Kelet-Európában masszívan megjelent a szélsőjobb, de sok kérdésben teljesen különbözik nyugati elvbarátaitól: megnyilvánulásaikban élesen megjelenik e régió történelmi hagyománya.

Írásom alapja öt szociológiai tanulmány, melyet a lengyel Feminista Think Tankban részt vevő feminista és antikapitalista szociológusok állítottak össze. Katarzyna Gawlicz, Ewa Charkiewicz, Malgorzata Maciejewska és Marcin Starnawski mélyinterjúkat készítettek és elemzéseket végeztek olyan nők életviszonyairól és szociális elvárásairól, akik két közepes nagyságú városban, Walbrzychban és Krosnóban, valamint Starachowice környéki falvakban élnek, Lengyelország délnyugati, délkeleti és központi régiójában.[1] A gazdasági statisztikákat a lengyel neoliberális kapitalizmus húsz évéről szóló első kritikai feldolgozásból vettem, ennek címe A konzervatív modernizáció, kiadója Pawel Kozlowski professzor, a Lengyel Tudományos Akadémia Közgazdasági Intézetének igazgatója.[2]

Fogyasztási szokásainknak megfizetjük az árát. Mibe is kerül egy kiló paradicsom a tél közepén? Spanyolországi vendégmunkások és kelet-európai kamionsofőrök elkeserítő kizsákmányolásába, a kamionok levegőszennyezésébe, az óriás kereskedelmi cégek profitjába… s végül elgondolkozhatunk a nemzetközi kereskedelem globalizációján is.

Húsz évvel ezelőtt a Lengyel Népköztársaság azért bukott meg, mert a tervutasításos gazdasági rendszer kifulladt, illetve az ország eladósodott a nyugati bankoknak. Ezt követően az OECD, az IMF és a nyugati országok (az USA és az Európai Unió) egy új, kisszámú, elnyomásra berendezkedett elitet jutattak hatalomra a Szolidarnoszty mozgalom és a régi rendszer apparátusának tagjai közül. Azóta ez az elit szorosan együttműködik a katolikus egyházzal a neoliberális kapitalizmus kialakítása és hatalmának fenntartása érdekében.

Ukrajna keletre tekint, de nyugatra tart

2009 augusztusában Dimitrij Medvegyev orosz elnök beszédet intézett népéhez – és ukrán szomszédaihoz. Az elnök mögött látható levelezőlap stílusú háttér ellenére üzenete meglehetősen kemény volt. „Ukrajnával fenntartott kapcsolataink sohasem voltak ilyen rosszak. A hivatalos hatóságok Kijevben nyíltan oroszellenes politikát folytatnak Dél-Oszétia grúz megtámadása óta, melyben ukrán fegyvereket vetettek be orosz civilek és katonák gyilkolására.” A vád célpontja egyértelműen az ukrán elnök, Viktor Juscsenko, aki 2008 augusztusában, az orosz-grúz konfliktus idején Mihail Szakasvilit támogatta.

– Az utasok finanszírozzák a berlini gyorsvasút tőzsdei bevezetését –

– A szociális feszültség és az orosz Távol-Kelet –

A válság keményen sújtotta Oroszországot: csökkent az ipari termelés és a GDP; csökkent a fizetés és nőtt a munkanélküliség. A krízis ugyanakkor nagyon különböző mértékben érintette az egyes városokat és régiókat.

A berlini fal leomlása egy évvel megelőzte az NDK megszűnését. A Német Demokratikus Köztársaságot 1949-ben alapították, 16 millió lakosa volt és Nyugat-Németország teljesen bekebelezte. Azóta az „emlékek hidegháborúja” helyettesíti a blokkok hidegháborúját. Jaj a legyőzöttnek! Múltjából semmi sem marad.

2003 júniusában a Tesszaloniki csúcsértekezlet kifejezte az összes balkáni ország európai uniós csatlakozási „szándékát”. Hat évvel később a bővítési folyamat lényegében egy helyben toporog, s nem csak az Unió intézményi válsága, hanem mindenekelőtt a világgazdasági válság következtében. Miközben az EU integrációt már tíz éve, mint egyetlen politikai lehetőséget mutatták fel lehetőségként, aközben az érintett országok veszélyes zsákutcába futottak be.