Mintha a „világ végén” lenne ez az erősen szennyezett zárt tenger, pedig, valójában az átalakuló stratégiai erőviszonyok kellős közepén helyezkedik el. Itt írják újjá az Európai Unió, Oroszország, Törökország, a Kaukázus, Közép-Ázsia és a Közel-Kelet országainak kapcsolatait.

Fogyasztási szokásainknak megfizetjük az árát. Mibe is kerül egy kiló paradicsom a tél közepén? Spanyolországi vendégmunkások és kelet-európai kamionsofőrök elkeserítő kizsákmányolásába, a kamionok levegőszennyezésébe, az óriás kereskedelmi cégek profitjába… s végül elgondolkozhatunk a nemzetközi kereskedelem globalizációján is.

Roissy-Charles-de-Gaulle (Roissy-CDG) - a név igazán szimbólikus, a Köztársaság legendás hajdani elnökére emlékeztet, aki 1964-ben indította el a legnagyobb párizsi repülőtér tervezését, amely ma az utasforgalmat[1] tekintve Atlantát (Hartsfield-Jackson), Chicagót (O’Hare), Londont (Heathrow) és Tokiót (Haneda) követően a világ ötödik legnagyobb repülőtere. A fővárostól mintegy húsz kilométerre északkeletre található intézmény első repülőterét 1974-ben nyitották meg, röviddel az első olajválságot követően. És máris a gigantizmus... Az építkezés a maga tizenegy emelet magasságú állványzatával,  harminchat betonpillér  éjjel-nappal  zajló  folyamatos öntésével, nem is szólva a földalatti folyosók  fúrásáról. Az energiát egy önálló hő- és villamos központ adja - kapacitása elegendő lenne egy százezer lakosú város fűtéséhez!