Az elmúlt évek globális kapitalista válsága gazdag és szegény országokban egyaránt tiltakozásokhoz, felkelésekhez, sőt forradalmakhoz vezetett. A politikai konfliktus kifejeződésének formáját számos tényező alakította, többek között a válság helyi természete. Az Egyesült Államokban például a költségvetési megszorítások és a közalkalmazottak kollektívalku-jogai ellen irányuló támadásokra 2011 elején számos államban tiltakozásokkal reagáltak a tömegek, elsősorban Wisconsinban, ahol százezrek vonultak az utcára, és az állam kormányzati épületét foglalták el.

Az amerikai klisék közt biztos helye van a magándetektívnek. Fején puhakalap, whiskys koktélt iszik és rágyújt egy újabb cigarettára – tiszta Amerika! A gengszterekkel és a helyi elit figuráival egyaránt flegmatikus, együttműködik a rendőrséggel, de persze ő az ész. A típust Dashiell Hammett teremtette meg még a harmincas években, amikor stilizált alakjai nem is álltak olyan messze a valóságtól. Regényhőssé varázsolta az alvilág peremén szívósan küzdő jófiút.

Az Al-Káida terrortámadásának tizedik évfordulóján természetesen a globális médiában is rengeteg szó esik arról, hogyan változtatta meg az Egyesült Államokat és ezzel az egész világot a közel 3 000 áldozatot követelő akció. Sokkal kevesebb szó esik azonban arról a másik szeptember 11-i terrorakcióról, amely éppen 28 évvel korábban, ugyanúgy egy keddi napon, nagyjából ugyanazokban az órákban, ugyanannak a földrésznek a déli oldalán történt, és – ennyi év távlatából bízvást elmondható – legalább olyan, sőt jóval nagyobb mértékű globális változás elindítója lett, mint a tíz évvel ezelőtti terrortámadás.

Amikor Henry Ford nyilvánosságra hozta, hogy cége egy kisebb amerikai tagállam, mondjuk Connecticut méretű földet szerzett az Amazonas medencéjének középső vidékén, hogy ott gumit termesszen és felépítsen egy közép-nyugati stílusú várost, a lapok a vállalkozást két legyőzhetetlen erő harcaként írták le. Az egyik oldalon a gyáriparos állt, aki tökéletesítette a futószalag működését, és a termelési folyamatot mind egyszerűbb komponensekre bontva az ipart a szüntelen termelés útjára vezette: e folyamatban az első gyártmány megkülönböztethetetlen a milliomodiktól. A másik oldal a mesés Amazonas medencéje, amelynek területén kilenc ország osztozott, és Dél-Amerika területének harmadát fedte le. Az Amazonas vidéke annyira érintetlen és sokszínű volt, hogy csak azon a szakaszon, amelynek közelében Ford az ültetvényét tervezte, több halfaj élt, mint Európa vizeiben összesen.

Az amerikai államadósság csökkentéséről szóló vita, mely szembeállítja egymással Barack Obama elnököt és a Kongresszus republikánus többségét, elfedi a lényeget: ellenfelei zsarolásának engedve Obama már előre, minden ellenvetés nélkül beleegyezett abba, hogy a következő tíz év költségvetési megtakarításainak több mint háromnegyede, mintegy 3000 milliárd dollár a szociális kiadások csökkentéséből származzon. Az amerikai jobboldal akár meg is elégedhetne ezzel a győzelemmel, csakhogy mindig többet akarnak. Mindent akarnak.

A hírműsorok legegyszerűbb (egyben legolcsóbb) módja, ha „szakértőket” hívnak a tévéstúdiókba. Okos elemzésekkel és tanácsokkal látnak el minket. Látszólag függetlenek, nem érdekeltek az adott témában, a valóságban azonban sokan közülük a különböző óriásvállalatoktól kapják fizetésüket és érdekeiket képviselik, nagyon is hatékonyan.

Számos kommentátor az amerikai külügyminisztériummal egyetértésben azt bizonygatja, hogy a WikiLeaks által nyilvánosságra hozott diplomáciai iratok semmi újat nem tartalmaznak. Mégis, az eddig publikált dokumentumok között több érdekes apróságot találhatunk. Például:

A Tea Party mozgalom választási sikerein felbuzdulva, a republikánusok újabb adócsökkentéseket és a szociális kiadások drákói leépítését próbálják kikényszeríteni az Obama kormányból. Hogy is lehetne ellenállni egy ilyen egész pályás lerohanásnak, amikor az amerikai baloldal teljesen megosztott. A radikális szárny aktivistái minden politikai kilátás nélkül küzdenek, a realistákból meg épp a politikai változáshoz szükséges elszántság hiányzik.

Két évvel a demokrata siker után a félénk és elégtelen gazdaságélénkítési program és a kiegyezés keresése elkedvetlenítette Barack Obama választóit: többet vártak tőle. A jobboldalon pedig a fanatikus ellenállás tovább tartja magát, az elnököt „szocialistának” és „kétes amerikainak” tartják. Az életszínvonal csökkenése és a munkanélküliség megerősítette ezt a jobboldali szárnyat, amely mára az elnök legelszántabb ellenfelévé nőtte ki magát.

A túl rövid peresztrojkától a vég nélküli putyinizmusig

A hatalmas erdőtüzek 2010 nyarán rámutattak a rendszer hiányosságaira. Pedig a Vlagyimir Putyin által meghonosított rendszer nem nagyon hasonlít a szovjet rendszerre. Az új társadalmi kiegyezés nagyobb egyéni szabadságra és erős központi irányításra épül. Hiányzik viszont az az értelmiségi réteg, amely jobbító javaslatokat fogalmazna meg. Az elnök vajon akar-e valódi reformokat?

A november 2-i választásokon a republikánusok elsöprő, 1938 óta a legnagyobb sikerüket érték el. Mivel magyarázható, hogy két évvel Obama elnök lelkes megválasztása után ennyire megfordult a politikai közhangulat?

A ritkaföldfémek – a csúcstechnológiához nélkülözhetetlen nyersanyagok – kitermelésében Kína magasan vezet. Nem véletlenül jutott uralkodó piaci helyzetbe, hanem hosszú távú iparpolitikai fejlesztéseinek köszönhetően, tehát épp azon hosszú távú tervezés segítségével, amelyet a nyugati kapitalizmus következetesen elvet. A piaci erőfölénnyel pedig élni is szoktak, ebben viszont Kína sem más, mint a nyugati kapitalista országok. Elkezdődött a geopolitikai „nagy játszma”.

Nem fáj a Wall Street feje a bankrendszer reformja miatt

Július 15-én az amerikai Szenátus elfogadta azt a törvénytervezetet, amely az  1929-1933-as nagy világgazdasági válság óta, az első komoly kísérlet a bankok megrendszabályozásra és amelyet „az amerikai pénzügyi rendszer legjelentősebb reformjaként” értékelnek.  A Barack Obama eredeti tervénél kevésbé radikális törvény elfogadása politikai sikert jelent az elnök számára. Obama elnök ügyesen elébe vágott a válság által meggyengült bankár-lobbinak, kihasználta és előnyt kovácsolt magának a Goldman Sachs-ügyből és a Wall Street szokásait sorozatban leleplező botrányokból, és így sikerült nagyobb politikai ellenállás nélkül elfogadatnia javaslatát.

1983-ban, még a hidegháború kellős közepén Reagan meghirdette a „Csillagok háborúja” nevet viselő rakétaelhárító programját. A sci-fi szerzők kapva kaptak az alkalmon, hogy a világűrkutatás képtelennél képtelenebb ötleteihez anyagi támogatást szerezzenek, de egyedül annyit értek el, hogy a katonai költségvetést csillagászati méretűre duzzasztották.

2001-ben a pénzügyi sajtó mágnása, Michael Bloomberg arra a „kártékony hatásra” hívta fel a közvélemény figyelmét, melyet a „magánlobbik” a politikusokra gyakorolnak. Ezt elkerülendő, arra szólította fel a New York-iakat, hogy kellőképpen gazdag, következésképp megvesztegethetetlen polgármestert válasszanak… Történetesen a javaslat neki, saját magának (Bloombergnek) felelt meg legjobban: ugyanis ő is polgármesterjelölt volt éppen akkor, s egyben milliárdos is. Ígéretet tett arra, hogy „kampányát saját zsebből fogja finanszírozni”[1], ráadásul előre meghatározta azt az éves fizetést, melyet polgármesterként felvenne: évente 1 dollárt.

A Barack Obama által kezdeményezett pénzügyi reform, mely (egy kicsit) ellenőrizni szeretné a bankok tevékenységét, ma kevésbé kérdőjeleződik meg, mint néhány héttel ezelőtt. Részben azért, mert – a manipulált mérlegadatok miatt – időközben kirobbant a Goldman Sachs-botrány, részben azért, mert a demokraták tanultak a majdnem holtvágányra jutott egészségügyi reform példájából.

Az öregedő, bár kisportolt, állatidomár külsejű férfit a több ezer fős közönség füttykoncertje fogadta, amikor meglehetősen rosszul szabott öltönyében 2008. május 26-án a coloradoi Denverben kilépett a színpadra. A hangszórókból a felismerhetetlenségig eltorzult rockzene sugárzott. A férfi megvetően végigmérte a közönséget, majd rekedt hangon odavetette: „It’s all about the money” (A pénz beszél ...!).

Az elmúlt évben rettegés szállta meg az Egyesült Államokat. Egyre nagyobb veszélynek tűnik ugyanis, hogy Kína számos kérdésben elégedetlen lesz az amerikai politikával, s meg fogja büntetni az Egyesült Államokat: nem finanszírozza tovább az amerikai államadósságot. Feltételezések szerint ez pénzügyi Armageddonhoz vezethet, amely tönkreteheti a gazdaságot.

Korábban a Monsanto meghamisított kísérleti adatok benyújtásával kapott engedélyt arra, hogy Indiában termeltessen. Vajon ez történt most a génmódosított padlizsán esetében is, amelyet indiai leányvállalata kísérletezett ki? Ennek kimondása nem lehetséges. Ám Új-Delhiben a kormány felfüggesztette a világ első génmódosított zöldségének értékesítési, kereskedelmi engedélyét.

Hu Csin-tao a véleményét most, hatvan évvel később, távoli elődjének, Mao Ce-tungnak az 1949. október 1-jei beszédéből vett fordulattal fejezte ki: „Kína a szocialista rendszer vívmányainak köszönhetően állt talpra napjainkra.”

Az ország ragyogóan fejlődik. Rég megszűnt az Európától és Japántól elszenvedett megalázottsága, szétdaraboltsága. S mi több, a lakosság egy része jólétben él.

A fél évszázaddal ezelőtt beköszöntött évtized új fejezetet nyitott az ötvenes évek hidegháborús pogromjai során súlyos sebeket kapott amerikai baloldal és a többi, a radikális változásokért küzdő erő újjászületésének történetében.

A politikai küzdelmek során olykor nagyon is számításba veszik a személyi ellentéteket, a rögeszmés elutasításig fajuló érzelmeket. Az egész frontvonalon zajló harc sokszor olyan vegyes csapatokat hív életre, melyeket kizárólag egy dolog motivál: egy adott személy tönkretétele. Ám a problémák akkor kezdődnek, amikor az ellenség már a földön fekszik. A győztesben és a legyőzöttben egyaránt fölmerül a kérdés: na és akkor most mi legyen?

Január 20.: Barack Obamát beiktatják az Egyesült Államok 44. elnökének. A költségvetési deficit méretét 1300 milliárd dollárra becsülik.

Január 22.: Elnöki rendelet a guantánamói fogolytábor és a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) börtöneinek bezárásáról.

Január 30.: Obama megígéri, hogy eltörli az elődje által hozott szakszervezet-ellenes törvényt.

Az autógyártás volt fővárosa folyamatosan veszíti hatalmát és lakosságát. Természetesen a válság sem javított a helyzetén – az ipari munkahelyek száma csökken, a kilakoltatások miatt házak sora áll üresen. Mindezek ellenére, a város fekete többsége mai is bizalommal tekint Obama elnökre.

Az „informatikai Nagy Fallal” szemben

A Google a múlt héten bejelentette, hogy 2006 óta alkalmazott stratégiájával ellentétben, többé nem hajlandó cenzúrázni a kínai portálján – a google.cn-en – hozzáférhető információkat. Meglepő volt már maga a határozott hang is, de még inkább a döntést alátámasztó érvek: a Google  rendszerét ért hackertámadások, melyek informatikai kódokat és kínai ellenzéki személyiségek e-mailjeit vették célba.

Miután Barack Obama amerikai elnök az afganisztáni harcokat „szükséges háború”-nak nevezte, aligha csodálkozhat azon, hogy az afganisztáni amerikai hadvezetés további 40 000 katonát próbál kicsikarni tőle. Az immáron nyolc éve tartó háborúban ezt a taktikát követi ugyanis Stanley McChrystal tábornok, akit maga Obama nevezett ki a csapatok parancsnokává.