David García cikke betekintést nyújt a profi labdarúgás kulisszái mögött folyó pénzügyi manipulációkba és az üzletté változtatott sport világába. Joggal nevezhetjük ezt „the dark side of the soccer”-nek, de a labdarúgást szerető százmilliók – no meg az egyensúly – kedvéért vegyük szemügyre a labdarúgás másik arcát is és azt, hogy mi a kapcsolata a „sötét oldal”-nak a fennálló társadalmi rendszer lényegével. Nem csupán a García cikkében felsorolt gyakorlatilag büntetőjogi (de természetesen büntetlenül maradt) esetekről van szó, hanem a sport lényegének eltorzításáról.

A 2010-es futball-világbajnokság június 11-én kezdődött Johannesburgban. A rendezvény szervezője, a FIFA – a Nemzetközi Futballszövetség – arcpirítóan gazdag, s erős kritikák érik mindenfelől: az erősen központosított működés, a vezetők kétes üzelmei miatt. Joseph Blattert, a szervezet elnökét különösen élesen támadják: szavazatokat vett meg, megvesztegethető és a közvetítési jogokból befolyt összegeket nem lehet nyomon követni…

Az öregedő, bár kisportolt, állatidomár külsejű férfit a több ezer fős közönség füttykoncertje fogadta, amikor meglehetősen rosszul szabott öltönyében 2008. május 26-án a coloradoi Denverben kilépett a színpadra. A hangszórókból a felismerhetetlenségig eltorzult rockzene sugárzott. A férfi megvetően végigmérte a közönséget, majd rekedt hangon odavetette: „It’s all about the money” (A pénz beszél ...!).

Régen, Rómában, a gladiátorok színielőadás keretei között harcoltak az életükért, a nézők legnagyobb gyönyörűségére. Az ilyen szórakozások azóta megszűntek, helyükre a kötött szabályok szerint vívott sportmérkőzések léptek, mint a boksz, a birkózás és más harcművészeti küzdősportok. Így volt ez egészen az 1990-es évekig, amikor a médiavállalkozások, új piacok után kutatva, újra felfedezték maguknak a cirkuszi játékokat: megszülettek az ultimate fighting, a harc a végsőkig versenyek.