású embereket állítottak ítélőszék elé rablógyilkosság vádjával. Ez a korban nem számított ritkaságnak. A pert az teszi érdekessé, hogy a vádlottakat kannibalizmussal is vádolták. Még ez sem mondható különlegesnek. A középkori krónikák visszatérően beszámolnak arról, hogy nagy éhínségek idején fölütötte fejét a kannibalizmus. Az alultápláltságtól és járványos betegségektől legyengült, az apokaliptikus vízióktól való felfokozott félelmükben szinte őrjöngő embereken végső elkeseredésükben előtört a túlélést az embertársi szeretet fölé helyező állatias ösztön. A „ne ölj!” parancsa felett őrködő egyház is kénytelen volt megértő lenni az éhségből elkövetett emberevéssel szemben, ezért leggyakrabban föloldozta a bűnösöket, vagy csak vezeklésre, szigorú böjtre ítélte őket.

 

Interkulturális párbeszéd egy cigány gyermekek számára szervezett iskolán kívüli oktatási program foglalkozásain

[1]


Egyszer egy szomszédom panaszkodott a cigányokra. Aztán hozzátette: „na nem azért, mintha utálnám a cigányokat, hiszen nálunk is dolgoznak, de azok rendesek.” Megkérdeztem, hogy min lehet ezt lemérni, mire így felelt: „azok is krumplit és rántott húst esznek, mint mi.”

Viselet és identitás a gábor cigányoknál

 

[1]

 

A téma kiválasztásában elsődleges szerepet játszott az, hogy a gáborok viselete markánsan megkülönbözteti őket más cigány és gádzsó[2] csoportoktól, melyet ők maguk is számos alkalommal hangoztattak. „Mi viseletünket nem változtattuk, egyáltalán …, ez ősi, ezek megvannak, mióta a gáborok…”-mondta az egyik idős gábor férfi. Erre alapozva öltözködési szokásaikat összetartozás-tudatuk egyik meghatározó szimbolikus elemeként fogadtam el, mely egyike azon feltételeknek, melyek mentén a csoport tagjai definiálják önmagukat. Ezt figyelembe véve azt próbálom meg bemutatni a jelen dolgozatban, hogy milyen a gábor identitás viszonya az etnikus viselethez, hogy hogyan tükröződik a viseletben a gábor öntudat és annak tartalmi változásai, milyen szimbolikus szerepe van a ruházatnak és mint médiumot, hogyan alkalmazzák.

Virágszőnyeg Budakeszin

 

Sváb hagyományok és katolikus szertartások összefonódása

Bevezetés


Virgsznyeg_a_Budakeszi_Katolikus_Templom_krlA sváb identitástudat megőrzése a budakeszi sváb lakosság életében, történetében – nem kizárólagosan ugyan, de jellemzően – azáltal valósulhatott meg, sőt, erősödhetett fel az utóbbi időkben, hogy a sváb vagy svábnak tartott szokások egybeolvadtak vagy szorosan összekapcsolódtak a katolikus egyházi élet, kivált az ünnepek szertartásaival. Jelképezheti ezt számunkra az úrnapi virágszőnyeg, melyet régtől, talán ittlétük kezdeteitől fogva elkészítenek a sváb családok, részfeladataiban is rögzült rítusként. Ez a virágszőnyeg a katolikus ünnep egyházi szertartásának fő helyszíne, sőt részévé is válik ennek. Ugyan változott többször (a történelmi változásokkal is párhuzamosan) a virágszőnyeggel beborítható út hosszúsága, változtak a szőnyeget elkészítő családok, családtagok is (főleg ma is a sváb leszármazottak készítik), változtak a szőnyeg hagyományos mintái is – de egyvalami megmaradt mindvégig: e katolikus ünnep, az Úrnapja szertartásait hangsúlyosan ezen a hosszú úton, virágokból kirakott mintáin, és a hozzájuk tartozó virágsátraknál tartják. Mert ezt, a hírnevessé vált  úrnapi szőnyegkészítést az 1946-os kitelepítés után Budakeszin maradt sváb családok magukénak érzik, saját hagyományukat és hagyományuk fennmaradását és megtartását látják benne.

Elvegyültem és kiváltam

garaiMindnyájunknak van okunk sajnálni, hogy ma egyre inkább a szociális identitás körül forog a világ: ide- meg odaszavazók, cigányok és magyarok, fiatalok meg nem annyira fiatalok, száz milliárdos felnőtt és százezer alultáplált gyerek, magyarországiak és EU-sok, piaci globalizálók és anti-globalisták, európai elitegyetemeken tanuló muzulmán kamikázék és terrorizmusuktól rettegő zsidó-keresztények stb.

Ez motiválhatta, hogy a Szegedi Tudományegyetem feltette a szerverére ezt az előadássorozatomat:


http://www.bibl.u-szeged.hu/~digit/garai_elvegyultem_es_kivaltam/

Indiai cigányok, avagy életre kelt európai „cigány mítoszok”[1] Indiában

„Az antropológia egyik alapvető tanítása szerint minden kultúra egyenértékű és önmagában vizsgálandó, és nem az a feladata, hogy a specifikust elítélje, vagy beavatkozzon a kultúra működésébe”

Boglár Lajos (2001)

Bevezetés

2004 tavaszán, majd 2005 őszén néhány hónapra Indiába utaztunk[2]. Célunk a nyelvtanulás mellett az volt, hogy a magyarországi cigányokkal rokonnak vélt törzsekről[3] szakirodalmat gyűjtsünk, s hogy terepszemlét végezzünk. Szerettük volna megtudni, vajon van-e reális esély arra, hogy valamikor hosszabb kutatást végezzünk indiai törzsek között, hogyan fogadnak minket ők, s hogyan birkózunk meg mi a terepen adódó nehézségekkel.

Antropológia alkalmazása a szociális munkában - Élmények a bicskei menekülttáborból


Alaphelyzet

 

42010 szeptemberétől nyolc hónapig szociális munkásként dolgoztam Bicskén, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (a továbbiakban: BÁH) által működtetett Befogadó Állomáson, amely az egyetlen menekülttábor az országban, ahol külön intézmény működik a kísérő nélküli kiskorú menekültek  számára. A menekültek ellátása, eljárásuk koordinálása a BÁH hatáskörébe tartozik,[1] elhelyezésük pedig befogadó állomásokon /ún. (elő)integrációs központokban/ történik. A szociális munkások a menekültek magyarországi integrációját igyekeznek támogatni, elősegíteni. A téma azért problematikus, mert hazánkban jelenleg számos olyan tényező van, amelyek hátráltatják a menekültek itteni küzdelmeit, boldogulását. Ezek a korlátok elsősorban a magyar menekült-, illetve bevándorláspolitika idegenrendészeti, nemzetbiztonsági szemléletéből, a magyar ellátórendszer kapacitáshiányából, a bürokrácia hatalmas mértékéből és átláthatatlanságából, a menekülteket segítő civil szervezetek forráshiányos helyzetéből és a magyar társadalom idegenellenességéből fakadnak. A menekültek egy igen sérülékeny csoport, azon belül különösen azok a 18 év alatti gyerekek, akik felnőtt kísérő nélkül érkeznek az országba. A kulturális különbségek, a kiskorú menekültek traumatizált állapota így szintén kihívást jelentenek, ám ez önmagában nem lenne probléma: ha a rendszer életképesebb lenne, hatékonyabban lehetne segíteni a másságból fakadó problémák áthidalását. A hatékonyság természetesen a szociális munkások szakmai tapasztalatától, kulturális érzékenységétől és érzelmi intelligenciájától is függ, amely téren természetesen mindenhol tapasztalhatók eltérések.