Búcsú a Malévtól - és az összes többi elkotyavetélt, bezárt vagy csak "összement" vállalatunktól.

4.24 percben

Már minden lehetetlenné vált. Nem lehetett adót emelni, mert akkor a „vállalkozók/befektetetők” máshova települnek. Az olcsó importdömping ellen – olcsó, mivel az exportáló országokban a bérek a béka feneke alatt vannak – nem lehetett védővámokat bevezetni, mert az sértené a szabadkereskedelmi egyezményeket. A pénzügyi tranzakciók akár csak minimális megadóztatása is lehetetlen volt, hiszen ehhez meg az államok nagy részének összefogására lett volna szükség. Az áfa csökkentéséhez pedig Brüsszel jóváhagyását kellett volna megszerezni…

A kisebbségbe került miniszterelnök csak nagy nehezen mondott le – végül 2013. február 27-én –, a szakszervezetek lázongnak, a civilek is – az utcán és a weben is: az általában jóval békésebb Szlovéniában szinte minden a feje tetejére állt. A válság nevében bevezetendő megszorítások kiverték a biztosítékot.

A québec-i diáklázadás világosan mutatja, hogy a megszorító politikát már csak erőszakos módszerekkel lehet rákényszeríteni az emberekre. Amikor Jean Charest liberális (centrista) kormánya felemelte az egyetemi tandíjakat, öt év alatt 75 százalékkal, Québec egyetemi hallgatóinak egyharmada sztrájkba lépett. Erre válaszul május 18-án a parlament rendkívüli ülésén felfüggesztették az egyesülési és gyülekezési jogot. Végzetes összefüggés: egy demokratikus vívmány visszavétele (széles körű hozzáférés az egyetemi oktatáshoz) nagyon hamar az egyik alapvető szabadságjog felfüggesztéséhez vezet.

Az új elnök május 6-i megválasztása után alig néhány nappal részt vesz majd a G20-ak találkozóján. Rögtön döntenie kell, hogy elfogadja, újratárgyalja vagy mindenestül elutasítja a német jobboldal által javasolt új európai szerződést, amely további megszorításokat tartalmaz. Ettől függ Franciaország szociál- és gazdaságpolitikája, de az Európai Unió továbbfejlesztése is. Ezért nem túlzás azt mondani, hogy a választási kampány igazából gazdasági kérdésekről szól.

Madrid, Athén, Bukarest, Párizs – a tömegmegmozdulások mély társadalmi elégedetlenségről tanúskodnak, arról, hogy az emberek többsége változásra vágyik. De a jövő társadalma még homályban van, és nem született meg olyan kiforrott politikai stratégia sem, amely célba vihetne. El kell tehát halasztani a változás lehetőségét, mondván, a feltételek még nem érettek? Vagy meg kell próbálni, hiszen a „lehetetlen is megtörténik”?

Noam Chomsky, amerikai nyelvész és politikai aktivista május 28-tól június elsejéig tartózkodott Párizsban, ahol több telt házas előadást is tartott, többek között a Le Monde diplomatique meghívására a Mutualité-ben és a Collège de France-ban. Az előadásait követő véleménycsere során tartalmas párbeszéd alakult ki a hallgatósággal, főleg az aktuális politikai kérdésekről. Íme, néhány szemelvény ezekből.

Az első figyelmeztetés a kormánynak: már február végén széles körű sztrájkot hirdettek meg Athénban – s főleg a közalkalmazottak vettek részt benne. A városban megállt az élet. A görögök legfőbb követelése, hogy a válságellenes intézkedések hatása egyformán nehezedjék mindenkire.

Jóllehet tegnap még az egekig magasztalták, Dubai, a spekuláció és a mértéktelenség fellegvára nem kerülhette el a sorsát: sem a globalizáció legkellemetlenebb következményei, sem a Közel-Keleti régió feszültségei nem kímélték meg.

Hu Csin-tao a véleményét most, hatvan évvel később, távoli elődjének, Mao Ce-tungnak az 1949. október 1-jei beszédéből vett fordulattal fejezte ki: „Kína a szocialista rendszer vívmányainak köszönhetően állt talpra napjainkra.”

Az ország ragyogóan fejlődik. Rég megszűnt az Európától és Japántól elszenvedett megalázottsága, szétdaraboltsága. S mi több, a lakosság egy része jólétben él.

Az autógyártás volt fővárosa folyamatosan veszíti hatalmát és lakosságát. Természetesen a válság sem javított a helyzetén – az ipari munkahelyek száma csökken, a kilakoltatások miatt házak sora áll üresen. Mindezek ellenére, a város fekete többsége mai is bizalommal tekint Obama elnökre.

Tavaly a pénzügyi rendszer irányíthatatlanná vált, s átfogó, világméretű gazdasági válságot idézett elő. Egyelőre azonban még kevesen értik, hogy a válság alapvetően az információs-kommunikációs szférával függ össze.

Az információ szerepe a tőke tér-idő sűrűsödésében

A közszolgáltatások összezsugorodása, az ellenőrzés megerősítése = a menedzser állam diadala

Kisebb állam, a közkiadások lefaragása, a bürokrácia működési költségeinek csökkentése – ezek a New Public Managementnek (NPM) nevezett irányzat hívószavai, melyek az 1980-as évek elejétől többé-kevésbé meghatározták a nyugati országok által véghezvitt „reformokat”.

– Az utasok finanszírozzák a berlini gyorsvasút tőzsdei bevezetését –

– A szociális feszültség és az orosz Távol-Kelet –

A válság keményen sújtotta Oroszországot: csökkent az ipari termelés és a GDP; csökkent a fizetés és nőtt a munkanélküliség. A krízis ugyanakkor nagyon különböző mértékben érintette az egyes városokat és régiókat.

2009. május 15-én a szentpétervári körzet egyik kisvárosának, az adósságokban nyakig úszó Pikalevonak leállt a hőközpontja. E pillanattól fogva 21 ezer lakos maradt melegvíz nélkül. Feszült hónapok sora után ez a momentum volt – szó szerint – az utolsó csepp a pohárban. A rákövetkező hétfőn az egyik helyi szakszervezet röplapok osztogatásába kezdett, melyben arra szólították fel az embereket, hogy zárják le a város szélén áthaladó Vologda–Szentpétervár főútvonalat. Másnap az orosz alumíniumkirály, Oleg Deripaszka oligarcha érdekeltségébe tartozó Bazel gyár háromszáz munkása, az Internacionálét énekelve, lezárta az A114-es utat. Feleségestül és gyerekestül hamarosan csatlakoztak hozzájuk a város másik három gyárának – két cementgyárnak és egy vegyi üzemnek – a dolgozói is. Az év elején mindhármat bezárták, miáltal munkanélkülivé vált a város négyezer lakója. (1)

Válság Mexikóban

Bár a munkafeltételek egy már letűnt kort idéznek, az összeszerelő üzemek akkor is bajt hoznak a lakosságra, ha bezárnak, vagy csökkentik a termelést és a foglakoztatást, mint Tijuanában. Még nehezebb munkát találni, a dolgozók egymással „versenyeznek” és örülnek, ha munkát találnak akár csak egy napra is.