A bűnbakképzés elválaszthatatlanul összefonódik egyes társadalmi csoportok stigmatizálásával, e csoportok sablonosan általánosító jellemzésével, a tudatlansággal meg a téveszmék terjesztésével. Ami ellen csak egyféleképpen lehet küzdeni: a Másik megismer(tet)ésével.

A csíki székelyek és a gyimesi csángók identitástudatáról

Előszó

Borospataka2009Gyuri 030Szülőföldem és lakóhelyem a Jászság, kitűnő terepe a társadalomkutatás kulturális antropológiai aspektusának, de már diákkoromtól kezdődően, figyelmem inkább fordult  a magyarság földrajzi értelemben, legkeletibb térségeiben, Moldvában, a Gyimesekben és a Székelyföldön élő közösségeinek a sorsa, kultúrája felé.
A Csíkszeredán létrejött és figyelemre méltó kutatási eredményeket produkáló Kultúr Antropológiai Műhely tagjainak álláspontját osztva – “ma mi vagyunk Európa nomádjai” – magam is úgy véltem, sokkal izgalmasabb rejtvényeket kell megoldani a kulturális képletek tekintetében a világnak ezen a táján, mint idehaza, a civilizáció és a globalizáció által már alaposan kilúgozott és a média tevékenységének köszönhetően homogenizált társadalmi szövetekben.

Bővebben...

Kisebbségi jövőkép


Bevezetés

2012-01-15_15.39.47Kezdetben az antropológusokat a távoli, egzotikus népek kultúrája vonzotta (pl.: Malinowsky a Trobriand szigeteken, Radcliffe-Brown az Andaman szigeteken, Róheim Géza Ausztráliában, M. Mead a Szamoa szigeteken kutatott). Több évtized kellett ahhoz, hogy szembenézhessünk saját társadalmunk antropológiájával, és észrevegyük a köztünk élő „egzotikus” embereket, így például a cigányokat is. Az antropológia fejlődése párhuzamba állítható a személyiség kialakulásával, amit Piaget, Klein, Erikson és mások írtak le. A különböző elméletek egyetértenek abban, hogy először az én és a külvilág határolódik el egymástól, majd folyamatos kölcsönhatás tükrében bontakozik ki az énkép, de valójában csak a serdülőkorban irányul a figyelem az én felé (szinte kizárólagosan), reális énkép , integrált személyiség pedig csak a felnőttkorra csiszolódik ki.

Bővebben...