A csernobili katasztrófa huszonötödik évfordulójáról a fukusimai atomerőmű balesetének árnyékában emlékeztünk meg. Idén tízezrek tüntettek világszerte és követelték a nukleáris energiáról való lemondást. Érdekes módon egyetlen lényeges esemény nem zajlott ezen a napon Fehéroroszországban, abban az országban, amely pedig a leginkább megszenvedte az Ukrajnában történt atomrobbanás következményeit, az onnan származó radioaktív sugárzás hatásait.

A csernobili katasztrófa egészségügyi és ökológiai következményeit gondosan eltitkolták a lakosság elől – a nagyhatalmak vezetői egyébként is több mint ötven éve tájékoztatják félre a lakosságot a katonai és a civil nukleáris ipar védelmében.[i] Ezt a – nyugodtan nevezhetjük így – stratégiát a nukleáris intézmények érdekképviselete, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA, International Atomic Energy Agency) koordinálja, és ez a szervezet terjeszt áltudományos információkat a radioaktív szennyezés hatásáról is.[ii] A két intézmény közötti 1959-es megállapodás értelmében sajnos a WHO (az ENSZ Egészségügyi Világszervezete) is része ennek a módszeres titkolózásnak. Ez a megállapodás ugyanis megtiltja a WHO-nak, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség engedélye nélkül tájékoztassa a lakosságot az ionizáló sugárzás emberekre gyakorolt hatásáról.

Gyanús összjáték az atomenergia érdekében

Lehet, hogy sosem ismerhetjük meg a katonai és polgári atomprogramok egészségügyi következményeit? Pedig már több mint ötven éve, hogy a katonai atomkísérletek és a polgári atomerőművek különböző balesetei miatt a vizekben, a levegőben és a talajban is egyre csak növekszik a mérgező radioaktív elemek koncentrációja. Eközben a sugárzás következtében kialakult betegségekről szóló tanulmányokat rejtegetik a nyilvánosság elől, és ez ellen a WHO (World Health Organisation, az ENSZ Egészségügyi Világszervezete), mint a témában legilletékesebb nemzetközi szervezet sem lép fel.