Kevesebb is elég!

Három napos konferenciát szervezett a Le Monde diplomatique „Ipari katasztrófák árnyékában” címmel. A harmadik napon a „nemnövekedésre” adható radikális és kevésbé forradalmi válaszokról volt szó. Előadásom az utóbbi kategóriába tartozott.

Az elmúlt ötven évben a föld népessége megháromszorozódott. Ez a gyors szaporodás csak a technológiák hasonló tempójú fejlődése mellett volt lehetséges. A fejlett és fejlődésnek indult földrészek a növekedés bűvöletébe kerültek. A nagy hajszában azonban nemcsak a mennyiségi mutatók, de a bajok száma és mérete is hasonlóan növekedett. Az információs technológiai robbanás, a termelés megsokszorozódása, a világkereskedelem kiterjedése nem terítette szét a fejlődést egyenletesen, sem anyagi, sem kulturális értelemben. Ma a világ vagyonának 50 százaléka a lakosság 2 százalékának a kezében van. Az anyagi javak 80 százalékát a föld népének 20 százaléka élvezi. Mi is ebbe a 20 százalékba tartozunk. Ugyanakkor Magyarországon belül is jelen van a világban tapasztalható óriási társadalmi és térbeli egyenlőtlenség.

Harc a biztonságos gyárakért és osztályharc: harc egy új társadalomért

A Fukushimában legutóbb bekövetkezett ipari baleset sajátos, egyedi jellemzőiről/elemeiről nem kívánnék itt beszélni: ez az esemény mindazonáltal rámutat arra, milyen veszélyek kötődnek a hagyományos ipari tevékenységekhez (vas- és fémipar, gépgyártás, vegyipar stb.) a bérmunkásokra nézve, valamint az ipartelepek környezetben élők tekintetében.

Véleményemet arra a több mint húsz éves tapasztalatra alapozom, amelyet választott funkcióimban szereztem a környezeti és ipari veszélyek elhárításának területén, olyan kollektívákat magában foglaló térségben, amely a francia vegyipar közel egyharmadát érinti. Támaszkodhatom továbbá számos szakszervezeti és civil szervezeti felelős közreműködésére. Ily módon szószólója lehetek mindeme kollektív tapasztalatnak és gondolkodásmódnak.

A puha orrú erőmű

Miért is puha az erőmű orra? Mert nem mondott igazat és rajtakapták? A Paksi Atomerőmű 4,2 milliárd forintot költ évente a jó hírére, és néha egész oldalas cikkekben publikálja álláspontját. A paksi erőmű állami tulajdon, tehát mindannyiunk pénzéből teszi ezt. Az ellentábor, ha van ilyen, nem kap a 4,2 milliárdból, és véleményét kerüli a nyomdafesték. Ők nem hirdetnek, nem szponzorálnak, ritkán publikálnak.

A biztonság ára

A fukusimai erőmű balesete újból rávilágít modern korunk egyik legfontosabb kérdésére: mennyit vagyunk hajlandók áldozni saját biztonságunkra?

A Japánban bekövetkezett fukusimai atomerőmű-baleset a 7-es skálán 7-es fokozatú volt. Az eddigi balesetek közül a harmadik legsúlyosabbnak tartják, de a vészhelyzet felszámolásáig még változhat ez a minősítés. Egyes tudósok szerint a csernobili katasztrófánál is rosszabb a helyzet. Az már biztos, hogy a reaktorok biztonságos hűtését csak több hónapos megfeszített munkával lehet garantálni és olyan nagy mennyiségű, erősen radioaktív víz keletkezik, amelynek kezelése rendkívüli feladat.

Ipari katasztrófák szabályozása, új uniós törekvések

„IPARI KATASZTRÓFÁK ÁRNYÉKÁBAN” KÖZÉLETI KONFERENCIA

TIT Stúdió Egyesület (1113 Budapest Zsombolyai u. 6.) 2011. május 6-8.

DR. VASS GYULA tűzoltó ezredes főosztályvezető, főtanácsos

BM OKF Iparbiztonsági főosztály

Ipari katasztrófák szabályozása, új uniós törekvések

 

I. A VESZÉLYES ANYAGOKKAL KAPCSOLATOS SÚLYOS IPARI BALESETEK ELLENI VÉDEKEZÉS EU ÉS HAZAI SZABÁLYOZÁSA ÉS VÉGREHAJTÁSA

A súlyos ipari balesetek elleni védekezésről szóló szabályozás bemutatása

A világban számos olyan súlyos következménnyel járó ipari baleset történt, amely a telephely területén túl terjedve a környező településekre is veszélyt jelentett. Ilyen volt az 1976-os olaszországi Sevesoban[1] bekövetkezett dioxinnal történt környezeti szennyezés, vagy az 1984-ben az indiai Bhopalban az Union Carbide telephelyén szabadba kikerülő metil-izocianát által okozott tömeges mérgezés, vagy a Mexikóvárosban egy egész kerületet elpusztító robbanássorozat[2]. A súlyos balesetek egy része már nemcsak a helyi közösséget, de az országhatáron átterjedve a környező országokat, esetlegesen az alvízi vízgyűjtő területen elhelyezkedő államokat is érinthet. Elegendő az 1986-ban a svájci baseli Sandoz gyárban történt eseményre, vagy a 2000. februárjában a romániai Nagybányán bekövetkezett cianid és nehézfém-szennyezésre gondolni, amelyek több országon áthúzódó környezeti kárt okoztak a Rajna, illetve a Tisza és a Duna folyamokban[3].

A konferencia résztvevőinek közös állásfoglalása

A konferencia résztvevőinek közös állásfoglalása

(tervezet)

a katasztrófák okairól, megelőzésük lehetőségeiről és társadalmi kezelésükről

A kérdés aktualitását néhány legújabb baleset húzza alá: a Japánt sújtó többszörös katasztrófa, amely azonnal felújította az atomerőművek alkalmazásával kapcsolatos világméretű vitákat. Bennünket tavaly a vörösiszap katasztrófája érintett súlyosan. A nagy balesetek között említhetnénk az olaszországi Sevesót, az indiai Bhopalt, vagy a Toulouse melletti AZF vegyipari kombinát felrobbanását, nem beszélve Csernobilről, amelynek árnyát a mai napokban fájó aktualitással vetíti elénk a Fukusimai katasztrófa.