Helyszíni tudósítás/2 Párizs, 2016. április 17.

Kategória: Helyszíni tudósítás
Írta: Körösi Zsuzsa
Találatok: 973

debat 2

Most, h február óta Párizs és egész Franciaország forrong, és hogy látom, hallom, h a magyar haladó közvélemény milyen megdöbbentően alulinformált, úgy gondoltam, hogy felcsapok helyszíni tudósítónak. 

 

A Köztársaság téri Nuit debout–k (kiejtés : nüi döbu, lásd a fordítást a múlt heti tudósításban - lásd az oldalon lent - továbbgyűrűznek az országban és egész Európában ; a nagygyűlések egyre-másra, gyors ütemben szerveződnek Rennes-ben, Nantes-ban, Toulouse-ban, Strasbourg-ban, Lyonban, és a határon túl, Berlinben, Brüsszelben, Madridban, Barcelonában, Valenciában.

Ahogy Párizsban, a fiatalok és a velük tartók mindenütt
• a hazai és az európai politikáról,
• az élet- és munkakörülmények általános ellehetetlenedéséről,
• a meg nem szűnő faji és nemi megkülönböztetésről,
• a mind tömegesebb hajléktalanságról és a menekültekről,
• a környezetrombolásról, a multikról és vezető politikusok adócsalásairól,
illetve mindezen jelenségek összefüggéseiről vitatkoznak.

A múlt heti tudósításban jeleztem, hogy a mozgalom a februári Munkatörvénykönyv reformtervezetével kezdődött. « Mi a baj ezzel a reformtervezettel ? » kérdezte a tudósítás egyik olvasója. Nos, a törvényjavaslat összes pontját hosszú lenne felsorolni. Összefoglalva, a tiltakozók szerint a reformtervezet egyfelől kihúzza a Munkatörvénykönyvből azokat a pontokat, amelyek előírják a munkahelyi demokrácia formáit, a szakszervezetekkel való konzultáció módozatait, másfelől engedélyezi az olyan vállalati és üzemi szintű intézkedéseket, amelyek megkönnyítik a dolgozók munkaidejének önkéntes felemelését, a túlórabérek csökkentését, akár ki nem fizetését, a haszonnal működő vállalatoknál, üzemeknél az elbocsájtásokat, a gazdaság « überizálását », azaz a munkavállalók nem vállalati alkalmazását, hanem kényszerítésüket arra, hogy egyszemélyes vállalkozókként dolgozzanak a multiknál. (Az utóbbiak számára ez két nagy előnnyel jár : nem ők fizetik a nyugdíj-és társadalombiztosítási hozzájárulást, hanem a munkavállalók, és a munkaidő beosztás valamint a munkakörülmények ellen a dolgozók csak egyénileg, elszigetelten, kis hatékonysággal emelhetik fel a szavukat.)

Az egyre több sérelemnek hangot adó francia Nuit Debout mozgalom elsődleges célkitűzése továbbra is e reformterv visszavonása, de ami Európa más országaiban is növekvő visszhangra talál, az az a gondolat, amelyet a Köztársaság-téren egy fiatal fogalmazott meg : « Ez a törvényjavaslat csak egy ága annak a [beteg] fának, amelyet ki kell vágni. »

A nagygyűléseken hozzászólók még emlékeznek az EU 2015 első félévének görög epizódjára, így mindenkiben felmerül a kérdés, hogy a jelenlegi francia kormány meddig mehetne el, ha netán a közvélemény többségének irányába gondolna elmozdulni. A gyakori válasz a Köztársaság téren és másutt, hogy Franciaország nem Görögország. Ha itt valami elmozdul, új irányt vesz, érvelnek az optimisták, azt nem lehet olyan könnyen elsöpörni, mint a meglehetősen elszigetelt görög kormány törekvéseit.

Hogy a mozgalmat valóban a francia közvélemény többsége támogatja, azt az Orange és iTélé megrendelésére nemrég készített reprezentatív BVA-közvéleménykutatás eredményei mutatják : a megkérdezettek 56%-a magáévá teszi a Nuit debout-k követeléseit. Társadalmi kategóriákra lebontva, a munkások 70%-a, a kisjövedelmű családok 68%-a, a kevés diplomával rendelkezők 65%-a, a közép-menedzserek 55%-a és a sok diplomával rendelkezők 53%-a. Tehát nemcsak a diákoknak, a fiataloknak van elegük a rosszul fizetett, agyonellenőrzött, bizonytalan, flexibilizált, karrier-perspektívákat hiányoló munkákból.

A politikai hovatartozást nézve is érdekes a fenti közvéleménykutatás. A Szocialista Párttal már korábban szakított baloldali pártokhoz közelállók 95%-a, a Szocialista Párttal szimpatizálók 53%-a támogatja a mozgalmat, míg a magukat jobboldalinak vallók 66%-a szemben áll vele. Ezek az arányok többek között azért is érdekesek, mert nem felelnek meg az utóbbi évek választásai alapján megrajzolt szociális térképeknek. Sok megfigyelő szerint figyelemre méltó átalakulásról van szó, és ez a változás semmiképpen sem mellőzhető a jövő évi elnökválasztás eredményének előrejelzéseiben.

De ami szintén fontos ebben a közvéleménykutatásban, hogy a baloldalt illető általános terminológiai zűrzavarban ez a mostani mozgalom megvilágítást ad arról, hogy ma Franciaországban hol húzható meg a baloldal és a jobboldal közötti választóvonal. Az a ma Franciaországban hatalmon lévő Szocialista Párt, amely François Mitterand második mandátuma óta gyakorlatilag feladta szociális elveit, és átállt a munkavállalók érdekképviseletére, vallják sokan, valójában a jobboldal részének tekinthető.

 

Körösi Zsuzsa