Kongresszusi zárónyilatkozat a szegénység ellen
- Részletek
- Találatok: 8348
A szegény ember látványa nem szép látvány. Keveredik bennünk az együttérzés és a szégyen. A nyomor rút vonásai mögött, ha tényleg odafigyelünk, megpillanthatjuk az erőszakot, a szegények megalázottságát, az általános emberi méltóság tagadását. Tudjuk, mi is lehetnénk szegények, így sorsunk közös. Senki sem szeretne nyomorúságos életet magának, senki sem egyezik bele magától az elszegényedésbe. A szegénységgel járó erőszakot mindenki csak elszenvedi.
A nyomor tűrhetetlen, a szegénység elfogadhatatlan. Minden felszabadító gesztus, az alávetettség visszautasítása, a közös lázadás erősebbé és gazdagabbá tesz. Az egyenlőség és az igazságosság követelése felszabadít és enyhíti a nyomort.
De mi a nyomort megszüntetni akarjuk.
Húsz év kapitalista átalakulás, húsz év megszakítás nélküli gazdasági, szociális, politikai válság után a következőket kell újratanulni Kelet- és Közép-Európa népeinek:
