http://plasticheavenmusic.com/nemtetszik_rmxpack.zip

Ének: Karsay Dorottya   5:28

Az Occupy Budapest 2011. október 15-i eseményének dokumentum filmje.

11 perc

 http://www.youtube.com/watch?v=jTK_JltR8Ko

Az Anonymousok bemutatkozó videója.

1:15 perc, magyar felirattal.

Hogyan tudja az elmélet teljesen megbolondítani a gyakorlatot?

Van egy visszatérő emlékem, milyen lelkesek is voltunk, amikor a „Foglald el a Wall Streetet!” mozgalom elkezdődött. Ültem a washingtoni metrón és olvastam egy cikket a manhattani Zuccotti Park-i tiltakozásokról. Három évvel korábban kellett megmenteni a Wall Street bankjait. Már legalább két éve, hogy az ismerőseim közül senki sem hitt többé abban, hogy Barack Obama képes lesz valami különlegeset alkotni. És két hónappal korábban, a bankárok republikánus barátai az országot a csőd szélére sodorták csak azért, hogy nyomást gyakoroljanak a Fehér Házra. Mint mindenkinek, nekem is elegem volt.

 A szeptember 4-i választási győzelem után a Québec Párt (Parti Québecois) visszavonta a tandíjak 1 778 dolláros emelését és a 12. törvényt (a 78. törvényjavaslatot), és ez azt jelenti, hogy a Québec-i diákok a kormánnyal vívott küzdelmükben győzelmet arattak. Ezt a győzelmet közel kétéves küzdelem előzte meg, amelynek utolsó heteiben Québec történetének legnagyobb szabású diáksztrájkja zajlott. Hosszú küzdelem volt ez, a kormány pedig mindent elkövetett, hogy megossza a lakosságot.

A maja naptár által beharangozott világvégének őrült sikere volt, noha persze mindez nem azt jelentette, hogy bolygónk lakóit tömegekben kergette volna pánikba a híres 21.12-es dátum. Sőt inkább azt figyelhettük meg, hogy a végzetes időpont környékén Franciaországban a szarkazmus volt uralkodó: „És Ön, Ön mit csinál a világ vége napján?” – érdeklődött negédesen egy reklámszöveg, míg a párizsi éjszaka plakátjai inkább hangsúlyosan pimaszkodtak a világvégével: F*uck a majákat! – Az optimisták éjszakáján, a Gaité-Lyrique bárban, vagy az Utolsó tánc a La Villette-ben. Szóval nem sokan hittek benne, de azért mégis meglepő, mennyit beszéltek róla? Mi az ördög miatt volt ennek ilyen visszhangja?

Változnak az idők. A hidegháború idején Nyugaton szinte minden konfliktus Moszkvából kiinduló kommunista bomlasztásnak számított, Keleten pedig éltették az antiimperialista osztályharcot. Ma viszont a politikai történéseket vallási, etnikai, mi több, törzsi közösségek harcaként értékelik.

Ez az új értelmezés Samuel Huntington amerikai politológus több mint húsz évvel ezelőtti munkájának köszönhetően vált páratlanul népszerűvé. Tőle származik a „civilizációk összecsapása” fogalom, melynek lényege, hogy a társadalmi konfliktusok és válsághelyzetek az eltérő kulturális, vallási és erkölcsi értékekre vezethetők vissza.

Az egyiptomi és tunéziai eseményekkel ellentétben a 2011 márciusában kezdődött szíriai felkelés nem váltotta ki az arab baloldal osztatlan lelkesedését. A felkelők demokráciakövetelése megértésre talált, de a külső politikai és katonai beavatkozástól való félelem megosztottságot szült.

A québec-i diáklázadás világosan mutatja, hogy a megszorító politikát már csak erőszakos módszerekkel lehet rákényszeríteni az emberekre. Amikor Jean Charest liberális (centrista) kormánya felemelte az egyetemi tandíjakat, öt év alatt 75 százalékkal, Québec egyetemi hallgatóinak egyharmada sztrájkba lépett. Erre válaszul május 18-án a parlament rendkívüli ülésén felfüggesztették az egyesülési és gyülekezési jogot. Végzetes összefüggés: egy demokratikus vívmány visszavétele (széles körű hozzáférés az egyetemi oktatáshoz) nagyon hamar az egyik alapvető szabadságjog felfüggesztéséhez vezet.

Különtudósítónk, Hervé Kempf összefoglalója az elmúlt év eseményeiről

A neoliberális gazdasági modell Chilében teljesedett ki a leginkább. Dél-Amerikában Chile a mintaállam. De a politikai stabilitásnak és a modell elfogadottságának vége: a tiltakozási hullám a diákságtól indult, mostanra viszont a lakosság széles rétegei követelnek egy másmilyen gazdaságpolitikát. Salvador Allende neve sem tabu többé.

Teljes elsötétedés: január 18-án egy sor honlap, köztük a Wikipédia, a részvételre alapított netes enciklopédia honlapja is lehúzta a rolót, hogy tiltakozzanak a SOPA (Stop Online Piracy Act) ellen. A kultúraipar lobbija által vezetett harc a programmegosztó oldalak ellen már ott tart, hogy az amerikai törvénytervezet szerint széles körű cenzúrát vezetnének be az interneten. Ezt egyelőre elhalasztották. Másnap viszont az FBI bezáratta a fáljmegosztó Megaupload honlapját, amire válaszul az Anonymous-ok közös tiltakozást szerveztek: akciójuk révén a Fehér Ház, a Universal Music és más honlapok váltak elérhetetlenné. New Yorktól Tuniszon át Karióig új tiltakozási forma született meg. Akik létrehozták, most próbálgatják lehetőségeik és hatalmuk méretét és korlátait.

A 2011. október 15-i békés „Világforradalom” magyar „Demokráciát most!” rendezvénye képekben.

Köszönjük a résztvevőknek, fiataloknak és öregeknek, magunknak és másoknak!

{jumi[*7]}

A BG71 stúdió által készített videó clipp

forrás: http://www.youtube.com/watch?v=jTK_JltR8Ko

Az október 15-i világforradalmi napot a világ 900 városában rendezték meg. A különböző eseményekről képek, filmek, rövid ismeretetők a linken találhatók: http://takethesquare.net/2011/10/27/tribute-to-the-15o-worldwide. Jó böngészést kívánunk.

A „romantikus költő” kifejezés idővel gúnyos, közhelyes jelentést vett fel: ihlettől sugárzó, lobogó hajú, feketébe öltözött fiatal férfi, háborgó ég alatt.  Jobb esetben hosszabb-rövidebb ideig elnyúló kamaszkori válságra asszociálunk hallatán, rosszabb esetben szentimentális együgyűségre. Ez a klisé, mintha csak a kiváló Monsieur Perrichon[1] látásmódját testesítené meg. Pedig a romantika eredetileg felforgató mozgalom volt, amely szakítani kívánt a régi renddel, és – a francia forradalom nyomdokában haladva – megingatni a hagyományos világképet. Az egyén és a társadalom elnyomása, lealázása ellen harcba induló felszabadító mozgalom elszántan vállalkozott a nagy, kollektív álmok megvalósítására. Valóságos földrengést jelentett ez az irodalomban, mégpedig abban az irodalomban, amely a lehetségest akarja megfogalmazni és kimondani. Természetesen mély, sokkoló hatású volt.

India nyugati partvidékén, a Szahjadri-hegység eldugott falvaiban a francia nukleáris vállalat, az Areva neve bekerült a köztudatba, akárcsak az EPR (Európai Nyomottvizes Reaktor), és velük a sugárzás, a plutónium vagy a radioaktív hulladék. A Mumbaitól mintegy 400 km-re délre fekvő Dzsaitapur környéki, kápráztatóan szép kis falvak a biodiverzitás szempontjából a Föld tíz legfontosabb úgynevezett forró pontja közé tartoznak[1]. Az Areva itt szeretne hat, egyenként 1650 MW-os atomerőművet építeni.

A tunéziaiak megbuktattak egy despotikus rendszert egy olyan régióban, amelyben a nem diktatórikus állam ritkaságszámba megy. Egy rendszert, amely autokráciából lassan kleptokráciává – azaz lopásra és korrupcióra alapozott rendszerré – fajult. A hatalmat az elnöki család testesítette meg, amely zsebre vágta az egész tunéziai társadalmat. Annak a reményvesztett fiatalembernek az önfelgyújtása, aki érettségivel a zsebében kiskocsijáról zöldséget és gyümölcsöt árult, olyan lázadást indított el, amely elsöpörte az egész arab világ egyik legelnyomóbb rezsimjét.

Amikor Tunézia éppen kilábalóban van hosszú ideig tartó politikai bénultságából, a pártokat, szakszervezeteket, egyesületeket képviselő szereplők küzdenek helyükért a politikai életben. De valójában a nagy kérdés: milyen hely juthat ebben a világban az új, most aktivizálódott generációknak?