A csernobili katasztrófa egészségügyi és ökológiai következményeit gondosan eltitkolták a lakosság elől – a nagyhatalmak vezetői egyébként is több mint ötven éve tájékoztatják félre a lakosságot a katonai és a civil nukleáris ipar védelmében.[i] Ezt a – nyugodtan nevezhetjük így – stratégiát a nukleáris intézmények érdekképviselete, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA, International Atomic Energy Agency) koordinálja, és ez a szervezet terjeszt áltudományos információkat a radioaktív szennyezés hatásáról is.[ii] A két intézmény közötti 1959-es megállapodás értelmében sajnos a WHO (az ENSZ Egészségügyi Világszervezete) is része ennek a módszeres titkolózásnak. Ez a megállapodás ugyanis megtiltja a WHO-nak, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség engedélye nélkül tájékoztassa a lakosságot az ionizáló sugárzás emberekre gyakorolt hatásáról.

Vajon a politika-e „az elmezavar leggyakoribb oka”, vagy azért bolondulunk meg, „mert nem voltunk elég erősek ahhoz, hogy elviseljük a politikai izgatottság következményeit”? Ezt a kérdést teszik fel az Orvospszichológiai Társaság tagjai a „politikai és társadalmi megrázkódtatások elmebetegségek kialakulásában játszott szerepéről” tartott megbeszélésükön 1848. március 6-án, néhány nappal Lajos-Fülöp király lemondása és a második köztársaság kikiáltása után.

A „France 5” francia tévécsatornán ez év január 21-én sugárzott „Les Maternelles” (Kismamáknak) című műsorban egy nő felindultan mesél kórházban, altatás nélkül elvégzett és végigszenvedett abortuszáról. Nem, tévedés ne essék: nem a hatvanas években járunk, hanem a 21. század elején.

Addig méricskéltek mindent és mindenkit aszerint, hogy pénzügyileg mennyire eredményes – mennyit hozott ön a részvényeseknek? –, hogy végül egy nap törvényszerűen a méricskélőnek tették föl a kérdést: mennyit hoz ön mint értékelő a társadalomnak?

Az orvostudomány fejlődése és az ismétlődő reformok ellenére a betegségekkel szembeni esélyegyenlőtlenség ma is óriási. Az egyes országok között és az országokon belül is nagy a különbség. Több tényező játszik közre ebben (környezet, élelmiszer, munkakörülmények…). Az egészségügyi rendszerek és a finanszírozás szabályai is az okok között szerepelnek. Bár néhány kormányzat már felfedezi (újra) az állami szerepvállalás kedvező hatását, mégis többnyire a magánszektor terjeszkedik erőteljesen. Mindenütt zajlik az átszervezés.

A nyugdíjasévek jobb kihasználásáért

A szenioroknak nevezett korosztállyal foglalkozó szakirodalommal napjainkra Dunát lehet rekeszteni, de lényegében valamennyi tanulmány ugyanazt a két kérdést helyezi előtérbe. Egyrészt a várható életkor gyors növekedésének következtében (Franciaországban például évente 3 hónappal hosszabbodik meg a várható élettartam) az aktív népesség egyre nehezebben tudja eltartani a nem dolgozókat, és emiatt mihamarabb át kellene szervezni a nyugdíjrendszert, mégpedig a nyugdíjak csökkentésével. Másrészt hiába élnek hosszabb ideig az emberek, ha közben jelentősen leromlik az egészségi állapotuk – ebben az esetben az öregedés nem is annyira a társadalom, mint inkább az egyén számára jelentene problémát.

AZ ÚJ TECHNOLÓGIÁK VÁRATLAN KÖZELEDÉSE - Amikor a bitek, atomok és neuronok  BANG-ot csinálnak !

A technológiai konvergencia, mint a kapitalizmus legfelső szakasza ?

A kémia, a biológia, a fizika, a számítástechnika, a robotika, stb., egyesítve a nanotechnológia által, együtt káprázatos lehetőségek felé mutat. Egyesek a rákgyógyítás új irányát, míg mások a félelmetes, miniatürizált bombák, vagy a pillangók átváltozását élő, pilótanélküli repülőkké lehetőségét festik elénk. Végül megint mások megalomániás álmaikkal jönnek, mint a klimaváltozás megállítása légköri beszórásával....