A 2001. szeptember 11-i támadások óta a nyugati hatalmak a terrorizmus elleni harcot első osztályú stratégiai céllá emelték, miközben nem teljesen egyértelmű, mit is jelent a kifejezés. Mert mi a közös a hetvenes évek forradalmi csoportjai, az Al-Kaida hálózat és a függetlenségi mozgalmak között? Az aktivisták vallomásaiból világosabb képet kaphatunk a politikai erőszak logikájáról.
|
2009 áprilisában dél-amerikai partnerei előtt Barack Obama kijelentette: „A béke megteremtéséhez tanulnunk kell a történelemből.” Pedig Washington szerepe a hondurasi államcsínyben arra utal, hogy nem szűnt meg az amerikai beavatkozás Latin-Amerika országainak politikai életébe. És gyakran meglepő formát ölt. Bing West filmrendező, a Combat Patrols Afghanistan (Afganisztáni járőrök) [1] c. dokumentfilmjében az ott harcoló amerikai alakulatok mellett szerzett tapasztalatairól számol be, miközben egy az Egyesült Államokban szerfelett népszerű véleményt képvisel: „A lehető legnagyobb veszteségeket kell okoznunk a táliboknak, hogy megtörjük állóképességüket és szétzúzzuk kapcsolati rendszerüket. Olyan új stratégiát kell kidolgoznunk, amellyel az ellenfél harctéri veszteségeit jelentősen növelhetjük.” |
|
|














