A csíki székelyek és a gyimesi csángók identitástudatáról

Előszó

Borospataka2009Gyuri 030Szülőföldem és lakóhelyem a Jászság, kitűnő terepe a társadalomkutatás kulturális antropológiai aspektusának, de már diákkoromtól kezdődően, figyelmem inkább fordult  a magyarság földrajzi értelemben, legkeletibb térségeiben, Moldvában, a Gyimesekben és a Székelyföldön élő közösségeinek a sorsa, kultúrája felé.
A Csíkszeredán létrejött és figyelemre méltó kutatási eredményeket produkáló Kultúr Antropológiai Műhely tagjainak álláspontját osztva – “ma mi vagyunk Európa nomádjai” – magam is úgy véltem, sokkal izgalmasabb rejtvényeket kell megoldani a kulturális képletek tekintetében a világnak ezen a táján, mint idehaza, a civilizáció és a globalizáció által már alaposan kilúgozott és a média tevékenységének köszönhetően homogenizált társadalmi szövetekben.

A motivációm további erősödését jelentette az a családomat érintő, ma már szinte homályba vesző származási tudat is, amely a felmenőim vonatkozásában egynegyed íziglen a Gyimesekhez kötötte őseimet.
A Jászberényi Tanitőképző Főiskolán 1996-ban megalapítottuk a Jászsági Antropológiai Műhelyt, amely néhány évig jogilag egyesületként is működött és számos társadalomkutatási, valamint  kultúraközvetítői programban is részt vett. A tudományos tevékenység példájaként ott volt előttünk a csíkszeredai KAM, de a Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem “láthatatlan kollégiumának” tevékenységei is motivált bennünket. Jelen tanulmány egy rövid kivonata annak az 1996-tól 2003-ig folytatott kutatási tevékenységnek, amelyet a Székelyföldön, a Gyimesekben és Moldvában folytattunk. A kutatás résztvevői (két oktató és főiskolás diákok) együtt és külön-külön is hozzájárultak azokhoz az eredményekhez, amelynek néhány, az általam itt rögzített gondolata megfogalmazódik.
A műhely tagjai között jelentős feladatot vállaltak azok a főiskolai hallgatók, akik az itt említett, a magyarság kultúrájának talán legősibb, legautentikusabb értékeit őrző vidékeiről származnak, és szorgalmas kutatási tevékenységükkel fontos adalékokkal szolgáltak közös eredményeinkhez.

 


Bevezetés
Borospataka2009Gyuri 013Az etnoregionalizmus tárgyában talán indokolni sem szükséges az identitásproblematika jelenlétét, hiszen egy olyan potenciálisan létező kohéziós erőről van szó, amelyet bármiféle politikai nézőpont sem hagyhat figyelmen kívül. Egy olyan korban, egy olyan világban, amelyben és ahol mesterségesen a média által generált felszínes és rövid távú összetartó erők működnek, aligha lehet csupán ezekből a tapasztalatokból messzemenő következtetésekhez illetve általános ítéletekhez jutni.
Az identitástudat valamiféle konkrét, illetve egzakt mérhetősége bármely politikai erő számára létkérdés lehet, avagy stratégiai jelentőségű információt jelent. Politológiai ismérvek alapján az identitás feltérképezésének eredményei jelentős hatalmi kondíciókat generálnak, generálhatnak. Ebben a nézőpontban számomra az egzakt mérhetőség másodlagos jelentőségű, hiszen nem a politikai tőke kinyerhetőségének jelentőségét vizsgálom, hanem egyszerűen azt szeretném megtudni, hogy létezik-e egyáltalán egy valameddig is kiterjedő identitás, és az miféle? Létezik-e egyáltalán irányítható, kezelhető, valamilyen eszköztárral manipulálható identitás, amely alkalmassá teszi a közösséget egy bizonyos cél megvalósítására? Létezik-e a kohéziónak ez a formája, amely társadalmi stratégiák megvalósítására is alkalmassá tesz egy közösséget? A probléma annál is izgalmasabb mint azt előzetesen gondolnánk, mert minden feltevés ellentéte is igaz. Tehát, ha léteznek olyan stratégiák, amelyek képesek megölni, elpusztítani, valamint kiüresíteni a közös cselekvésekre késztető, tartalmilag is megragadható identitásokat, akkor politikai értelemben a közösségek bomlaszthatóak, bármikor a megfelelő eszközökkel irányíthatóak – tehát hatalmi igényeknek megfelelően manipulálhatóak.
Mindazon tapasztalatok, amelyek az általunk vizsgált politikai-kulturális térségben realizálódtak különleges gyakorlatot és lehetőséget biztosítottak a kísérletező gondolatok számára. Hiszen nyílt és alig leplezett szándék jelenik meg a román asszimilációs törekvés irányából, másrészt közvetlenül jelen van az egzisztenciális érvényesülés lehetőségének az identitást alapvetően befolyásoló következményrendszere, valamint az is tényszerűnek mondható, hogy a globalizációs folyamat minden helyi kulturális értéket folyamatosan kilúgozó hatása egyre jobban érvényesül. Mi történt? Mi történik? Valamint mi várható a felcsíki székelység illetve a gyimesi csángók identitástudatának metamorfózisában.
A tanulmány rövid és mitavételszerű gondolatmenetében egy, a történelmi-társadalmi, valamint kulturális viszonyok aspektusában kíván rámutatni egy érdekes és első megközelítésben érthetetlen jelenségre. Ez a jelenség a következő: a csíki székelyek és a gyimesi csángók alapvetően leértékelik egymást, de ugyanekkor mindkét népesség identitástudata sajátosan, szorosan kötődik a magyarsághoz és saját kötődését értékesebbnek, magasabb szintűnek tartja a másikénál, valamint alapvetően igazabbnak, autentikusabbnak a moldvai magyarság nemzethez történő viszonyulásához képest.
Tanulmányomban ezeket a kérdéseket próbálom körbejárni mind korábbi empirikus, mind pedig elméleti kutatási eredmények alapján. A dolgozat központi kategóriája természetesen az identitástudat, és e kategória további szűkítésének megfelelően elsősorban a kollektív identitástudat. A regionalitás és a regionális egységek kialakítása, a politikai befolyás szerepe bár tárgyunk vonatkozásában talán nagyobb jelentőséget is kaphatna, mégis szükségesnek és fontosnak tartottam azt a prioritást követni, amely a szervesen létező és a továbbiakban is működő identitás feltérképezését tartotta a legfontosabb kérdésnek. A politikai mechanizmusok befolyásoló szerepét ebben a gondolatmenetben csupán mint rásegítő vagy a szerves folyamatokat ismerő és azokból információt használó, alkalmazni tudó megoldásként vesszük figyelembe. Az etnoregionalizmus problémakörének, tágabb értelemben vett elemzéséhez ez a viszonylag egyszerű és speciálisnak mondható mintavételezési és kutatási tapasztalat csupán adalékul, vagy kiindulási támpontként szolgálhat, ennek ellenére bizonyára igazolható létjogosultsága és fontossága. A kérdésfeltevés és a kutatási irány választásának végső érveként azt a meggyőződésemet kívánom megfogalmazni, hogy bármilyen nagypolitikai, vagy helyi politikai stratégia, illetve program nem tekinthet el a realitások, a létező és működő társadalmi jelenségek és állapotok tárgyilagos megismerésétől, valamint minden olyan politikai kezdeményezés, kigondolt, kitervelt, művi, strukturális változtatás, amely nem veszi figyelembe a valóságos állapotokat, a társadalom hatékony működése, a közjó érvényesülése tekintetében rendkívül káros következményekkel jár. A politika ilyetén hozadéka ellenőrizhetetlen és társadalmi értelemben veszteséges. Álláspontom szerint akár a politikai, akár a gazdasági folyamatok racionalizálási szándékában, irányításában szerepet kapott döntéselőkésztők és döntéshozók messzemenően figyelemmel kellene, hogy kísérjék a társadalomkutatás során feltárt és visszajelzett tudományos ismereteket. A kormányzásban, a helyi politikában mindinkább szükséges lenne bevonni, illetve alkalmazni a kulturálisantropológiai kutatások nyomán mára már egyre inkább kikristályosodott tudástartalmakat.


Mit értünk identitáson, identitástudaton?
Borospataka2009Gyuri 005Az identitás latin eredetű szó, amelynek jelentése azonosság. Csepeli György szerint az azonosság csak a matematikai képletek világában létezik. Történelmi, társadalmi jelenségekre és különösképpen emberi feltételekre alkalmazva identitásról csak metaforikus értelemben beszélhetünk. Az állandóság, az azonosság vélelme, a társadalmilag konstruált valóság nélkülözhetetlen alkotórésze, amely hiányában lehetetlenné válna az anticipáió, a tervezett emberi cselekvés. Az identitás főképpen  a szociálpszichológiában és a pszichoanalitikában divatossá vált fogalom.
A szellemi élet szinte egész területén elterjedve ez a kategória ma már egyetemes magyarázó elvként működik. Jan Assmann így ír az identitástudatról “ a kulturális emlékezet” című művében: “az identitás a tudat ügye, vagyis egy önmagunkról kialakult tudatlan kép tudatosulása. Ez mind az egyéni, mind a kollektív élet tekintetében igaz. A csoport csak annyiban << törzs>>, << nép>>, << nemzet>>, amennyiben ilyen fogalmi keretek között értelmezi, képzeli és jelenti meg magát. Nem létezik kollektív identitás, vagyis Mi-t alkotó és hordozó az egyéneken kívül.” “Kollektív identitáson – vagyis, Mi azonosságon azt a képletet értjük, amelyet egy csoport önmagáról fest és amellyel a tagok azonosulnak. Ez önmagában nem létezik, hanem mindig csak annyira, amennyire egyesek hitet tesznek mellette. Ereje attól függ, mennyire él elevenen a csoport tagok tudatában, és mennyire képes motiválni gondolkodásukat és cselekvésüket. Kollektív identitás akkor jön létre, ha egy közösség tagjai szimbolikus értelemvilágban élnek és ha a közös vonás tudatossá válik.”
A társadalmi önelképzelés folyamatában talán a legfontosabb a  társadalmi emlékezés, amely a történelmi tudat alapja. A társadalomnak az önmeghatározás vonatkozásában szüksége van a múltra, egységét, különlegességét a múltbeli események és közös tettek bizonyítják. Egy nemzet létezése csakis egy eleven, múltra történő emlékezés révén lehetséges. Az emberi létezés általunk ismert formájában, reflexiójában csupán a kultúra talaján, társadalmi keretek között képzelhető el. Értelmezésünk szerint a kollektív identitástudat, a társadalmi hovatartozás tudatosulása, az identitás pedig egyfajta tudatos részvétel vállalása egy bizonyos kultúra megvalósításában.


A magyarság identitástudatáról
A Közép-Európai magyarság identitástudata számos kutatási eredmény türkében alapvetően nem etnikai jellegű. Ez azt jelenti, hogy nem a vérségi összetartozás-tudatra, hanem főként kulturális tényezőkre (anyanyelv, művészetek, tradíció stb.) tehát emocionális és etikai elemekre épül. Politikai kategóriák, illetve klasszifikáció szerint ezt a megnyilvánulást kultúrnemzeti identitásnak nevezhetjük. A nemzeti identitástudat fontosabb elemei, a nemzeti hovatartozás-tudat, jövőkép, önkép, történelmi tudat, vallási és kulturális identitás. Ezek az elemek szorosan összefonódnak, egymás minőségét befolyásolják, illetve egymás hatásait erősítik.


A székely identitástudat
Borospataka2009Gyuri 006A székely ember identitástudata a történelmi tudatban gyökeredzik. Őket a történelem során mindig kiváltságosként kezelték az uralkodók, hiszen fontos katonai szerepet töltöttek be a hatalmi struktúra védelmében. Ezt a tudatot tükrözi a népviseletük, főként a férfiviselet, a katonai egyenruha. A nőiről leolvashatjuk a család gazdasági, szociális helyzetét. Zárt községekben éltek, szigorú normák szerint. A korábban említett megkülönböztetésekben gyökerezett a székelységnek az a szilárd meggyőződése, hogy ő a magyar nemzetség legkiválóbb képviselője. Büszkesége saját himnuszában is megmutatkozik, saját hazája van, saját kultúrája, saját országa, “Székelyország”:
A székelység nemzeti hovatartozás-tudata erős, nemzetiségét tekintve székelymagyarnak, magyarnak vallja magát.
Székelyföldet jórészt római katolikus nép lakja. A Csíki-medence egységesen ehhez a vallási közösséghez tartozik, református vallással csupán Udvarhely környékén találkozhatunk. Mély vallásosság jellemezte ezt a népet, és bizonyos mértékig még a mai napig is él ez a vallásosság. Az ünnepek, az ünnepi szertartások, szokások, parancsolatok betartása mindig is fontos volt. Kultúrájuk jól elhatárolható Erdély más területeitől. Jellegzetes építészetük, viseletük, tárgyi és szellemi alkotóművészetük számos tekintetben egyedi. A nép hagyomány őrző, fontosnak tartja származását, büszke őseire és a múltra történő emlékezést folyamatosan átörökítette nemzedékről nemzedékre.
Ennek a bizonyos értelemben konok és kevély magyarságtudatnak köszönhetően székelyföldön és főként csíkban igen kevés nem magyar nemzetiségű él. A korábbi  évszázadokban esetenként maguk közé engedték a főként kereskedelemmel foglalkozó örményeket, és később egyes területeken a cigányság létszáma is megnövekedtet, de az államalkotó románságból csak az adminisztrációhoz feltétlenül szükséges minimális létszámú nemzetiséginek sikerült megmaradni Erdélynek ezen a területén.
Jövőkép – A székelyek jövőképének alakulásában jelentős szerepet játszik a modernizációs hatás, amelynek következtében egyre kevesebben képesek munkát és megélhetést találni szülőföldjükön. Egyre több falu néptelenedik el, öregszik és vegetál. Bár a fejlődés jelei, a modernizáció hatásai egész Romániában és Erdély szerte mutatkoznak, főként a politikai rendszerváltás nyomán mégis jelentős a székelység migrációja, amelynek iránya immár nem kelet, mint a korábbi évszázadokban, hanem részben az anyaország, de egyre inkább a nyugat-európai uniós tagállamok, az USA, és Ausztrália.
A szociális mutatók igen kedvezőtlenül alakultak az utóbbi évtizedek vonatkozásában. Jelentős az alkoholisták és az öngyilkosok száma. A kilátástalanság, az elfásultság egyre nagyobb mértékben befolyásolja a jövőképet. Az Unióhoz csatlakozás, valamint a már nyugatról egyre több visszaérkező munkavállalók általi új vállalkozások idenitása valamiféle reményt adhat a pozitív változásokhoz is.


A gyimesi csángók identitástudata
Borospataka2009Gyuri 010A csíki székelység és a székely csángók, vagyis a gyimesi csángók közös őröktől származnak, egy népcsoportba tartoznak.  A már sok évszázada kiforrott  közösségekből váltak ki egyenként, vagy csoportosan és hagyták el szülőföldjüket, telepedtek meg máshol, alakítottak ki egy eltérő kultúrájú, sajátos identitású új közösséget.
A 17. századi Habsburg hatalmi törekvések megfosztották kiváltságos jogaitól a székelységet, akik jogaikért kiálltak és szembe fordultak az elnyomókkal. A megfélemlített, jogaitól megfosztott, büszkeségében megsértett nép egy része elhagyva házát, szülőföldjét, elindult Moldova irányába, idegen területre, ahol ingyen földet és letelepedést remélt. Moldova távol volt korábbi otthonaiktól és sokan visszaindultak, de már nem térhettek haza, hanem a havasokban, a hágókon, a szorosok völgyeiben bujkáltak, próbáltak megélhetést találni. Ők a mai gyimesi csángók ősei, akik részt szakítottak, törtek a vadonból, és rendkívül kemény munkával létrehozták az első települést, Sánclokát. Megépítették első templomukat, amit ma Kontumáci templomnak nevezünk.
Sajátos életvitelük, gondolkodásuk, identitásuk gyökereit visszavezethetjük a kezdetekhez. A folytonos menekülés, az ideiglenesség, a rendkívül kemény megélhetési feltételek szükségessé tették az álcázást (lásd romános jellegű öltözködés), az ideiglenes szállások építését, valamint a mobilitást feltételező, lényegében nomád állattartás megvalósítását.
A gyimesi csángók magukat büszkén vallják magyarnak, székelynek, csángómagyarnak, székelyes csángónak.  Mindegy melyik megnevezést használjuk, mert mindegyik egy magyar nemzetiségű, magyar érzelmű, és erős magyar kötődésű népcsoportot jelent. Történelmi tudatukat csupán a szóbeliség közvetiti, hiszen az elmúlt 300 év vonatkozásában nem készült egyértelműen igazolható összefoglaló, irásos történeti munka ebben a témakörben. Sajnos mára értékes információk vesztek el az idők homályába – többek között már az itt élő családok nem tartják számon. Hogy honnan származnak, és nem ápolják sem a székelyföldi, sem a moldvai rokonsággal való rokoni kapcsolataikat.
A gyimesi csángókat erős vallásosság jellemzi, és identitástudatuknak ez a vallásosság tekinthető a legerősebb pillérének. A Gyimes-középlok térségében történt kutatásaink azzal a tapasztalattal jártak, hogy a románokkal kötött vegyes házasságok elitélése is elsősorban nem nemzeti, hanem vallási különbözőségekre vezethető vissza. Végeredményben Gyimesbükk (Gyimes) kivételével a tarület jelentős részén sem az ortodox, sem a görög katolikus vallás nem jelent meg.
A kulturális identitás a gyimesek területén egészen sajátságos. Viseletüket a szomszédos román népektől kölcsönözték álcázásképpen, de sajátos magyar diszitéssel tették magukévá. Zenéjük, énekeik, mondáik egyedülálló, kiforrott, és különös archaiusságukban a magar kultúra legértékesebb elemeit őrizték meg. Ennek a kultúrának máig élő folyamatossága annak bizonyitéka, hogy ez a népcsoport hagyományaihoz erősen ragaszkodik.


A csíki székelyek és a gyimesi csángók identitásának összehasonlitása
Borospataka2009Gyuri 090Az Erdélyben élő magyarság, igy a székelység, a csángóság etnikai identitásának megfogalmazása igen aktuális, hiszen a rohamosan változó életkörülmények, a gazdasági-politikai és kulturális globalizáció jelentős hatásai következtében egyre inkább mutatkozó kulturális szétszóródás és közösségtudati deficit hatásaként talán most van az utolsó lehetőség a korábbi állapotok és jellemzők megismerésére, valamint bizonyos pozitiv identitás elemek megmentésére, felélesztésére.
Az etnikai identitást a nyelv, a kultúra és a származás fejezi ki. Vizsgálatunk tárgyát képező mindkét népcsoport magyar anyanyelvű, magyar érzelmű és jelentős részben római katolikus vallású. A lakosság nagy többsége kisebb településeken él, jórészük foglalkozik földműveléssel és állattenyésztéssel. Közös ősöktől származnak, és közösek a történelmi, kulturális gyökereik is.
Mégis, mindezek ellenére nagyon sok különbség fedezhető fel a két népcsoport között, és jelentősnek értékelhető a közöttük feszülő előitélet és intolerancia is. Mik az okai ezeknek a különbségeknek? Mivel magyarázható az előítéletesség?
Kutatásaink nyomán hosszú idő után rajzolódott ki az elképzelés a különbségek magyarázatához, amelynek igazolásához természetesen még számos bizonyíték, illetve tapasztalati megerősítés szükséges.
Az előítéletesség egyik oka, hogy a gyimesi csángók bizonyos területeket inkább a Csíki-medence irányába próbáltak maguk számára foglalással kiszakítani, mint Moldva irányába, így természetesen számos konfliktus adódott a két népcsoport között. Másrészt az európai fejlődés, polgárosodás, városiasodás vérkeringésébe korábban bekerült, iparosodó csíki települések lakói a gyimesiek primitivebb, anyagi szempontból szegényebb életmódját kritizálva felsőbbrendű módon viszonyultak a csángókhoz. A csíki székelység megítélése szerint (még ma is) a csángók igénytelenek. A keveredés, a vegyes házasságok tapasztalata szerint a csángó közösségek nehezebben fogadják maguk közé az idegent, így a székelyeket is. A másságot még a befogadást követően is érzékeltetik a kívülről jövővel, szinte élete végéig.
Egy másik magyarázat szerint a szigorú erkölcsi normák közötti székelység ugyanakkor elítélte a gyimesiek udvarlási szokásait, hiszen ott szinte a mai napig létezik a próbaházasság intézménye.
Mindkét területen azonban egyre nyilvánvalóbbá vált az a tendencia, hogy bár magyarságukat büszkén vallják és nemzethez tartozásuk alapvetően nem is kérdéses, de pontosan mindezek okán jelentős nyomás nehezedik rájuk a román többségi nemzet részéről, a nyelvi és kulturális elszigeteltségtől, és az anyaország felől érkező segítőkész hozzáállás, támogatás hiányától.
Ebben a tanulmányban keret híján nincs lehetőségem azoknak az interjúknak, beszélgetéseknek a konkrét szövegeit és részletes elemzéseit közölni, amelyek összefoglaló gondolatként itt megfogalmazódtak, de számos adatközlő  értékes és hiteles vallomása, a székelységgel és csángósággal évtizedek óta foglalkozó történészek és pedagógusok tapasztalatai segítették az általunk vizsgált két magyar kisebbségi népcsopot identitástudatának megértését. Ezek közül is kiemelésre méltó Tankó Gyula iskolaigazgató (Gyimes-Középlok) személye, valamint Berszán Lajos katolikus pap és iskolaigazgató személye Gyimes-Felsőlokról, illetve Ferencz Alajos polgármester személye Csíkszentdomonkosról.


Etnoregionalizmus és identitástudat
Mint Magyarországon úgy Romániában is végbe megy az Unió követelményeihez igazodó adminisztratív (virtuális), valamint területi egységek bizonyos érelemben tervezett művi létrehozása. A követelményekhez történő igazodás alapjaiban nem konfliktusmentes, hiszen hatalmi átstruktúrálódást jelent, valamint olyan tudástőkét feltételez, amely az érintett országok nagypolitikai és közpolitikai stratégiáit  egyaránt segítheti. Az a kérdés, hogy egy térség életfeltételeinek megteremtésében, az adott terület társadalmi közegének érdekeltségi horizontjában milyen szerepet kapnak, kaphatnak a különböző társadalomtudományi kutatások tapasztalatai, illetve ajánlásai?
Konkrétan, pl. az általunk vizsgált székelyföld, valamint a gyimesek gazdaságföldrajzi-kulturális létterének árnyalt, a kulturálisantropológia által alaposan feltérképezett és elemzett társadalmi jelenségekre vonatkozó ismeretanyaga milyen szerepet kap, milyen lehetőséget kaphat a politikai és a gazdasági döntések megoldásaiban?
Álláspontom szerint minden adminisztratív, politikai, jogi, valamint gazdasági stratégia, terv, döntés annyit ér és olyan mértékben eredménye, amennyiben képes a feltételek racionális felismerésére és a felismerések nyomán történő legjobb,  legoptimálisabb döntés meghozatalára.
Az emberi tudatban létező erkölcsi, kulturális parancsok, elvek, prioritások stb. alapvető motivumai, illetve gátjai bizonyos cselekvéseknek. Mindezen motívumok és gátak a közösségi tevékenység, a kohéziós megnyilvánulások vonatkozásában fokozottan érvényesülnek, és már középtávon rendkívüli eredményeket vagy veszteségeket produkálhatnak.
Úgy gondolom, hogy mindezen, talán nem is újszerű felismerések ellenére rendkívül nagyvonalúan és felületesen bánunk az emberi tudatban, valamint közösségi tudatban rejlő lehetőségekkel, és számos emberi értéket, közösségi eredményt elpocsékolunk.


A. Gergely András: A Jászság kulturális antropológiai megértése. Jászsági Évkönyv. 2000.
Antal Imre: Gyimesi Krónika. Európa-Kriterion. 1992.
Assmann, Jan: A kulturális emlékezet. Atlantisz, Bp. 1999.
Ilyés Zoltán: A székely nemzetiségi szervezet. Pallas-Akadémiai Kiadó. Csíkszereda 1993.
Tankó Gyula: Kik vagyunk mi gyimesi csángók? Honismeret 21. 1997.
Tankó Gyula: Gyimesi szokásvilág. Erdélyi Gondolat. Székelyudvarhely 1996.