Augusztusban egy fiatalasszony, a 18 éves Bibi Aisha arcképe került a Time Magazine címlapjára. Fül és orr nélkül: állítólag az afgán tálibok csonkították meg[1]. Az iráni Sakineh Mohammadi-Ashtianit házasságtörésért előbb korbácsolásra, majd megkövezésre ítélték. A halálbüntetés végrehajtása előtti, még érintetlen arca a teheráni rezsim elleni harc szimbólumává vált. Elgondolkodtató a két női arc. De mire is gondolunk valójában az arcok láttán? Nem az afgán iszlamisták kegyetlenségére: a szovjetek ezt a brutalitást már régen elszenvedték, méghozzá egy olyan korszakban, amikor az értelmiségiek jóváhagyásával a nyugati államok látták el fegyverrel a fundamentalistákat. Vajon Mahmoud Ahmadinejad elnök rezsimjét leplezi le a másik fotó? Párthívei választási csalásait, az ellenzék elnyomását, az akasztásokat – mindazt, amire ez a rendszer valójában épül? Nem. Itt valami másról van szó..

A WikiLeaks honlapon nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint a nyugati katonai beavatkozás nem sikeres, a veszteségek a vártnál nagyobbak. A többlet költségekre az amerikai kongresszus újabb 59 milliárd dollárt szavazott meg. Ennek egy része a tálibok zsebébe kerül és az ellenség hadi kiadásait finanszírozza majd. A háború, mint mindig, néhányaknak nyereséges, más meg nem számít.

2010. július 25-én a WikiLeakstől, a nagyközönség elől elzárt információk felkutatásában és kiszivárogtatásában élen járó, underground hacker- és információs hálózattól volt hangos a világsajtó. A WikiLeaks ugyanis közzétette az Afgán háborús napló (Afghan War Diary) elnevezésű, 92 ezer titkos háborús jelentést tartalmazó gyűjteményének nagy részét. Mivel a dokumentumokban található információtömeg a magyar média és közvélemény érdeklődését csak csekély mértékben keltette fel, úgy véljük, hogy a naplók néhány érdekes tulajdonságára érdemes felhívni az olvasók figyelmét.

Az amerikai hadsereg afganisztáni háborúval kapcsolatos bizalmas dokumentumainak túlnyomó része látott napvilágot július 26-án, hétfőn a WikiLeaks.org internetes protálon. Ezek a dokumentumok az 2001 októbere óta zajló háború és a véget nem érő megszállás eseménysorozatát beszélik el.

A WikiLeaks honlapon megjelentetett több mint 90 ezer afganisztáni katonai dokumentum a közösségi média erejét mutatja. Bár fontos, de úgy tűnik, mégis egyedi esetről van szó, és nem várható, hogy a cenzúra, a nemzeti határok és a hagyományos média eltűnnek a történelem színpadáról.

Miközben a pakisztáni hadsereg folytatja offenzíváját Vazirisztánban, fokozódnak a harcok az afganisztáni határ közelében is. A tálibok és az al-Kaida emberei ellen folytatott hajszában az Egyesült Államok megsokszorozta a drónok, a pilóta nélküli repülőgépek használatát. „A jövő fegyverei”, melyeket egy nevadai bázisról irányítanak, számos civil áldozatot szednek. Bevetéseik azonban nem korlátozódnak majd a harcmezőkre: biztonsági célokra, például az európai külvárosokban, is bevetésre kerülhetnek.

Miután Barack Obama amerikai elnök az afganisztáni harcokat „szükséges háború”-nak nevezte, aligha csodálkozhat azon, hogy az afganisztáni amerikai hadvezetés további 40 000 katonát próbál kicsikarni tőle. Az immáron nyolc éve tartó háborúban ezt a taktikát követi ugyanis Stanley McChrystal tábornok, akit maga Obama nevezett ki a csapatok parancsnokává.