Mindenki kisebbségi.

Kategória: MI TI ŐK - itthon
Találatok: 4421

Furán ki- vagy berekesztően hangzó mondat ez – vállalom. De gondoljunk csak bele: család, rokonság, lakóhelyi közösség, nyelvi azonosság, felekezeti közösség, nemzeti egység, határokon túlívelő összetartozások, kultúrák egysége és egymásmellettisége, földrészek párhuzamai és egyedisége…, globális összetartozás és felelősség… – mi minden képes egybeforrasztani összetartozásukat vállaló embereket, népeket…?!

Tekintsük ugyanakkor akár az idealizált hétköznapi kiscsalád belső egyensúlyait, konfliktusait, széthúzásait, a kapcsolatok egyre gyakoribbá váló málladozását…! Vagy egy keresztyén hitközösség belső osztottságát, évszázadok vallásháborúit, vagy egy minden hívő által elismert Mindenható másságát és a hozzá való viszony eltéréseit a viták vagy értelmezések tükrében! Mennyi belső korlát és rámpa, mellvéd és bástya a kapcsolatok intimitásai között! Hát nem hasonlóképpen van-e ugyanez a magyar, a csángó és a székelymagyar között? Nem tagolódik-e gasconi és breton, elzászi vagy provanszál, korzikai vagy Francia-Guayane-i másságokra az, amit az Île-de-France bűvkörében mindig is hajlamosak voltak hol egységként kezelni, hol eltérésként megbélyegezni vagy akár erővel-háborúval is megbüntetni…?! Merthát hasonlóképpen nem egységes egyetlen nép sem, s hasonlóképpen a Másságokkal van körülvéve még a képzelt nemzeti egységek fogalomköre is. Nem különbül tér el a (kívülről nézve) egyazon muszlim Ummához sorolhatók körében megannyi csoport és irányzat, korszak és identitás…, továbbá egy sor kisebbségből áll össze „a görögség” vagy „a kínaiak”, „a szudániak” vagy „az indonézek” megannyi tíz- vagy százmilliós tömege is. Aki tehát a többség képzete nevében kisebbségeket különít el, más okból teszi, nem a pontosítás kedvéért! S ahol háromnál több ember együtt van, ott már lehetséges egyvalaki kisebbsége is. Mindenki tartozik tehát kisebbséghez, egyhez vagy többhöz is akár, amennyiben társadalmi szerepeit, származását, nyelvi kultúráját, élethelyzeteit, lakópolgári minőségét, vagy leegyszerűsített azonosságok és elvont hasonlóságok szerinti besorolásban bármely jellegzetességét tekintjük. A kérdés, ha kisebbségekről szól is látszólag, nem a kicsi vagy a nagy, hanem a belterjes viszony, a harmónia vagy konfliktus, a Másság tűrése vagy szeretete, az Azonosság ideájához kapcsolódó rangja inkább!


Sorozatunk, melyben magyarországi és (nemcsak) magyar cigány kisebbségeket közelítünk meg eseti mélységben és a kulturális antropológia vagy kisebbségszociológia „szemüvegén” át, ezekhez a Másságokhoz, a Másokhoz való viszonyban is felmutatható árnyalatokat, verziókat illusztrálja. Mögöttes célja a nem titkolt remény abban, hogy a megértés határai mindig önmagunkon belül húzódnak, vagy sokszor közösségek közötti viszonyban, kölcsönhatásokban, a kisebbségiség élményanyagában rejlenek. Ha Mindenki Más, akkor ebben Közösek vagyunk! Ha Mindenki Kisebbségi, akkor a Nagy Többségek hamis illúziója a mindennapi kisebbségiségek példáival állíthatók szembe. S itt nem a szembeállítás szándéka a döntő, hanem a belátás, a kölcsönös megértés, a tudás és elfogadás méltósága a meghatározó. Avagy puszta megbocsátása annak, hogy kisebbségiként eltérünk valamely képzetes többségtől…, de ez alapon nem „szükségképpen kevesebbek”, hanem sajátosan gazdagabbak vagyunk inkább. Ezért hát sorozatunk hírleveleiben nemcsak etnikai, nemzeti, hanem felekezeti, kulturális, nyelvi és más kisebbségiségek példái szerepelnek majd. S ha ezekben olykor a szóbanforgó kisebbség iránti „elfogódottság”, rokonszenv vagy „etnocentrikusság” jelenne meg, kéretik az Olvasó ezt úgy venni, mintha akár többségi mivoltában, akár kisebbségi érintettségében maga is részese lenne a határok formálásának, átjárhatóvá alakításának, a belátások és megértések keletkezésének…


Mindenki kisebbségi, a Többség is az. De ez nem szégyen, nem hátrány, nem önmagában vett érték vagy állapot, hanem mindig folyamat, melynek előzménye és következménye van, oka és magyarázata, értéke és történelme is. Valamint adottság, mely sosem magában áll, hanem mindig körülményeivel, környezetével együtt mérlegelendő. Létminőség tehát, melynek a kultúrák közti személyes diplomáciában, az értékek interferenciájában sorsfontosságú szerepe van. Mármint akkor, ha nem az értékek értéktelenedésének korszaka sodorja tova a méltányos belátásokat…

 

A.Gergely András