Tiltakozás a Munkatörvénykönyv reformja ellen - Párizs 2016.06.11. helyszíni 8-as

Kategória: Helyszíni tudósítás
Írta: Körösi Zsuzsa
Találatok: 1690

 

 

kör

Az Elektromos Művek (EDF) sztrájkolóinak van humorérzéke: Pierre Gattaz, a Medef (a nagyvállalatok érdekképviseleti testülete) elnökének múlt heti interjúját, „demagóg”, „terrorista”, „bandita” eszközökkel megtorolták: dél-franciaországi dácsáját lekapcsolták az áramszolgáltatásról. François Holland-nál csak néhány percre kapcsolták ki az áramot, ő mégiscsak a Köztársaság megválasztott elnöke. Ezzel szemben Párizs és az Ile-de-France megye lakóinak villanyellátását Robin Hood-os húzással átbillentették az éjszakai, a fogyasztók számára jóval olcsóbb tarifára.

Szerdától csütörtök reggelig, tizenkilenc órán át tárgyaltak a kormány és az akkor már kilenc napja sztrájkoló vasutasok szakszervezetei, anélkül, hogy megegyezésre jutottak volna. Manuel Walls és a pénzügyminiszter, Michel Sapin úgy nyilatkozott, hogy a tárgyalás során adott engedményeknél többre nem számíthatnak a szakszervezetek. A szakszervezetek ezzel szemben úgy látják, hogy az engedmények kozmetikai jellegűek, és „kivételesek”, ami azt jelenti, hogy csak egy bizonyos határidőig érvényesek: a határidő lejártával újabb tárgyalásokra lesz szükség, hogy – az éppen aktuális erőviszonyoktól függően – a kormány meghosszabbítsa, véglegesítse, vagy netán eltörölje a most kiharcolt kedvezményeket. A szakszervezetek csütörtökön szavazásra bocsátották a sztrájk kérdését, és a vasutasok a folytatás mellett döntöttek.

Az Euro-labdarúgó bajnokság tehát végül is nem söpörte le a politikai mezőnyről a társadalmi elégedetlenséget, a sztrájkokat, a Nuit Debout-kat, a tüntetéseket. Az Elektromos Művek, az atomerőművek, olajfinomítók, az Államvasutak, a párizsi, és rennes-i tömegközlekedés sztrájkoló dolgozói mellé csatlakoztak a postások és a Tiszta Párizs (Propreté de Paris) dolgozói, vagyis a szemételhordók és – a múlt heti tárgyalások kátyúba jutása után – az Air France pilótái is. A pilóták csütörtökön négy napos munkabeszüntetést (június 11-ig) szavaztak meg, de jelen voltak, és meleg fogadtatásban részesítették a sztrájk következtében más repülőtársaságok gépeire átirányított Párizsba érkező futballistákat, edzőiket, csontkovácsaikat és coach-aikat. Most, hogy az időjárás melegebbre és szárazabbra fordult, a párizsi szemételhordók sztrájkja, az utcákon tornyosuló szemeteszsákok, és a kukák tetejét feltámasztó, a kukákból az utcára borult szeméthegyek látványa és szaga lehet a legzavaróbb a Párizs utcáin sétáló játékosok és rajongóik számára.

Kit terhel a felelősség az ünnep elrontása miatt ? A kormány és a sajtó minden erőt megmozgat, hogy megértesse a néppel, hogy „Franciaország tekintélye”, „nemzetközi vonzereje” fontosabb a szakszervezetek „korporatista”, „önző”, csak egy „elenyésző kisebbség” véleményét képviselő követelődzésnél. A társadalmi mozgalmat kiváltó Munkatörvénykönyv reformja és diktatórikus átvitele, a Parlament kiiktatása már nem téma, ellenben annál többet hallunk, a CGT és a többi szakszervezet csökönyösségéről, a feszültség l’art pour l’art szításáról, a francia helyzet nehézségeinek (árvíz, terrorizmus) álnok kihasználásáról. Pierre Gattaz Le Monde-nak adott múlt heti interjúja óta a Figaro, a Point vezércikk írói, a TV-csatornák elemzői kórusban ismétlik az iparmágnás megbélyegző, gyűlöletkeltő, szakszervezet ellenes szavait, mondatait, aki a kormánytól keményebb, autoriter politikát vár el.

Manuel Walls miniszterelnök önzetlen, s egyenesen történelmi missziónak tekinti a reform-terv megvalósítását. „Ha mi most meghátrálunk, és meghajlunk az ország lebénítói előtt – kérdezte nemrég – akkor a minket követő [kormányok] hogy tudják majd megreformálni az országot ?” Vajon kikre gondol a miniszterelnök, kiknek akarja megkönnyíteni a nagy feladat megvalósítását ? Egy másik szocialista kormányra, amelyet köztársasági elnökként talán ő maga irányítana 2017-től ? A közvéleménykutatások alapján ebben nemigen reménykedhet, még akkor sem, ha arról álmodozik, hogy a jelenlegi elégedetlenség hamarosan lelohad, és utána marad még idő, a jelenlegi válság feledésbe merülésére és egy sikeres kampányra François Holland-dal és a többi szocialista jelölttel versengve.

De ha reálpolitikusként nézzük, akkor 2017-ben a szocialistáknak nem sok esélye lesz – a lázadás szelleme legalábbis ezt mutatja – és akkor kiknek a feladatát akarja megkönnyíteni a nagy program, Franciaország megreformálásának megvalósításában ? A jobboldalnak ? A szélső jobboldalnak ?

Eme nagyon aggasztó kérdések mellett a rövidtávú perspektíva sem kevésbé szorongató : a rendőri erőszak meddig fokozható ? 1500 letartóztatás, a tüntetők megsebesítésére alkalmazott különböző típusú engedélyezett és tiltott bombák, egy tizenegy napja kómában fekvő fiatalember nem volt még elég ? Vajon egy tüntető vagy egy sztrájkoló halálos megsebesülésére vár a kormány, hogy irányt változtasson ?

 

Folyt.köv.

Körösi Zsuzsa

 

Körösi Zsuzsa előző helyszíni tudósításait a Le Monde diplomatique – Magyar Kiadás fb oldalán olvashatják az érdeklődők: https://www.facebook.com/Le-Monde-diplomatique-Magyar-Kiad%C3%A1s-135424713170264/