Andréas Papandréou 1974-ben, az őrnagyok diktatúrájának megdöntésekor megalapította a PASOK-ot, a Panhellén Szocialista Mozgalmat. A radikális – de nem kommunista – nemzeti baloldal legjelentősebb képviselője, Görögország miniszterelnöke 1981-1989, majd 1993-1996 között, egészen haláláig. 1977-es cikkében a mi lapunkban, a Le Monde diplomatique-ban foglalt állást Görögország csatlakozása ellen az Európai Gazdasági Közösséghez (a csatlakozás 1981-ben következett be). Az alábbi részletek ebből az írásából valók.

1953. február 27-e. A Német Szövetségi Köztársaság majdnem összeroppan az adósság súlya alatt és félő, hogy a többi európai országot is magával rántja. A saját érdekeikkel elfoglalt hitelezők, köztük Görögország, egy furcsa – főleg a liberális közgazdászok számára – gazdasági választ tapasztalnak: a „belső elértéktelenedést” – amikor a bérek és jövedelmek olyan gyorsan csökkennek, hogy a tartozások törlesztése lehetetlenné válik, így az adósság megállíthatatlanul nő.

Az 1840-es évek elején az Egyesült Királyság ágyútűzzel nyittatta meg a kínai kikötőket, holott a Középső birodalom „örökre lezárta őket”, hogy gátat szabjon a britek által szervezett ópiumkereskedelemnek. De az angol ágyúk arra kényszerítik Daoguang császárt, hogy 1842. augusztus 29-én aláírja a nankingi szerződést: Kína öt kikötőt nyit meg, Hong Kong-ot pedig teljesen átadja az angoloknak. A konfliktus második szakaszában (1856-1860 után) Kína függetlensége még inkább megtépázódik, hiszen kénytelenek legalizálni az ópiumkereskedelmet. A történelemkönyvek a két háború után született ópium-egyezményeket csak „egyenlőtlen szerződésekként[i]” emlegetik.

Az európai baloldal tavasszal hónapokig két országra figyelt: Franciaországra, ahol hosszú idő óta először nyílt lehetőség a jobboldal kiszorítására a politikai irányításból, és Görögországra, ahol a „helytartó-kormány” néhány hónap után, egy példátlanul durva megszorító program keresztülhajszolása után kénytelen volt új választást kiírni a megszorítások további legitimálásához. Mindkét választás előtt számos jel mutatott arra, hogy valamiféle baloldali fordulat várható, de ennek jellege és mértéke bizonytalan maradt.

Kedves Leonidász király, napjaink ifjai által is csodált Oroszlán fia!

Éppen 2492 éve, hogy szembenéztél a soknemzetiségű perzsa birodalom uralkodójának, Xerxésznek hatalmas hadával, amit a biztos halál tudatában igyekeztél feltartóztatni a görögök védelmében. (Kevesen mondhatják el magukról, hogy nemes tettük miatt nevük ily sokáig fennmaradt.)

Azóta sok forró víz kibugyogott Thermopüla kénes forrásán.

A görög válság nem előzmény nélküli. Több adósságteher alatt nyögő ország döntött már úgy, hogy nem törleszt tovább. Ez történt például Argentínában 1990 és 2000 között. Az ő emblematikus esetük jól mutatja mind a katasztrófához vezető állomások logikus rendjét, mind azokat a megoldásokat, amelyek lehetővé tehetnék Görögország számára, hogy lazítson a fojtogató szorításon. Lássuk most együtt az egykori argentin és a nemrég történt görög eseményeket!

Balázs Gábor, 2012. május 30-án a Rednews-on megjelent elemzése

Mi sem bizonyítja jobban, hogy igen nagy a tét a júniusi görög választások előtt, mint az a példátlan össztűz, amely a görög baloldalra irányul az európai sajtóban. Persze évek óta tart a hányingert keltő hadjárat a „lusta, ingyenélő görögök” ellen, most azonban mindez a teljes őrületbe torkollott. Ezek a görögök nem csak lusták, hanem nácik/komcsik is! Ideje lenne végre móresre tanítani őket.

A görögországi válság a csúcspontjához közeleg, s az a pálya, amelyre az ország rá fog lépni, évekre előre egész Európa sorsának alakulását befolyásolja majd. Akik azt gondolják, hogy Görögország kis ország, hiszen mindössze 2%-t állítja elő az Európai Unió GDP-jének, s ezért a következmények kezelhetők lesznek, ténylegesen nem fogják fel az eurózóna válságának súlyát és természetét.

Görögország jelenlegi bajainak elsődleges okozója eurózóna tagsága, ez döntötte teljesen romba a gazdaságot. Az ország annak a régi mítosznak az árát fizeti meg, amely szerint, ha egy gyenge gazdaság szilárd és erős valutával rendelkezik, az azonos rangra emeli egy erős gazdasággal. A valóságban a szilárd és erős valuta leginkább tönkreteszi a gyenge gazdaságot. Ezt a leckét rövidesen újra meg kell tanulni Portugáliában, Írországban és Spanyolországban is.

Madoff c’était de la blague!, Madoff kispályás kezdő volt! – írta a Le Monde egyik komentelője az Európai Központi Bank (EKB) legújabb bankmentő akciójáról (december 21.). Mario Draghi elnök – láss csodát, a Goldman Sachs egykori vezetője  – ezermilliárd euró összegben, hároméves futamidejű, egy százalék kamatú hitelkeretet nyitott az európai bankoknak. Hogy érzékeltessük, mekkora összegről van szó: az eurozóna GDP-je úgy kétezermilliárd euró. A magyar bruttó államadósság hetvenmilliárd euró körül van, így ha Magyarország, vagy bármelyik európai eladósodott állam közvetlenül kapna három évre egy százalékos kamatú hitelt, akkor sehol Európában nem kellene nyugdíjkorhatárt emelni, leépíteni a közoktatást és a közegészségügyi ellátást és így tovább.

A döntés, hogy a bankok kapnak olcsó finanszírozást, és nem az államok és főleg nem az állampolgárok – akik szintén fellélegeznének, ha egy százalékon kapnának euróhitelt – az európai demokráciadeficit ékes példája. Szinte biztosak lehetünk benne, hogy a több tízezer hajléktalan, a mintegy egymillió kilakoltatástól rettegő magyar állampolgár és Európában még nagyon sokan mások sem értenek egyet az EKB döntésével. Nagy kérdés, hogyan lesz ebből békés, és jóléti Európa.

Feltételezzük, hogy Görögország „megmentése” mára valóban sürgetővé vált. Ha figyelemmel kísérjük a jelek szerint jelenleg is uralkodó felfogás alakulását, ez azt jelenti, hogy elejét kell venni a görög államcsődnek, és az országot az eurózónán belül kell tartani. Nem csupán azért, mert a görögök számára valóságos katasztrófával érne fel, ha nem sikerülne e két cél valamelyikét teljesíteniük, hanem azért is, mert egy ilyen esetleges fejlemény pusztító következményeket hozna általában az európaiak számára. Egy pillanatra fogadjuk el ezt a megközelítést, s tegyük fel a kérdést: milyen feltételek mellett teljesülhetnek a fentiek?

A pénzügyi válságra válaszul a 2010 óta, hivatalosan bejelentett vagy már meghozott megszorító intézkedések a különböző országokban - Görögországban, Írországban és Portugáliában

Az első figyelmeztetés a kormánynak: már február végén széles körű sztrájkot hirdettek meg Athénban – s főleg a közalkalmazottak vettek részt benne. A városban megállt az élet. A görögök legfőbb követelése, hogy a válságellenes intézkedések hatása egyformán nehezedjék mindenkire.