„Ha a hollandok az 1839. évi szerződést közönséges papírfecninek tekintik, jogunkban áll a belga határokról szóló vitát újra megnyitni” – mondta indulatosan Eric van Hooydonk 2009 augusztusában. Vajon a tengerjogi kérdések szakértője, ez a neves ügyvéd miért beszél a Belgium és a Hollandia közötti szétválást százhetven évvel ezelőtt kimondó szerződés felülvizsgálatáról? Fellépésének egyik oka a Westerschelde, az Escaut folyó nyugati ágának 2005-ben eltervezett kotrása, amit a hollandok egyre csak halogattak. Az ügy károsítja a belgiumi Antwerpen kikötőjét, és árt a két ország kapcsolatainak is.

1997. december 29-én Hans Janmaat szélsőjobboldali képviselőt két hét börtönre és 3 400 euró megfizetésére ítélte a bíróság faji gyűlöletkeltés miatt, mivel az 1994. október 27-i Zwolle-i tüntetés végén azt ígérte a nyilvánosság előtt, hogy mihamarabb véget vet a multikulturális társadalomnak. Senki sem tett azonban feljelentést az ellen a választási kampány ellen, amelyből az ihletet merítette, és amely az „Oost west thuis best” (Mindenütt jó, de a legjobb otthon) jelszavával nem mást javasolt, mint hogy a menedékkérőknek állítsanak fel munkatáborokat, a munkanélkülieket pedig utasítsák ki az országból… Az igazságszolgáltatást láthatóan érzékenyebben érintették a nyilvánosság előtt elhangzott kijelentések, mint a választási kampányban megfogalmazott ígéretek.

Régen, Rómában, a gladiátorok színielőadás keretei között harcoltak az életükért, a nézők legnagyobb gyönyörűségére. Az ilyen szórakozások azóta megszűntek, helyükre a kötött szabályok szerint vívott sportmérkőzések léptek, mint a boksz, a birkózás és más harcművészeti küzdősportok. Így volt ez egészen az 1990-es évekig, amikor a médiavállalkozások, új piacok után kutatva, újra felfedezték maguknak a cirkuszi játékokat: megszülettek az ultimate fighting, a harc a végsőkig versenyek.