Búcsú a Malévtól - és az összes többi elkotyavetélt, bezárt vagy csak "összement" vállalatunktól.
4.24 percben
Tag:magyarország
|
http://www.youtube.com/watch?v=jTK_JltR8Ko
Idestova két éve már, hogy a mainstream nyugati média kitartóan ismételgeti azt a tézisét, miszerint Magyarország Orbánisztánná változott, vagyis egy olyan önkényuralmi rendszerré, ahol lábbal tiporják a huszonkét év alatt felépített demokráciát, és egyre fenyegetőbben lépnek fel a kisebbséggel, elsősorban a cigánysággal szemben. Ezek szerint a véleményformálók szerint Magyarország számára most egyetlen valódi célkitűzés létezhet: megszabadulni Orbántól és visszaterelni Magyarországot arra a „helyes útra”, amit a Brüsszel, az Európai Központi Bank, az IMF és a pénzügyi piacok által egyedül üdvözítőnek tartott ortodox gazdaságpolitika fémjelez. A Húsipari Dolgozók Szakszervezete 2012. december 8-án, szombat 17 órakor demonstrációt tart Budapesten, az agrártárca Kossuth téri épülete előtt. A demonstráció a teljes összeomlás szélén álló magyar húsüzemekért, a munkahelyekért, a nagyüzemi húsfeldolgozás és egy szakmakultúra eltűnéséről szól. Pillanatnyilag a gyulai húsüzem megmentése érdekében folyik némi kormányzati kapkodás, miután elég kínos, hogy a tulajdonos nádudvari nagyvállalkozók és a kormány is képtelen arra, hogy egy piacképes termékeket gyártó, magyar középüzemet, 400 munkahelyet megmentsen. (Kb. 500 milláról van szó, előttünk a parkra 800 milliót költöttek.)
A példa nem kivételes, nem egyedi feldolgozási módot prezentál. Ritók Nóra indul az Év embere versenyen, szavazni itt lehet rá.
Kelet-Magyarországon, a legnagyobb szegénység közepette, Told, Biharkeresztes és Berekböszörmény falvak lakói összefogtak, és megpróbálják megállítani, sőt visszafordítani az elmúlt évek lecsúszási folyamatát. És mint mindig, amikor nagy baj van, a nők járnak az élen. Gyakorlatiasak és szívósak, tudják, hogy csak összefogással, egymás megértésével és segítésével, közösen lehet kimászni a mély gödörből. Az L. Ritók Nóra által vezetett Igazgyöngy Alapítvány és Művészeti Iskola segítségével értelmes és pénzt kereső munkát teremtenek maguknak, mert enélkül nincs önbecsülés és nincs öntudatos élet.
Nagy tisztelettel köszöntök minden kedves vendéget, érdeklődött és meghívott előadót. Külön öröm számunkra, hogy Francis Wurtz úr az Európai Parlament Egyesült Baloldal/Északi Zöldek parlamenti csoportjának volt frakcióvezetője, örökös Európai Parlamenti képviselő megtisztelt jelenlétével és segíti a munkánkat. Külön szeretném kifejezni hálámat Dr. Tabajdi Csaba Európa Parlamenti képviselőnek, hogy elvállalta a konferencia védnökségét és komoly összeggel támogatta a rendezvényünket, a Táncsics Alapítvány és a Le Monde Diplomatique magyar kiadójával egyetemben. Köszönöm a meghívott előadóknak is, hogy időt és fáradságot nem kímélve eljöttek és közreadják, álláspontjukat, felvállalják véleményüket, ami a mai világban nem biztos, hogy egy életbiztosítás. De ha félünk, nem lehetünk demokraták. A mai nap előadóival szemben egyetlen kikötésünk volt csak: a demokrácia feltétlen hívei legyenek. Nem azzal foglalkoztunk ki baloldali, ki liberális, ki jobboldali, hanem azzal ki sorolható a demokraták közé. A politikai teológia alapvonása, hogy a politikai filozófia és a keresztény teológia metszéspontjában áll. Arról szól, hogy a teológiai fogalmak és gondolkodásmód miképpen legitimálják, és határozzák meg a politikai, gazdasági és társadalmi cselekvéseket. Első nagy képviselője Kaiszareiai Euszebiosz püspök-egyháztörténetíró (265–339), a vallási és politikai egység nagy teoretikusa, aki már Constantinus császár életében (†337) összekapcsolta a Birodalom nagyságát és a kereszténység diadalát.
Minden második 18 és 29 év közötti fiatal tervezi, hogy kivándorol, derül ki a TÁRKI 2012-es márciusi felmérésből. Kik hosszabb, kik rövidebb időre, sokan közülük azonban vissza sem jönnének. Az európai baloldal tavasszal hónapokig két országra figyelt: Franciaországra, ahol hosszú idő óta először nyílt lehetőség a jobboldal kiszorítására a politikai irányításból, és Görögországra, ahol a „helytartó-kormány” néhány hónap után, egy példátlanul durva megszorító program keresztülhajszolása után kénytelen volt új választást kiírni a megszorítások további legitimálásához. Mindkét választás előtt számos jel mutatott arra, hogy valamiféle baloldali fordulat várható, de ennek jellege és mértéke bizonytalan maradt. Néhány héttel ezelőtt egy volt tanítványom, aki éppen az érettségi lázában égett, elkeseredve mutatta, hogy levelet kapott Dr. Hoffman Rózsa államtitkártól mint hamarosan „éretté váló” fiatal. Ajándékképpen a levélhez megkapták Magyarország Alaptörvényét is. A levél egyik sorára rámutatva kérdezte elkerekedett szemekkel tőlem, hogy ha őt nem veszik fel és elmegy külföldre tanulni, akkor ő hűtlen lesz, nem lesz méltó a magyar névre? Dániel Péter kiáltványát vitaindítónak szánjuk. Csakhogy szerintünk nem azon kellene vitatkozni, ki ért egyet, és ki nem ezzel a kétségbeesett aktussal, hanem azon, hogy miképpen lehetne hatékonyan tiltakozni a fasiszta korszak és az akkori politikai és szellemi vezetők rehabilitálása ellen, és hogy ki meddig merne elmenni ebben a tiltakozásban.
A köztulajdon a közösség tulajdonában lévő érték. Ilyen a társadalmi tulajdon és a közvagyon. A magánvagyon nem közvagyon. Ha a közvagyon magántulajdonná válik, a köznép, mindig gyanakszik. Szinte mindig okkal. Előszó helyett Összefutottam egy barátommal. - Mi van veled? - Várnában voltam – mondta. Ott még mindig magyar trolibuszok futnak. Képzeld, egy fogadáson megkeresett Várna polgármestere. Kérdezte, hogy gyártanak-e még trolibuszt Magyarországon. Ha igen, biztosan tőlünk vesznek, mert elnyűhetetlenek. - Nem tudom, de szerintem nem gyártanak. Itt már csak kereskednek, bankolnak és irodáznak. Elvesztettük gyárainkat, a bennük lévő szaktudást, majd a telkeket is, melyeken a gyárak álltak. Öngyilkos viselkedés az, mikor senki nem termel, mindenki csak eladni akar. 2011. december 31-ikén, Szilveszter előestéjén, a téli szürkületben ott álltam a Parlament előtti téren, s a Kossuth-szobor talapzatának lépcsőjéről fáklyák fényénél szóltam az egybegyűlt tiltakozókhoz. A tömeget a csüggedtség és a vereség levegője lengte körül. Temetni jöttünk a harmadik köztársaságot, és köszönteni a negyediket, ha talán egyszer megszületik majd. Ugyanezen a helyen álltam 1988. március 15-ikén is. Azon a verőfényes tavaszi napon, az első komoly politikai demonstráción az 1956-i forradalom óta, szabad választásokat, új alkotmányt követeltünk. Néhány arc ismerős volt akkorról. Az arcunk barázdáltabb, megőszültünk, de úgy tetszik: ugyanott tartunk ma, ahol tartottunk akkor, vagyis: a nullánál. A fejlett világ országait legyűrő gazdasági és szociális krízis mára több országban nyílt politikai válsággá alakult. Ilyen válság sújtotta ország lett Görögország, ahol az unió miniszterelnökcserével akadályozta meg a megszorítások elleni népszavazást, és ilyen ország lett Magyarország is, ahol egymást érik az egyre nagyobb tömegeket megmozgató utcai tüntetések és ellentüntetések. Testvérlapunk, a JeToTak, a Le Monde diplomatique szlovák kiadása, háromnyelvű nyílt levélben reagál a magyar politikai helyzetre, fejezi ki aggodalmát és szolidaritását. A demokrácia nem csak a törvény betűjének betartását jelenti – írja –, de, és ezt már mi tesszük hozzá, a demokrácia mai értelmezése a gazdasági és szociális demokráciát is magába foglalja, ami a társadalmi egyenlőségen, első lépésként a nyomor megszüntetésén alapul. 23 magyarországi nőszervezet közös nyilatkozattal áll ki Dr. Geréb Ágnes mellett. Meggyőződésünk, hogy Geréb Ágnes ügye a magyar nők és a születő generációk ügye. Melléállásunkkal magunkért állunk ki.
Hogyan látja mostani helyzetünket egy francia doktorandusz? Franciául megjelent a Hulala január 5-i számában. A beszélgetésekkor gyakran felmerül a kínos kérdés: hogyan lehetséges, hogy az egykori kommunista blokk „éltanulója”, a kilencvenes évek legígéretesebb fiatal demokráciája ma egyre inkább önkényuralmi rendszerré válik? Európai elemzők szerint Magyarország politikai kísérleti telep. Azt hiszem, nem árt, ha röviden felelevenítjük az elmúlt két évtized változásait, talán így jobban megértjük a jelenlegi magyarországi helyzetet. Van egy ország, ahol álmomban jártam: Magyarország, ahol az arcodban láttam a magam arcát. Ez az ország, ahol mindent privatizáltak. Az Izotóp Intézetet is. Az Országos Atomenergia Bizottság által 1959-ben alapított, később a Magyar Tudományos Akadémiához került Izotóp Intézet 1964-től radioaktív izotópokat is gyárt. Azóta, radioizotóp alkalmazásokkal kapcsolatos kutató, fejlesztő és gyártó központtá vált. 1993-ban privatizálták. Az intézetből Kft lett. Komoly vita folyik arról, hogy mennyit romlott az oktatás minősége, és ezzel párhuzamosan mennyit esett a tanulók tudásszintje. Sokan úgy gondolják, hogy a mai diákok nem azonosak azokkal, akikhez a jelenlegi oktatási rendszert tervezték. Megváltozott a világ és az oktatási rendszerünk statikus maradt – ez taszította válságba. De minden válságot megelőz egy technológiai ugrás, a tudás átrendeződése. A technológiai forradalom maga után vonja a gazdaság átrendeződését. A gazdasági élet szereplői nem tudatosítják, csak érzékelik, a pedagógusok viszont nap mint nap szembesültek azzal a ténnyel, hogy felnőtt egy generáció, amelyik már beleszületett a digitális korszakba, és amelyet netgenerációnak nevezünk. Sopánkodunk, hogy az ő teljesítményük mennyit esett, mennyire gyengén teljesítenek. Pedig nem biztos, hogy így van, lehet, hogy csak másként gondolkodnak, más logikával építik fel a világot. Ez a netgeneráció hozott egy technológiai forradalmat, amit észre sem vettünk, mert annyira belesimult a mindennapjainkba. A bankok üzleti titokra hivatkoznak, így senki sem tudja, igazából kik, miért, hogyan és mekkora összegért üldözik a hitelkárosultakat. Úgy tűnik, a pénzvilág sötét erői halálba kergették a gyermekét egyedül nevelő asszonyt. Mivel sem a kormány, sem a PSZÁF, sem a fogyasztóvédelem, sem más nem alkotott a lakáshitelek kezelésére egyértelmű szabályokat, minden jel szerint esetlegesen zajlanak a késésben lévő ügyletek, szabad kezet kapnak az ellenőrizetlen, legsötétebb praktikák, és gátlástalan, pénzért mindenre képes emberek basáskodnak a hitelkárosultak felett. Félő, hogy ez az asszony ilyen önkényeskedés áldozata lett. Ígérjük magunknak és olvasóinknak, hogy nem fogjuk hagyni elülni ezt a felháborító történetet, nem fogjuk hagyni, hogy a banktechnikák és a jog árnyékában emberek életét lehessen tönkretenni. Tudni akarjuk, miért és hogyan juthatott el egy asszony egy ilyen elkeseredett döntésig. A 2011. október 15-i békés „Világforradalom” magyar „Demokráciát most!” rendezvénye képekben. Köszönjük a résztvevőknek, fiataloknak és öregeknek, magunknak és másoknak! {jumi[*7]} A BG71 stúdió által készített videó clipp forrás: http://www.youtube.com/watch?v=jTK_JltR8Ko Az október 15-i világforradalmi napot a világ 900 városában rendezték meg. A különböző eseményekről képek, filmek, rövid ismeretetők a linken találhatók: http://takethesquare.net/2011/10/27/tribute-to-the-15o-worldwide. Jó böngészést kívánunk.
A mártírhalált halt asszony temetése Vetőmagszennyezés Magyarországon Ha egy ország meg akarja őrizni a génmódosítás-mentes státuszát, akkor nem engedheti meg, hogy földjein génmódosított vetőmagvakkal szennyezett fajtákat termesszenek, hiszen azok követhetetlen módon porozzák be a környezetben lévő fajtákat. Ilyen elterjedés történt például Brazíliában is, mikor a hatóságoknak nem maradt más választásuk, mint hivatalosan is elismerni a kialakult helyzetet és engedélyezni a génmódosított növények termesztését, ennek összes plusz költségével. Ez volt a tétje a nyári betárcsázásoknak. Nyílt levél Pálinkás Józsefnek, az MTA elnökének
Régi szerzőnk, Garai László pszichológus, egyetemi tanár súlyos vitába bonyolódott a marxizmus magyarországi tudományos elfogadottságáról. Az MTA elnökének Pálinkás Józsefnek írt nyílt levelére Szarka László történész válaszolt és lakonikusan, de egyértelműen kimondásra került, hogy a marxi paradigma alapján álló tudományosság továbbra is legitim kishazánkban. A strigákról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálat ne tartassék. (Könyves Kálmán 1095-1116)
Az iszap mély mocsárba süllyedt. Kivenni onnan senki sem akarta. Ott feküdt évtizedeken át. Nyomasztotta, hogy nincsen semmi haszna. Értékes anyagait, nehézfémeit senki sem akarta kinyerni. Pedig a nagy háború után, amikor minden érték felborult, még lehetett tudni, hogy miért helyezték el ott az iszapot, amelyet színéről vörösiszapnak neveztek el, a hatalmas depóniákba. Akkor az emberek féltek, hogy a múlt megismétlődik, és minél jobban védeni akarták magukat. A háborúban terjedtek el a repülőgépek, melyek már könnyű alumíniumból készültek. Az alumínium gyártásához pedig bauxitot kellett bányászni, majd abból timföldet gyártani, az alumínium alapanyagát. A timföldgyártás mellékterméke vörösiszap. A magyar közoktatás a szétesés szélére ért, nem tartható fenn a jelenlegi állapot, mert mindenestül maga alá temeti a rendszer a benne lévőket, de a vele kontaktusban lévőket is. Különböző oktatási iskolák egymás ellen beszélnek, jobb esetben csak egymás mellett elbeszélnek, közben születnek átfogó tanulmányok, amik a politika érdekeit szolgálják, és csak minimálisan a szakma érdekeit /Zöldkönyv[1], Szárny és teher[2]/. 1992-ben volt utoljára az, hogy Székesfehérváron az oktatásban érintettek /iskolaigazgatók, szakszervezetek, önkormányzatok, szakmai szervezetek, kormány képviselői/ egy teremben leültek és próbáltak szót érteni. Magyarországon bármely oktatási kormányzat bármit is akarhat, ha ez a párbeszéd nem indul meg és a közös nevezők mentén nem fog egy új rendszer kialakulni, akkor még mélyebbre süllyedünk. A közös nevezők megtalálása után lehet csak a jogalkotóktól a munkát megrendelni. A párbeszédből a kormány pénzügyi vonalát sem szabad kihagyni, mert minden jó szándékú változás rajtuk bukott el. (2006-ban GDP 4,84% ment oktatásra az OECD átlag 6,1%. Magyarországon az állam 1 800 $/év/tanuló, Finnországban 12 000 $/év/tanuló, OECD átlag 6 500 $/év/tanuló az állami normatíva.). A szekértáborok állandó harcban állnak egymással. A kialakult társadalmi válsághoz nagyban hozzájárult a közoktatás romba döntése is. A teljesség igénye nélkül, és a kizárólagosság egyedüli üdvözítőség hite nélkül néhány problémakört szeretnék felvetni[3]. Greenfo, 2011. május 18. Fülöp Sándor szerint a zaj elleni védelem jogi szabályozásának megújítása nem tűr halasztást. Nagyon sok a városi zajjal kapcsolatos panasz, a konfliktusok évekig, akár évtizedekig is elhúzódnak, miközben igen komoly hátrányokat okoznak, és még sincs megoldás. |
Az Occupy Budapest 2011. október 15-i eseményének dokumentum filmje. 
Tarr Béla nagyon szép rövidfilmje, rólunk, magyar emberekről és a válságról.
A Bulgáriából érkező hírek az elmúlt egy hónapban nem kerültek az érdeklődés középpontjába. Mindenki a Boriszov kormány lemondásával foglalkozik és nem az odavezető úttal, annak ellenére, hogy sok tanúsággal szolgál Bulgária elmúlt negyedszázados történelme.