Az arab világ geopolitikai változásai

A hetek óta tartó sztrájkok és tüntetések elintézték ezt a hatalmas mohamedán országot. A gazdasági és társadalmi válság, az elnök és családja által kifosztott államgazdaság, a korlátlan önkény hatására megingott az amerikai politika eleddig szilárdnak hitt támasza a régióban. Washington pedig sorsára hagyta hajdani szövetségesét. A külügyminiszter maga szólította fel távozásra a diktátort, hogy ezzel „lehetővé tegye a demokratikus átalakulást”.

Nem, nem 2011-ben Egyiptomról írodtak ezek a sorok, hanem 1998. májusában Indonéziáról. Az idézett külügyminiszter Madeleine Albright, nem pedig Hillary Clinton. Az 1965-ben a CIA (Central Intelligence Agency) segítségével hatalomra jutott Szuharto elnöknek, miután kivégeztetett félmillió kommunistát vagy kommunistának vélt személyt, mennie kell. A berlini fal leomlása (1989) és a Szovjetúnió megszűnte (1991) óta Indonézia elvesztette stratégiai jelentőségét a kommunizmus elleni harcban, és Washingtonnak inkább az áll érdekében, hogy támogassa a demokratizálódás folyamatát, és ezzel az új – demokratikus - hatalmat az Egyesült Államok érdekeinek megfelelő irányba terelje.

Még nem tudni, milyen következményei lesznek a május 31-ei vérontásnak – mindenesetre mély a szakadék az európai közvélemény és a kormányok hivatalos álláspontja között. Az izraeli politika meg/elítélése a sajtó visszafogottságában is lemérhető: alig jelennek meg hírek arról, hogy milyen erős felháborodást váltott ki az akció, s milyen gyorsan gyűlnek a tiltakozó aláírások. A sajtó csendje ellenére komoly változások zajlanak le a Közel-Keleten.

Az erő logikája – stratégiai koncepció nélkül

Palesztinában – többek között az Európai Unió hathatós pénzügyi segítségével – létrejött a jólét néhány mesterséges szigete, enklávéja. Ám ezenközben az izraeli hadsereg folytatja a gyarmatosítást, és a vég nélküli háború folytatásaként – amelyet lehetetlen megnyerni – újabb támadásokra, összecsapásokra készül Libanonban, Iránban vagy Ciszjordániában.

Az amerikai elnök, Barack Obama erőfeszítése a közel-keleti békefolyamat újraindítására az izraeli miniszterelnök, Benjamin Nétanyahu ellenállásába ütközött, aki nem hajlandó leállítani a telepesek gyarmatosítási gyakorlatát. Pedig, az amerikai közel-keleti stratégia középpontjában továbbra is az izraeli-palesztin konfliktus megoldása áll. Ennek sikere, legalábbis részben – az izraeli jobboldal politikáját nem támogató – új zsidó lobby befolyásától függ. Első konferenciájuk október 25-én kezdődik.