A hatalom határán – egy erdélyi roma közösség lojális kötődései

Kategória: MI TI ŐK - itthon
Találatok: 6063

 

A hatalom határán – egy erdélyi roma közösség lojális kötődései

Én leuntatom1 a romokat, hogy „ne szavazzatok!”, mert a felveszik a sok pénzt, s a romoknak annyi. „Úgyis leesik a bonotok2, minek?” Avval menyünk, amelyikkel jó. Most mit csináljunk? Magyar jött? Magyarral menyünk. Most mit csináljunk? Én nem es gazdagodtam meg, s nem es szegényedtem meg velik.”

(idős, cigány férfi)

 

mezei_munka_kzbenA fenti beszélgetést 2004. nyarán vettem fel egy dél-erdélyi településen3. Beszélgetőtársam, Pista4 ötvenes évei végén járó cigány férfi, a település faluvégi utcájának cigány részén lakott. Pista és családja a falu cigány közösségének5 szegényebb rétegéhez tartozott. Portáján együtt élt feleségével, mozgássérült édesanyjával, anyósával, az akkor éppen házasodni készülő kisebbik és a még nőtlen legidősebb fiával. Mindennapi megélhetési forrásaik több részből tevődtek össze. Pénzforrásuk zömét a család tagjainak szociális segélye tette ki. Ezt egészítették ki a magyar gazdáknál vállalt nyári földi bérmunkák pénz vagy termény fizetségével. Pista és családja 2004 nyarán nem vetett téglát6, ellenben abba a téglabála készítésbe, amelynek árából kisebbik fia esküvőjét szándékoztak finanszírozni, ő is besegített. A segély és a pénzforrásaik nem egészítették ki az őszi időszaktól a téli hónapokon át tartó létfenntartásukat, így Pista és családja a hideg beköszöntével gyakran ment terményt, ritkábban pénzt7 kölcsönkérni falubeli magyar gazdákhoz.

Mindennapi megélhetésük nagyban függött néhány falubeli magyar gazdától. A család életvitele, megélhetési forrása nem különbözött a dél-erdélyi falu roma közösségének zömétől, mindennapi megélhetési forrásaik megteremtése nehéz, gyakran erejüket és lehetőségeiket meghaladó feladat volt.


Cigányok és a helybeli hatalom

Most hát, demokrácia van. Úgy mondják, hogy demokrácia van. Ez demokrácia? Nem értem, hogy „milyen demokrácia lehet?” - ilyen jó kalkulát8 ember, aki gondolkozik. Azt gondolom, hogy egy demokrácia… mert mit jelent egy demokrácia? Hogy légy szabad. Hogy legyél jól laktatva élettel. Hogy legyél pénzes ember. Légy egészséges, akár mindenféle. És nem az a demokrácia, hogy más rágjon, hogy ne legyen szabad valamit csinálni. Menjünk el? Hova menjünk? Svédországba. Hát nem úgy van? Svédországban megvan a szabadsága az embernek. Minden: szabad, pénz, élet, minden. Itt tisztán kínoztatva élek. Miért? Az Isten mindenkinek adott életet, hogy használja, nem csinált különbséget.”

(idős, cigány férfi)

agyag_begyrsA dél-erdélyi településen 2004-ben három hónapot, 2005-ben pedig egy hónapos állomásozó terepmunkát végeztem.910 mindennapi megélhetési forrásainak vizsgálatára irányult. A cigányok mindennapi „túlélési technikáit” vizsgálva szembetűnő volt nagymértékű függésük a falubeli magyaroktól és románoktól. Kutatásom egyik része a roma közösség

A magyarok birtokolták a falu gazdasági hatalmát. Az ő tulajdonukban volt a falubeli boltok nagy része11, a helyi mészárszék, a malom és pékség. Földtulajdona a településen szinte minden magyar és román családnak volt, ám a magyarok arányaiban több földművelő gépet birtokoltak12, illetve a falu nagybirtokú gazdái is a magyar közösség soraiból kerültek ki. Mindez a cigányok számára munkalehetőséget teremtett. Néhányukat a kiskereskedők alkalmaztak takarító és árupakoló munkakörbe. Illetve szinte minden cigány család belekapcsolódott a romák és nem romák közötti sajátos, hierarchikus földbérlet és bérmunka rendszerbe.

A földbérlet rendszerbe kevesebb cigány család vett részt. Azok a családok, akik módosabbak13 voltak, kibéreltek a magyar gazdáktól „felébe” vagy „harmadába2 a kisebb földterületeket, s a termény begyűjtése után egy előre megszabott osztozkodási rendszer szerint felezték vagy harmadolták a takarmányt. A feles bérletnél a magyar gazda szántott, de a további munkákat (vetés, kapálás stb.) a bérlő végezte: „Felibe? Akkor vót az illető, -meddig nem betegedett le, akinek most is dógozom az ő fődjit - az szántatta meg, traktorral őszi szántást. Akkor így tavaszon tárcsáltatta meg, akkor kb. ennyi vót, mert a kétszeri szántással és a tárcsázással egyformán vót. S akkor úgy raktuk belé, a lóval én húzattam belé, akkor csak kukoricát tettünk, kapáltuk s végeztük a munkát, amit kellett, s akkor egy kas vót az enyém, s egy az övé. Annyi vót, hogy felit, felit csináltuk, s kivettük a pénzt. A gazda azt mondta, már az utolsó időben is azt mondta, hogy tehetünk, mit akarunk14, csak mi dógozzuk a fődet éppen, hogy ne maradjon úgy ugarul.” (Középkorú roma férfi)

Harmadába bérlés esetében a bérlő szántás és vetés utáni földmunka teendőket is elvégezte. Ebben az esetben a magyar gazdáé a termény kétharmada, a bérlő roma családé az egyharmada. „Hogy például elveszünk egy hektár fődet, s abból most már mennyi gabona fog lenni. Hogyha az illető szánt, vet, elvégzi az összes munkát, mi csak megkapáljuk és leszedjük ősszel, akkor két kas törökbúza lesz az övé s egy a mienk, ha kukorica van téve.” (Középkorú roma férfi)

tglavetsA földbérleti rendszerrel ellentétben a falu bérmunka rendszerébe a cigány családok nagy része bekapcsolódott. Ebben az esetben a magyar gazdák kiválasztottak számukra „megbízható”, „jó munkás” cigányokat. Választásukat több dolog is megszabta. Fontos szempont volt a hagyomány, azaz olyan cigány családokkal dolgoztattak, akik már korábban is álltak a magyarok „szolgálatában”. Figyelmet fordítottak arra is, hogy milyen a „híre” a nekik dolgozó cigányoknak, azaz keringenek-e történetek esetleges „elégedetlenségükről”, „összezördülésekről” a magyar gazdával a fizetés15 vagy a munka miatt. Alkalmanként „kipróbáltak” új, nem ismert munkaerőt is. Ez esetben a gazdák ellenőrzése és figyelme kapott nagy hangsúlyt. Amennyiben az új munkaerő választás megfelelő volt a gazdának, a továbbiakban gyakran dolgoztatott a kiválasztott családdal, esetenként ajánlotta őket más gazdáknak is. Mindehhez kapcsolódott, hogy a munkakapcsolat „véglegesítése” után életbe lépett bérmunkarendszerrel együtt járó kölcsönrendszer is. Ennek a rendszernek a szabályai szerint a cigány családok nagy megszorultságuk idején jó eséllyel kopoghattak „gazdájuk” ajtaján segítségért.

A pénzkölcsönzési folyamat több lépcsős, bonyolult rendszer. Amíg a cigány család a kölcsönt nem fizeti vissza, köteles minden esetben munkájával ingyen segíteni a magyar gazdán. Ez a segítség pusztán a ház körüli teendőkre korlátozódik (állatok körüli munka, esetleg szénalerakodás stb.), bérmunkát általában nem használják törlesztésre. Előfordult, hogy a magyarok felajánlották a cigányoknak, hogy tartozásukat ledolgozhatják bérmunka fejében, de a romák, a legtöbb esetben, ezt határozottan visszautasították16. Ennek az az egyszerű oka, hogy az egész napi megerőltető földmunka után a roma családok konkrét keresetet várnak17. A kölcsönhöz való viszonyuk sajátossága, hogy részletekben adják meg, mindig remélve nagyobb összegeket, de ha bármi oknál fogva nem tudják megadni huzamosabb ideig tartozásukat, akkor egyszerűen megszakítják kapcsolatukat a magyar családdal. Ez azt a veszélyt rejti magában, hogy a faluban nem találnak több kölcsönképes magyar családot, s ezen bevételi forrás nélkül rövid időn belül elkeserítő anyagi helyzetbe kerülnek. Ez az oka annak, hogy ehhez az eszközhöz csak nagyon kevés cigány család nyúl. „Gyakran maradunk adóságban, s, ha segítem18 , akkor két-három nap menni kell. Segítenem kell, amíg meg nem adtam a pénzt. Ha megadtam, akkor többet segítenem nem kell. Ha vár utánunk, akkor igen. (Az mit jelent?) Azt jelenti, hogy egy hónapot kettőt addig vár. Itt van ez a Sz. J., adott nekem kölcsön pénzt, hogy megvettem a juhot innen a szomszédból, s most, hogy a juhot megvettem, megyek hozzá segíteni, mert, ha nem, s megyek hozzá, hogy „János bácsi, 100 ezer lejt kérek” nem ad sohasem. (Mit segítesz?) Kicsit a szénába, vagy az udvaron, s az állatoknál… (S ilyenkor nem fizet a gazda?) Hát, ha ad a gyermekeknek 5 ezer lejt, s aztán viszonlátás, s muszáj segíteni, mert, ha nem „János bácsi adjon 100 ezer lejt!” „Nincsen, Pista”, s teszen ki a kapun. (Volt, hogy nem adott?) Nekem ad egyszer, ha segítem, akkor ad. S, ha én sem megyek, akkor többet nem ad. S 11-én, 12-én nem viszem a pénzt, többet nem ad. S, ha nem, jön be a kapun, „Pista, kaptad-e a pénzt? Mért nem adod vissza?” „János bácsi, nincs.” „Ha nincs, többet nem kapsz.” S hogy ne kapjak, isten őrözzön. (Hány ilyen magyar van?) Ez az egy az én részemről, de másnak van ilyen más jó magyar embere. Ő tudja, hogy dolgozok, és visszaadom.” (Fiatal roma férfi)

tglavets2A bérmunka rendszert egyértelműen a hierarchia szabta meg, hiszen a romák nem vagy csak ritkán19 választhatták meg, hogy melyik gazdánál szeretnének dolgozni, illetve nem volt beleszólásuk a munka és fizetség arányainak alakulásába20 sem. Mindez mutatta, hogy a cigányok a mindennapi megélhetést biztosító munka szintjén nagymértékben függtek a magyar közösségtől.

A románoktól való függésük elsősorban a bürokratikus hatalmi viszonyok rendszerében volt értelmezhető. 1989 óta a faluban a bürokratikus vezetés egy román párt színeiben induló jelölt és köre kezében volt. Mindez a cigányok mindennapjait a bürokratikus ügyeik intézésében illetve a szociális segély folyósítás terén érintette. A romáknak bürokratikus ügyeik a hivatallal általában két esetben voltak. Első esetben azok a cigányok fordultak a hivatalhoz ügyeik elintézése végett, akik kereskedelemmel foglalkoztak. A falu cigányainak speciális munkája volt a kézzel festett falvédők és szentképek készítése és árusítása21. Ehhez viszont szükség volt kereskedési engedélyre, melyet a bürokratikus szervek bocsátottak ki. Második esetben akkor fordultak a vezető szervekhez a cigány családok, amikor gyermekeik házasságához való hivatalos engedélyt22 kérték. Ennek oka, hogy a cigánylányok gyakran 14-16 évesen házasságot kötöttek, s amennyiben a cigány szertartás előtt polgári esküvőt23 akartak kötni, „kiskorúságuk” miatt szükséges a hivatal „jóindulatára”.

A szociális segélyek elbírálása a helyi szervek ügyintézésén múlott, így ők állapították meg azt is, hogy ki a jogosult és ki nem a segélyre24. Összefoglalva tehát, a cigányok a mindennapi munka szintjén a magyar gazdasági hatalmi rendszertől, míg a pénzkereset szintjén a románok által vezetett bürokratikus hatalomtól függtek. A kettős hatalom közt a romák jól lavíroztak: háromnyelvűek voltak, de a mindennapokban magyarul beszéltek a nem romákkal25, román iskolába jártak, mindemellett roma identitásuk erős volt, magukat cigánynak (romnak) vallották. A nem cigány közösségek által felállított falubeli hierarchikus rendszerbe nagyobb konfliktusok nélkül beleilleszkedtek, a fennálló hatalmi konstrukciókat elfogadták.


A változás és a hatalom

a_tglabla_sszeraksaMindez a helyzet 2004 júniusában megváltozott. Ekkor a helyhatósági választásokat a helyi RMDSZ magyar polgármester jelöltje nyerte meg. A választások előtti kampány nagymértékben épített a pártok nemzetiségi kötődéseire. A hangzatos jelszavak egyértelműen utaltak a falubeli hatalom megragadásának nemzetiségi fontosságára. Mindemellett mind a két polgármester jelölt igyekezett pártjára állítani a cigányokat, mivel tudatában voltak annak, hogy a mérleg nyelvét egyik vagy a másik párt felé a cigányok szavazatai fogják elbillenteni. A romákat nem a nemzetiségi kötődés éreztetésével, hanem a különböző jogok26 és anyagi javak megadásának ígéreteivel igyekeztek a maguk pártjára állítani. Mindez ellenére a cigány közösség tagjai párt választásukat gyakran indokolták a jelöltek „nemzetiségi sajátosságainak” előnyeivel vagy hátrányaival.

Nem, a cigányok a hallgató fele27. Az erdőn es, a mezőn es, akárhol találkozik a magyarral: a „cigány, az mind cigány”28. Ha megfog, hogy toroztál29 egy pityókát a helyibe, mindjárt fejbe üt a kapun. Ha elhoztál egy darab fát az övéből, ott maradtál30. A cigányok nem gondolták meg, hogy ki az31. Románt kellett volna válasszanak. A románnak nincs baja a cigánnyal, még sajnálja. Kivált ez a nagy ember, ez a Giţa, ez nagy ember, ez úgy sajnálja a cigányokat, egy kámpánián32 ott mind sok pénzeket adott neki, s kolbászokot, s mindent. S most is, hogy nincsen, most is ad nekik, azért mert szegény ember volt azelőtt. S nem is tudom kimondani, ha nem cigány33. Nem hallottam, hogy beszél cigányul, de igen húz a cigányokhoz, sanálja őket, s pénzezi őket.” (Idős cigány férfi)

Nem vót34, mert ezek magyar emberek, nem olyan gazemberek, mint vannak románba hogy… ezek a románok huncutabbak, mint a magyarok. A magyar ember nem éppen olyan. Ha egyszer megígéri, akkor megadja35.” (idős cigány férfi)

A 2004-es helyközi választások megváltoztatták a falu hatalmi szerveit. A hatalom élén román nemzetiségű polgármester helyébe magyar nemzetiségű polgármester került, így a vezetés köré szerveződő érdek-körök is megváltoztak. A falu bürokratikus életének szervezését a magyar vezetés vette át és a falu külső kapcsolat rendszere is átalakult36.

A hatalmi rendszer megváltozása maga után vonhatta a cigányok mindennapi hatalmi rendszerének megváltozását is, hiszen a választások után a roma közösség mind gazdasági mind bürokratikus téren a helyi magyar közösségtől függött. Ennek kutatására ekkor külön hangsúlyt fektettem. Vizsgálatom fontos pontjává váltak a következők: Milyen mértékben változtatja meg illetve megváltoztatja-e a hatalomváltás a romák interetnikus kapcsolatrendszerét? Kihez lesznek a romák lojálisak? A lokális „magyar” hatalomhoz? Az állami „román” hatalomhoz?


A megélhetés és a hatalom

tglagets_kzbenMondjuk ez az élet, a miénk, egy nagy hánykolódás. A szegény embernek az életet kell harcolni. Amíg élünk… pediglen a gazdagembernek37 más életjük van. Ezt a szegény életet! Mi egy tíz esztendővel kéne, hogy éljünk többet, de nem lehet, mert sok a hitvánkodás38, az egész harcolás. Az étlenség, a szegénség megette az embert. Azt akarom, hogy a családomnak, fiamnak, mert ő végig tanult, az Isten rendeljen neki egy jó munkát, jó szervicset39. Mi tartsuk magunkat tovább, az Isten őrizzen betegségtől, mindentől, s azután folytassuk tovább. Amelyik gyerekem nem tanult tovább, azok megnősültek, férjhez mentek s az urik veszi a nyakába tovább, ezt átaladtam az uriknak s a feleségiknek. De hogy hallszik, azok jól élnek, van nekik, nem jönnek nálam, hogy bolygassanak40. Mindörökké azt kívánnám, hogy legyen több pénzünk, de, ha nem lehetséges, maradjunk ezzel, ami van. (…) Tudja, hogy van? Hogyha egyszer pénzed van, van mindened. Ha nincs pénzed, semmid sincs. Nálunk így van.” (idős, cigány férfi)


A helyzet megértéséhez rendszerezni és újra át kell gondolni a cigányok mindennapi megélhetési lehetőségeit. Tehát egy cigány család megélhetéséhez több forrásból is tud anyagiakat előteremteni. A legkevésbé számottevő ma már az állami munka41, a faluban levő romák anyagi forrásaik sorolásánál ritkán említik meg ezt. Az államilag utalt, de lokálisan megítélt szociális segély minimális, de állandó pénzforrásként jelenik meg a családok életében. A földi bérmunka anyagi szempontból szintén minimális, mindemellett egy olyan kölcsönrendszernek a része, mely - amennyiben működőképes mindkét fél számára - gyakran válhat a nehéz időszakok (tél, hónap vége) egyetlen megélhetési forrásává. A földbérlési rendszer a téli takarmány felhalmozását teszi lehetővé az állatokat tartó cigány családok számára, illetve a téli alapélelmiszer, a burgonya biztosítását eredményezheti.

a_tglabla_sztszedseAz ún. cigány munkák – mint a téglavetés, a kéményseprés, a seprűkötés, és a gombaszedés - minden esetben a nyári időszakhoz kapcsolódnak. A kéményseprést és a seprűkötést néhány erre specializálódott család végez, mivel ehhez a munkához különleges munkaeszközök szükségesek. Gombaszedéssel és árusítással szintén csak néhány család foglalkozik; a gombák ismerete különleges hozzáértést kíván. Ahhoz, hogy egy család téglavetésbe fogjon több dolog is szüksége. Elsősorban ismerniük kell a téglák agyagának készítési módját, illetve a „kivetés” művészetét. Olyan családi, rokonsági hálózattal kell rendelkezniük, mely biztosítja a megfelelő férfi munkaerőt a téglaégetés ideje alatt. Illetve több hónapnyi szabad időre van szükségük (azaz az aktív fölművelés mellett nehéz időt szakítani a téglakészítésre), és természetesen szép, napos időre, mely a téglák száradását és égetését segítik.

A helybeli cigányoknak ma már csak vékony rétege foglalkozik üzleteléssel vagy, ahogy nevezik „biznicával”. Ezek a családok jómódúak, hiszen az árukészlet megvételéhez forgótőkére van szükség. Mindemellett egyre csökken a számuk a vásározó cigányoknak, ennek okát a kereskedelmi felügyelet szigorodásában, illetve a romló gazdasági helyzetben kell keresni.

A cigány munkák utáni jövedelem nem függ a faluban sem a helyi magyar, sem a helyi román közösségektől. Érthető ez, hiszen ezek a munkák minden esetben túlmutatnak a falu határán. Így a kéménysepréssel csak ennek a falunak a cigányai foglalkoznak a környéken. Tehát munkalehetőség akadhat a környező falvakban is, sőt gyakran utaznak át a szomszéd megyébe is egy-egy jól fizető munkáért. Hasonló a helyzet a seprűk, a gomba vagy a tégla árusításával, hiszen az első kettőt ők maguk viszik el a közeli nagyvárosba vagy a szomszéd településekre, míg tégláért a vevők keresik fel a falubeli cigányokat. Hasonló helyzetben vannak az üzleteléssel foglalkozó cigányok is, akik árujúkat gyakran Magyarországig vagy Moldváig, Havasalföldig is elviszik.

seprksztsTehát a cigány munkák utáni pénzjövedelem független a helybeli lokális szervektől, hiszen a munkák utáni jövedelem nem feltétlenül helyezkedik bele a falu hierarchikusan működő gazdasági rendszerébe. Mindemellett figyelembe kell venni, hogy a munkák végzését befolyásolhatják a helyi bürokratikus szervek. Példa erre, hogy „szóbeli megegyezésen” alapul az, hogy a romák a téglavetésből származó jövedelme nem tartozik az adóköteles jövedelmek kategóriájába. Az árusításnál is hasonló a helyzet: az engedélyek és igazolások kiadása is a helyi bürokratikus szervtől függ, s a jövedelem utáni adó nem feltétlenül fedi a jövedelem nagyságát. Így, bár a jövedelem maga nem függ a nem cigány helyi közösségektől, de a jövedelem megszerzéséhez végzett munka lehetősége függ a helyi bürokratikus hatalomtól. Ezzel szemben a földbérlés és bérmunka teljes mértékben a helyi nem cigány gazdáktól függ. Mint már utaltam rá, a közös munka kezdeményezői szinte minden esetben a gazdák, a fizetés mértékét is ők állapítják meg, munkásaikat önhatalmúlag választhatják és bocsáthatják el.

Újból érdemes felvetni a kérdést: Az, hogy választásokon a magyar közösség egyik képviselője és az ő érdekköre szerezte meg a bürokratikus vezetést, hatással lesz-e a romák falubeli nemzetiségi kapcsolatrendszerére? Megváltozik-e a romák viszonya a helyi románokhoz amiatt, hogy a választások után nem képviselőjük a falu bürokratikus vezető szerve? A cigányok hatalomhoz való lojalitását lehet-e a nemzetiségi kötődések rendszerében értelmezni?


A hatalom határán

ids_roma_hzaspr_a_hzukbanAz lesz, hogy – úgy mondták és én úgy mondom, ahogy hallottam - ezek42 akarnak magyar világot csinálni … (Az mit jelent…?) … autonómiát. Nekem nem fáj ez semmit sem, nincs abban részem, se abból. Cigány vagyok. De legyen meg étel, nekem az az egész. Ha magyar világ lesz, magyar leszek, ha román lesz, román leszek. Nekem mindegy. Ezek az etnikok, hogy vagyunk mi, kell hallgassunk. Akármi lesz, mi, ha lesz magyar, magyar leszek, ha lesz román, román leszek. Úgy kell legyek. Csak tudjuk ezt, az az egész. (Ez itt mindig így volt a romoknál, hogy, amíg magyar világ volt, magyarok … ) Ez volt mert, oda húzol, hogy jobb. Ahol rossz, érzi az ember, nem jó neki, megyek tovább a másik részre, ahol lehet. Azért mondom, hogy a legokosabb (…) rassz ez a cigány nép…(…) Én soha életemben nem láttam bolond cigányt, nem is hallottam, nem bizony. Vagy cigányt felakasztva? Nem bizony, én nem hallottam. De kezdve magyarokat, románokat, látok eleget, hogy felhúzta, a más így csinált, s a más úgy csinált, de egy cigány ilyet nem tesz. Akármilyen baj van a cigánnyal, ha nehezen is él, az nem akasztja fel, hogy ölesse meg magát. Az ész nincs a magyarnál s a románnál úgy tele, mint a cigánynál, a cigány úgy komplett.” (idős cigány férfi)


A cigányok megélhetési technikáit elemezve láthatjuk, hogy roma közösség mindennapi létfenntartási lehetősége a helyi-hierarchikus rendszeren alapul. A 2004-es választásokig a román–magyar hatalmi rendszer határozta meg a romák megélhetési lehetőségeit, hiszen a helyi munka és ezzel összekapcsolódó kölcsönrendszer elsősorban a helyi magyar gazdáktól függött, míg a cigány munkák elvégzéséhez szükséges lehetőséget a bürokratikus hatalmat birtokló román érdekkör határozta meg. A választások óta viszont mind munka, mind pénzkereseti forrásuk a magyar közösség tagjaitól függött.

mulatsgA választási eredmények deklarálása után elkészített interjúk rámutattak arra, hogy, bár a cigányok válaszai gyakran fejeztek ki aggodalmat a jövőbeli helyzetük miatt, félelmük elsősorban a megszokott hatalom változására irányult. Ennek oka, hogy a már három periódusban győztes román párti képviselő és köre által felállított szabályok ismertek és megszokottak voltak a cigányok számára. Ismerték a kiskapukat, az átjárási lehetőségeket és együtt alakítottak ki olyan szabályrendszert, mely mind a két „fél” számára elfogadható volt. Ennek voltak engedményei43 és betartási kötelezettséggel járó szabályai44. A cigányok elfogadták a nem romák által felállított szabály rendszert, s így „nagyobb” etnikai konfliktusok45 nélkül éltek együtt. A hatalom szervének változásával viszont olyan új szabályrendszerek léptek életbe, melynek szabályait, mellékútjait, engedményeit a cigányok még nem ismerték. Hatalmi változás nem befolyásolta interetnikus kapcsolatrendszerüket, hiszen a falu társadalmi hierarchiája az ő esetükben nem változott. Viszonyuk a románokhoz és a magyarokhoz ugyanolyan alávetett viszony maradt. Pusztán annyi változott, hogy a megélhetési forrásaik megteremtésére nagyobb befolyással lett a magyar közösség, hiszen mind munkalehetőségeik, mind pénzforrási lehetőségeik a magyar közösség gazdasági rendszerébe kerültek át.

A faluban bármilyen hatalmi konstrukció is áll fenn, az nem változtat a romák mindennapjain, gazdasági helyzetén és nemzetiségi kapcsolatrendszerén. Lojalitásuk abban áll, hogy igazodásuk nem nemzetiségi alapon történik, hanem a mindenkori hatalmi rendszerhez igazodnak. Azaz nem kötődnek lojálisan sem a magyarokhoz, sem a románokhoz, hanem az éppen fennálló rendszerbe helyezkednek bele. Emiatt nem befolyásolja a hatalomváltás sem interetnikus rendszerüket, sem lokális viszonyaikat, hierarchikusan alávetett szerepük minden rendszerben megmarad.

gyerekekA faluban hatalmi harcot vívó két nemzetiség között, a romák mindennapjai akkor biztosítottak, ha a mindenkori lokális hatalom szabályai szerint élnek (ld. Zatta, 2002). Ezáltal ők nem válnak sem magyarokká, sem románokká, de bármelyik etnikumban „láthatatlanként” (P. Williams 2000) tudnak megjelenni. „Láthatatlanságuk” biztosíték számukra, hogy a nem romák által felállított szabályok szerint működő világon belül a saját világuk öntörvényességét megőrizhessék. A mindenkori vezető etnikumhoz való igazodással teremthetik meg maguknak a konfliktusmentes mindennapokat.


Bakó Boglárka


 

 

Okely, Judith 1998 The Traveller-Gypsies. Cambridge, University Press

Rao, Aparna 1996 A nő a cigány kultúrában. Cigányfúró 1996/3. 72-74.

Bakó Boglárka 2005 Romlott nők és tiszta lányok i.m.: Cigány világok Európában, Szerkesztette: Prónai Csaba, Nyitott Könyvműhely Kiadó

Williams, Patrick 2000 A párizsi kelderások láthatatlansága. In Prónai Csaba (szerk.): Cigányok Európában 1. Nyugat Európa. Budapest: Új Mandátum 183-205.

Zatta, Jane Dick 2002 Cigányok, romák – köztes határok kultúrája. In Prónai Csaba (szerk.): Cigányok Európában 2. Olaszország. Budapest: Új Mandátum 27-203

Achim, Viorel 2001 Cigányok a román történelemben. Budapest: Osiris Kiadó

Fraser, Sir Angus 2002 A cigányok. Budapest: Osiris Kiadó

Fényképek: Bakó Boglárka



E tanulmány másodközlés. Eredetileg megjelent Kovács Nóra – Osvát Anna – Szarka László (szerk.) Tér és terep IV. Nemzeti és állampolgári kötődések. Balassi Kiadó, Budapest, 2005:283-296. kötetben.

1 Itt: „lebeszélem”

2 Ti.: „szavazatotok”

3 Az 1992-es népszámlálási adatok szerint az 1807 fős faluból 535 roma, 877 magyar, 387 román és 5 német van. A 2002-es adatok szerint 790 magyar, 748 roma, 388 román és 3 szász lakos él a faluban.

4 A tanulmányomban szereplő neveket a falubeli cigány személynevek közül választottam ki.

5 A falubeli cigányok oláh cigány nyelvet beszélnek. Magukat magyarul cigánynak, cigányul rom/romnji-nak nevezik. Eredet-történeteik egyrészt „kelderás”, másrészt „leketár” származásukra irányulnak. Mindkét cigánycsoport, a szakirodalom szerint, az oláh cigány nyelvet beszélők csoportjába tartozik. (ld. Fraser 2002)

6 A téglavetés a falubeli cigányok speciális munkája. A környéken csak ennek a településnek cigány lakosai végzik ezt a munkát. A falu határában levő agyagot termelik ki. A kitermelt agyagot a férfiak készítik el, és az asszonyok vetik ki. A téglát bálába ún. „bángét”-ba rakják, majd miután jól megszáradt egy erre a munkafolyamatra specializálódott cigány férfi állítja össze a katlant. Ez utóbbi nagy szakértelmet kíván, hiszen bármilyen hiba az egész katlan összeomlásához vezethet. Ezután a férfiak három teljes napon át, szakadatlanul tüzelnek a katlan belsejében. Ez idő alatt a férfiak a katlan mellett töltik egész napjukat és éjszakáikat. Három nap után betapasztják a katlan tűzfészkének nyílását. Kb. egy hét után elég a fa és kihűl a katlan. Ezután már csak a katlan szétbontása van hátra, melyet nagycsaládi segítséggel végeznek el. A munkafolyamat jó idő esetén másfél, két hónapot, esős időszakban viszont akár három, négy hónapot is igénybe vehet. A nagy katlan tízezer, a kiskatlan ötezer téglát tartalmaz..

7 Pénzt ritkábban kérnek a falubeli cigányok kölcsön és ritkábban is adnak kölcsön a nem cigány gazdák. A cigányok nem szeretnek pénzt kölcsönkérni, mert az összeget pontosan és határidőre kell visszafizetni, ellentétben a terménykölcsönnel, melynek árát a következő nyáron ledolgozhatják. A nem cigány gazdák is nehezebben szánják rá magukat a pénz kölcsönadására ( s akkor is csak kis összegre) egyrészt mert attól tartanak, hogy nem, vagy csak sokára kapják vissza.

8 Ti: „mérlegelő ember”

9 Terepmunkámat az OTKA (TO42 767 Kárpát-medencei roma és nem roma interetnikus kapcsolatok kutatása) című nyertes pályázata támogatta.

10 Köszönöm a falubeli cigányoknak, hogy elfogadtak és segítették munkámat. Külön köszönöm bábá Gruja családjának, hogy lakhattam náluk, köszönöm segítségüket, útmutatásaikat és barátságukat, ami nélkül nehezen tudtam volna mozogni világukban. Hálás vagyok a falu magyar és román közösségének, hogy nem gördítettek akadályt a cigány és nem cigány világok különbségeinek kutatása elé.

11 A faluban kilenc kisbolt van. Ebből hat magyar, két cigány és egy román tulajdonú.

12 Ez a nagy számú géppark egyedülálló a környéken. Oka egy hollandiai gazdaköri kapcsolat, melynek eredményeképpen a falubeli nagygazdák jutányos áron jutottak hollandiai használt mezőgazdasági gépekhez.

13 Azaz, azok, akiknek a tulajdonában ló vagy földművelő eszközök voltak.

14 Ezt azért emelte ki beszélgetőtársam, mivel az esetek nagy részében a gazda határozza meg, hogy mit vet a földjébe.

15 A napi bérmunka fizetsége 100 esetleg 150 ezer lei, illetve napi koszt. A fizetés arányait értelmezve: egy kilogramm kenyér 50 ezer lei körül van, egy liter házi tej 20 ezer leibe kerül. A napi munka reggel nyolc órától, este hat-hét-nyolc óráig tart a munka mennyiségének arányában.

16 A magyar közösség tagjai ez előtt gyakran értetlenül állnak: „(Pénzt kérni jönnek?) Jönnek, de én azt nem, most is tartozik kettő egyik 100 ezer lejjel, a másik 50-nel, s ha találkozunk „csókolom, nagysága, megadom a jövő hónapban, de a jövő hónap eltelt, de soha nem adta meg .Az többet nem jön, ide hozzám nem jön többet kérni. Én nem adnék, ha nem adja meg, akkor miért. Olyan tökéletlenek, hogy nagydarab férfi, tehát tudna dolgozni, de olyan jóakarat vagy lelkiismeret hogy „állj meg, tényleg ez a nő engem boldogított, adott 100 ezer lejt, bár megkérdezem, hogy jöhetek-e kapálni vagy nem”…Vannak közöttük is nagyon rendetlenek.” (Középkorú magyar nő)

17 A cigányok pénzhez való hozzáállása különbözik a nem cigány társadalmakétól. Amíg a magyar és a román falubeli közösségek erkölcsi rendszerének fontos pontja a pénz „megfogása”, az anyagiak „gyűjtése”, a „felelősségteljes gondolkodás” a jövőbeni mindennapokról, addig a cigány társadalom számára a pénz csupán egy eszköz, mellyel szükségleteiket elégítik ki. Így nem gyűjtik, és nem teszik félre rossz napokra keresményeiket, hanem fizetéskor igyekeznek elkölteni minden olyan dolgot megvásárolva, melyre pénzhiányos időszakokban nem tudnak költeni. A pénz kezelése más rendszerben működik tehát mind a nem roma társadalmakban, hiszen amíg náluk egy állandó, mértékletes pénzköltési rendszer működik, addig a cigányok esetenként „költekeznek”, máskor pedig az alapvető élelmiszerekre sincsen pénzük. Ennek magyar részről való megítélését jól mutatja a következő riport idézet: „Ha pénzt kapnak, akkor ők nem teszik a szalmazsák alá a pénzt. A magyar ember az még – az idősebbekről mondom – biza saját magiktól megvonják, sajnálják az ételt, kicsi szalonnával, tojással, s avval dolgoznak. A cigánynak, mikor pénz van, az tud élni, az mindent megvásárol egy-két nap, aztán megint kezdik elölről. Amikor pénz van, az szúrja a zsebit a pénz, s lemegy a boltba és elveri.” (középkorú magyar férfi)

18 Ti: a magyar gazdát

19 A munkakapcsolat kezdeményezője általában a magyar gazda. A földmunkabérlet rendszerénél viszont előfordulhat, hogy a cigány család megy a földet „kikérni”.

20 Abban az esetben, ha ezt megpróbálták, nagy valószínűséggel később nem hívták őket a gazdák dolgozni. Mivel így elestek a bérmunka biztosította lehetőségektől, kevés cigány próbálkozott a bérek felfelé srófolásával.

21 Ezt a 90-es évek első harmadától kezdve felváltotta a ruhakereskedelem.

22 A román törvények szerint 16 éves kortól szülői engedéllyel megnősülhettek, illetve férjhez mehettek a fiatalok. 16 éves kor alatt erre hivatalosan nem volt lehetőség. Mindez ellenére, a korábbi polgármester kiadta a, törvények szerint „kiskorú”, cigány pároknak az engedélyt.

23 Hozzá kell tennem, hogy csak indokolt esetben kötik meg a cigány szertartások előtt a polgári esküvőt. Általában csak az első gyermek megszületése után vetik alá magukat a polgári esküvőnek. Ld. ehhez Okely 1998, Rao 1996, Bakó 2005

24 Ennek megítéléséhez is szükség van a szervek „jóindulatára” is, hiszen pl. a téglavetéssel foglalkozó cigány családok két-három hónapos munkával egy jó átlagos fizetést kereshetnek meg. Ez természetesen nem „bejelentett” munka. Mindemellett mindez csupán a nyári időszakban lehetséges, hiszen télen nem lehet téglát vetni. Amennyiben tehát, nyáron „mérik fel” a család anyagi helyzetét, könnyen lekerülhetnek a szociális segélyre jogosultak listájáról.

25 Ennek oka a helyi románság nyelvi asszimilációja.

26 Egyik fő pont ezek közül a földosztás volt. A rendszerváltás után a romák egy csoportja több esetben is kinyilvánította szándékát a parlagon fekvő földek megművelésére. Ígéretek ellenére, ez a mai napig nem valósult meg, melyet a cigányok gyakran hangoztatnak rossz életkörülményeik okaként: „…nálunk a faluba kellett volna adjanak (földet), mert megvolt a törvény téve úgy, mint más községekbe, hogy adjanak, azoknak, akiknek nincsen főd, 50 ár földet mindenkinek. S akkor nem lett volna szükség, nem lett volna muszáj lopni, nem lett volna volna muszáj menni kellemetlen dolgokat végezni, mert lett volna kicsi, sok, amennyi lett volna, de itt nálunk nem. (Minden cigány tud földet művelni?)

Ezt mondtam a néptanács vezetőségnek, „megkérem erősen szépen a bizottságot, hívják bé”, - mert mondották előre, hogy nincs főd, amit adjanak, pedig van, vóna annyi - „hívják bé, mert az egész nagy cigányságból nem kerül 10 család, amelyik szereti a földet megdolgozni. Mert a legnagyobb része mind a biznicákkal (üzleteléssel) foglalkozik, kereskedéssel, csempészetekkel (engedély nélküli árusítás), evvel-avval, nem szeretik a mezei munkát. De nem számit, adják meg a jogát, hogy, ha nem fogadja, írja oda, igenis azt a részt nem vállalom, nem kell. S akkor ősszel, hogyha mensz a mezőre, s megfogod (hogy lop), törvényt tudsz nyitatni ellene, akkor lehet törvényt nyitatni ellene. „Adtam, nem kellett, s most mit keresel itt? Miért mensz? Ha adtam miért nem voltál ember, hogy megdolgozd?” Így nem adtak senkinek sem, így akkor muszáj kínlódnunk…” (Idős roma férfi)

27 Ti: a szavazásra jogosultaknak

28 Ti: ezt mondja

29 A „torozás” a következőt jelenti: miután a gazdák betakarították földjeikről a terményt megengedik, hogy kiválasztott cigány családok újra átvizsgálják a földeket, s az esetlegesen ott hagyott maradék terményt (burgonyát, kukoricát, cukorrépát stb.) összeszedjék saját használatukra.

30 Ti: rajtakapta a gazda

31 Ti: akit megválasztottak

32 Itt: a korteskedés alkalmával

33 A kérdéses „Giţa” önmagát románnak vallja. Mindemellett bőkezűségét gyakran emlegetik a cigányok cigány származásának bizonyítékául.

34 Ti: probléma abból, hogy az RMDSZ jelöltje győzött

35 Ti: A választási ígéretekben elhangzottakat

36 Nagyobb hangsúlyt kaptak a magyarországi kapcsolatok, így pl. újra felelevenítették a már nem működő magyarországi testvérkapcsolataikat, illetve újabbakat létesítettek. Erőteljesebben fordultak a közeli nagyváros RMDSZ képviselete felé, a megyei képviselő testületben is a falu képviselői, a választások után az RMDSZ táborát erősítették.

37 Ti: a magyar és román fölbirtokosoknak

38 Ti: „a nehéz megélhetés”

39 Ti: „szolgálatot”, azaz munkahelyet

40 Ti: nem kérnek kölcsön

41 A közösség tagjai közül két férfinek van a közeli nagyvárosban állami munkája, illetve egy férfi a helyi képviselő testületben dolgozik.

42 Ti: a győztes polgármester és köre

43 Pl. hogy 16 éven alatti fiatal lányoknak engedélyezték a házasodást.

44 Pl. hogy minden kereskedési vállalkozást be kellett jelenteniük, illetve a képek és falvédők készítésével foglalkozó cigányok kisiparosi „vizsgát” voltak kötelesek tenni a helyi szerveknél.

45 Érdemes idézőjelbe tenni a nagyobb jelzőt, hiszen a nemzetiségi összeütközések elemzésénél veszélyes mértéket minősítő jelzőkkel dolgozni. Mégis használom ebben az esetben, s ennek oka az az összehasonlítás, amit a helyi és a szomszéd falubeli beás és nem cigány közösség konfliktusos esetei között tettem. Abban a faluban a mindennapok szintjén gyakori a verekedés és előfordult már gyilkosság is. Nem állítom, hogy az etnikai konfliktusok „nagyobb” kategóriájának határát érdemes megvonni a fizikai erőszak szintjén, hiszen két közösség közötti verbális összeütközés is legalább olyan súlyos lehet.

A bemutatott közösségek tagjai beszélgetésünk során gyakran vontak párhuzamot, a szomszéd falu erőteljes etnikai konfliktusai és az ő „jó együttélésük” között. Erre példa az alábbi riport idézet:„Lopnak, a határból, még olyan is volt, hogy házaktól, de nálunk még úgy sem (mint a szomszéd faluban). A.-n (azaz a szomszéd faluból hallott történeteket) hallok, de, hogy éjjel, hogy bemenjenek a lakásba vagy hogy betörjenek, azt még nem (ebben a faluban). Mondjuk nappal, bemennek, s meglátnak valami mit tudom én, mit az udvaron, de hogy betörjék az ajtót, azt nem emlékszem. Kicsit már kezdtek civilizálódni, már rendesebben viselkedni, ezelőtt olyan durvábbak, parasztabbak voltak, de most a központba van ez a büfé, s most hogy látják, hogy a magyarok hogy viselkednek, ők is próbálnak. Látszik öltözetbe, s mindenbe, hogy próbálják utánozni.” (középkorú magyar nő)