Tiltakozás a Munkatörvénykönyv reformja ellen - Párizs 2016.06.17. helyszíni 9-es

Kategória: Helyszíni tudósítás
Írta: Körösi Zsuzsa
Találatok: 1110

Tuntetes 1

A június 14-i országos tüntetés – 1.300 000 résztvevő a szervezők, 80 000 a belügyminisztérium szerint – több szempontból a február közepén kezdődött társadalmi mozgalom egyik fordulópontjának tekinthető.

Először is megcáfolta azokat a múlt heti politikai és média értékeléseket, amelyek a mozgalom kifulladásával, az elégedetlenség lanyhulásával, a szakszervezetek elszigetelődésével próbálták megnyugtatni a kormányt, a MEDEF[i]-et és az európai partnereket. A Marseille-ből, Besançon-ból, Grenoble-ból, Saint Etienne-ből, Strasbourg-ból, az Alpok-ból, Pireneusokból, Bretagne-ból, Burgundiából Párizsba utazó, oda-vissza az éjszakát átbuszozó tüntetők tömege találkozott a Place d’Italie-n, és több mint három óra kellett, hogy eljusson az Invalidusok teréig. Akik vonatok és buszok hiányában nem jutottak el Párizsba, azok helyben, a saját városaikban tüntettek.

Tuntetes.2A törés-zúzás és a rendőri erőszak is új vonásokat öltött kedd délután. A párizsi tüntetés útvonalán egyetlen világító üvegreklámtábla nem maradt épen; a reklámtáblákból kiszaggatott plakátokon és üvegzúzalékokon gyalogolt végig a többszázezres tömeg. A boulevard Montparnasse és a rue de Sèvres sarkán lévő nagy gyermekkórház utcára néző üvegablakait is egytől-egyig betörték, ami jelentős fennakadásokat okozott a kórház működésében. Újdonság az előző tüntetésekhez képest, hogy ezúttal a CGT aktivistáinak egy csoportja kövekkel dobálta meg az őket támadó rendőröket, és nemcsak a tüntetők, hanem több rendőr is megsebesült. És noha videók is tanúsítják, hogy a károk nem a CGT-aktivisták, hanem a tüntetés elején vonuló feketeruhás, kapucnis, könnygáz-álarcos fiatalok műve, úgy a kormány, mint a média a CGT-t vonják felelősségre.

A nokertSzintén újdonság François Holland reakciója. Szerda reggel a további tüntetések betiltásával fenyegetőzött a rádióban, ha a CGT nem tudja kordában tartani a tüntetőket. Philippe Martinez, a CGT főtitkára egy rádióinterjúban visszautasította, hogy a CGT-nek kellene a rongálókra vigyáznia. Ez a kormány feladata, mondta, de érdekes módon az állig felfegyverzett rendőrség tartózkodik a rongálókkal szembeni beavatkozástól, ehelyett a békésen tüntetőket támadja könnygáz- és más, komolyabb sérüléseket okozó bombákkal. „Ilyen fenyegetéssel csak tehetetlen kormányok élnek” tette hozzá Martinez .

MarseilleDe nemcsak a szakszervezetek tiltakoznak. Tiltakozik Arnold Montebourg, a Walls- kormány 2014-ben lemondott gazdasági minisztere, aki nemrég visszatért a politikai életbe, mivel Hollande –dal vetélkedve, indul a szocialista elnökjelöltek őszi döntőjében. „Krónikusan ismétlődő politikai erőszak tanúi vagyunk”, nyilatkozta a Nouvelobs c. heti magazin weboldalán. „Problémát okoz a Parlament? Válasz, a 43.9 [a parlamenti vita és szavazás kikapcsolása] ! A képviselők bizalmatlansági beadvánnyal szándékoznak élni? Válasz, a képviselők szankcionálása! Ellenkeznek a szakszervezetek? Válasz, a tüntetések betiltása!”.

Galeries LafayettesEgy másik „rebellis” szocialista, Pascal Cherki, a kormány politikáját élesen bíráló képviselő nyilatkozott ma délben a France Culture híreiben, mondván, hogy „A Munkatörvénykönyv reformját a franciák nagy többsége ellenzi. A kormánynak, le kell ülnie tárgyalni a dolgozók képviselőivel, kompromisszumot kell kötnie velük, ahelyett, hogy rendületlenül ismételné: a törvényen nem változtat.” A rádióinterjúban Pascal Cherki nem zárta ki, hogy a szocialista képviselők ezúttal igenis bizalmatlansági beadványt fognak benyújtani, ha a kormány ismét a 49.3-hoz folyamodik június 28-a után, hogy a Szenátus módosításai körüli parlamenti vitát újra rövidzárlatra tegye. 

EU BizottsagVégül még egy meglepetés, a június 14-i tüntetés transzparenseinek magamfajta érdeklődő olvasói most találkoztak először olyan mondatokkal, amelyek az EU szerepére utalnak a Munkatörvénykönyv reformjával kapcsolatban. Néhány napja a Médiapart c. színvonalas internetújság közölt hosszabb elemzést arról, hogy az EU és elsősorban Németország, Wolfgang Schäuble szövetségi pénzügyminiszter személyében, hogyan dolgozta ki 2014 ősze óta a francia Munkatörvénykönyv reformját a két illetékes miniszterrel, Michel Sapin-nel (pénzügy) és Emmanuel Macron-nal (gazdaság és ipar) együttműködve. Erről tavaly szeptemberben Yanis Varoufakis, Alexis Tsipras volt pénzügyminisztere ejtett először szót a német gazdasági miniszterrel vívott csata elvesztése után egy interjúban. „Görögország csak kísérleti nyúl [az EU számára] – mondta – Dr Schäuble igazi célpontja Olaszország és Franciaország, a francia jóléti állam, a munkatörvénykönyv és az állami tulajdonban lévő nagyvállalatok”.

A tárgyalássorozat története külön cikket érdemelne, itt csupán annyit érdemes megemlíteni, hogy a téma most kezd beszivárogni a közéleti vitába.

OsszefoglalasEgy pikáns adalék, míg a mostani El-Khomri-törvény a francia dolgozók jövedelem csökkentését, munkaviszony-romlását, a vállalati, üzemi demokrácia intézményeinek gyengítését hivatott keresztülvinni, addig a fent említett Emmanuel Macron nevéhez fűződő 2015. februári törvény, adókedvezmény formájában egy 350 millió eurós ajándékcsomagot juttatott a vállalatvezetőknek. Mindkettő, az euró zóna „teljes gazdasági integrációját és a további válságok elkerülését” hivatott szolgálni Dr. Schäuble elképzelése szerint.

 

Folyt.köv

Körösi Zsuzsa

 


[i] A MEDEF a Franciaországi Vállalatok Mozgalma egy tulajdonosi szakszervezet, a magyar VOSZ (Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége) megfelelője.