hu | fr | en | +
Accéder au menu

Pilóta nélküli repülőgépek (drónok) − a jövő fegyverei

 Miközben a pakisztáni hadsereg folytatja offenzíváját Vazirisztánban, fokozódnak a harcok az afganisztáni határ közelében is. A tálibok és az al-Kaida emberei ellen folytatott hajszában az Egyesült Államok megsokszorozta a drónok, a pilóta nélküli repülőgépek használatát. „A jövő fegyverei”, melyeket egy nevadai bázisról irányítanak, számos civil áldozatot szednek. Bevetéseik azonban nem korlátozódnak majd a harcmezőkre: biztonsági célokra, például az európai külvárosokban, is bevetésre kerülhetnek.

JPEG - 341.6 kio

2009. augusztus 5-én, hajnali fél kettő körül két Hellfire („Pokoltűz”) rakétát lőttek ki egy amerikai drónból Laddahra, egy Vazirisztán (Pakisztán) belső, déli részén elhelyezkedő falura. A célba vett ház egy, a Talibánt támogató vallási vezetőhöz, Maulana Ikram-ud-Dinhez tartozik. A támadás tizenkét áldozatának egyike Baïtullah Mehsud, a pakisztáni tálibok karizmatikus vezetője volt.

2009. július 22-én az amerikai hatóságok bejelentették Oszama Bin Laden egyik fiának, Saadnak a halálát, amit azóta még nem erősítettek meg. Január 1-jén, az amerikai hatóságok nagy megelégedésére sikeresen eltalálták Osama Al-Kinit, az al-Kaida külföldi műveleteinek vezetőjét, akit a Kenyában és Tanzániában, az amerikai követségek ellen, 1998-ban elkövetett merényletekben játszott szerepe miatt kerestek. „A drónoknak jelentős hatása van az al-Kaidára: azáltal, hogy megsemmisítik az al-Kaida kulcsfiguráit, a törzsi területeken kívülre szorítják a harcolókat, és ezzel rontják az al-Kaida szervezési lehetőségeit” hangsúlyozta a Rand Corporation-től Christine Fair, a régió specialistája.

A pilóta nélküli gépekkel (angolul UAV: „Unmanned Aerial Vehicle”) folytatott támadások az utóbbi hónapokban gyakoribbá váltak Pakisztán törzsi területein. A drónok alacsony költséggel állandó háborút vívnak minden lázadó: az al-Kaida militánsai, a pakisztáni vagy az afgán tálibok ellen. A drónok bevetésének sikerét bizonyítja az legkeresettebb pakisztáni lázadó és más „értékes” célpontok levadászása.

Mindazonáltal, ezeknek a drónokkal végrehajtott, távvezérelt támadásoknak − melyek 2004-ben, Pakisztánban kezdődtek − viszonylagos sikerük mellett számos súlyos hátulütőjük van. A rajtaütések intenzitása egyre növekszik – mára elérték a heti gyakoriságot. Az év eleje óta (2009. szeptember 30-ig) négyszázharminckét áldozatot követeltek, köztük lázadókat, terroristákat és civileket is. Csupán 2009. június-júliusában – a támadások legvéresebb időszakában – százötvenöt áldozatot szedtek, míg 2008-ban harminchat támadás során háromszáztizenheten haltak meg. A drónok elsődleges célpontja Pakisztán nyugati részén elterülő dél-vazirisztáni hegyvidék, ahol Nazir Mehsud mullah és a (nevét egy korábbi afgán parancsnoktól öröklő) Hakkani hálózat lázadói uralják a régiót.

A CIA átalakítása légierővé

A CIA, sok ezer kilométerre Vazirisztántól, a creech-i bázisból (Nevada, Egyesült Államok) irányítja a pilóta nélküli repülőgépeket. A gépeket − melyek hosszú, vékony, elöl domborított géptestükkel, műholdas antennájukkal és keskeny szárnyaikkal leginkább rovarokra emlékeztetnek − steril, pilóták számára kockázatmentes világból vezérlik: egy képernyőkkel teli, zárt teremből, billentyűzet és joystic (videójátékok kézi irányítókarja) segítségével.

A távolból viselt háború sok új kérdést vet fel. „Gyökeresen megváltoztatja a katonák „végső tettének”, a vérontásnak a tudatát (…). A pilóta nélküli gépek által nem vált-e a háború közönséges irodai foglalkozássá, sőt, videojátékká? Azért, hogy a felelőtlen viselkedés minden kockázatát kizárja, a Pentagon rendszeresen kivezényli négy-hat hétre a „pilótákat” a szárazföldi harcokra.” (1) A katonák felelőtlensége azonban kevésbé fontos tényező, mint az a költségcsökkenés, amit az új hadviselés jelent: míg egy amerikai vadászpilóta kiképzése 2.6 millió dollárba kerül, addig egy drón „pilótájának” kiképzését csak 135 ezer dollárra becsülik. (2) Az új technika gazdasági hatása ma még nehezen felbecsülhető.

„2008 nyarán a Bush kormány úgy döntött, hogy a CIA-t alkalmazza az új típusú légierő bevetésekor a pakisztáni kormány védelmében” állította Micah Zenko politológus, a Külkapcsolatok Tanácsától (Council on Foreign Relations). „A CIA támadásai titkosak, így fel sem merül, hogy nyíltan megvitassák a támadások hatékonyságát” – folytatta. Máskülönben úgy tűnik, hogy a Blackwater nevű amerikai magánhadsereg − melyet Xe-nek kereszteltek át miután több iraki botrányba is belekeveredett − miközben tevékenységét homály fedi, illegálisan bizonyos, a drónokkal kapcsolatos feladatokat lát el. (3)

A pilóta nélküli gépek előnye autonómiájuknak tulajdonítható. A leggyakrabban használt modell a Predator (franciául MALE: Moyenne altitude longue endurance – átlagos magasság, hosszú időtartam), amit a General Atomics fejlesztett ki. Egy MQ-1-es Predator 24 óráig tud a levegőben maradni: lényegesen hosszabb ideig, mint a pilóták által irányított harci repülőgépek, így követni tudja az ellenség helyváltoztatását is. Ezt a modellt fokozatosan követték újabb, még fejlettebb változatai. Az MQ-9-es „Reaper” („kaszás”, „halál”) kétszer nagyobb, négyszer nehezebb (4.7 tonna) és tízszer akkora a fegyverszállító kapacitása. Ugyanakkor 8 millió dolláros egységárával még mindig sokkal olcsóbb, mint egy pilóta által irányított harci repülőgép. A legutolsó változat, a Predator C „Avenger” („bosszúálló”) reaktorának köszönhetően ezt is túlszárnyalja – a „Reaper” 400 km/órájával szemben, 740 km/óra sebességet is képes elérni.

Néhány éve az amerikai hatóságok valósággal rabjai a pilóta nélküli repülőgépeknek. 2002 és 2008 között drónflottájukban a gépek száma százhatvanhétről több mint hatezerre nőtt. Noha ez a hirtelen növekedés elsősorban a könnyű, felderítésre szolgáló modellek számának robbanásszerű növekedésével magyarázható, a rakétakilövésre alkalmas repülőgépek száma is nőtt: 2008-ban a Predatorok és a Reaperek száma összesen százharmincöt volt, szemben a 2002-es huszonkettővel. Egy 2009 januárjában készült leltár szerint, az összes repülőgép által teljesített repülőórák száma 2008-ban elérte a négyezer órát, ami több mint kétszerese a 2007-ben teljesített repülőóráknak.

Az Egyesült Államok egyre több pénzt áldoz drónokra. A 2010-es pénzügyi évre Barack Obama adminisztrációja 3.8 milliárd dollárt irányzott elő a drónok fejlesztésére és beszerzésére, tételesen huszonnégy Reaper és öt Global Hawk vásárlására az Amerikai Egyesült Államok Légiereje (USAF, US Air Force) számára. Ez az erőnövelés összefügg a katonai költségvetés erőteljes növelésével, amely 2002 és 2008 között 74%-os volt és elérte az 515 milliárd dollárt. A katonai robotokra fordított összegek 2001 óta minden évben szinte megduplázódtak, ezzel lehetővé tették a katonai robotiparág létrejöttét. (Lásd keretes írásunkat.)

A Predatorokat a hatalmas kandahari bázison – Afganisztán déli részén – vonultatta fel az amerikai légierő. Valószínű, hogy George W. Bush és Pervez Musaraf (volt pakisztáni elnök) hallgatólagos megállapodása óta, Washington pakisztáni bázisokról is indít hadműveleteket. Imtiaz Gul, az iszlámábádi Biztonsági Tanulmányok és Kutatások Központjának (Center for Research and Security Studies) elnöke szerint „Mehsud halálával a tálibok veszítettek befolyásukból és azóta együttműködés áll fenn az Egyesült Államok és Pakisztán között.” „A pakisztáni hadsereg igényelt pilóta nélküli repülőgépeket és lehetőséget azok bevetésére. A pakisztániak, korábbi álláspontjuktól eltérően, többé nem kifogásolják a drónokkal végrehajtott támadásokat.” – tette hozzá Christine Fair (Rand Corporation).

2009. január 23-án, három nappal beiktatása után, a későbbi Nobel-békedíjas Barack Obama elrendelte a támadásokat Pakisztán törzsi területein. (4) Az első rajtaütésnél, Észak-Vazirisztánban nyolc személy halt meg, néhány órával később, délen további hét fő. Szeptember 30-ig harminckilenc támadás érte Pakisztánt, míg az egész 2008-as évben összesen harminchat. „Bush óvatos volt Pakisztán esetében. Obama és csapata számára a probléma globálisabb jelentőségű. A tűzerő vonatkozásában radikalizálódás jellemző: ’keresnek és rombolnak’, az üldözés és a bűnvád egyfajta ’jogát’ kutatják.” − hangsúlyozta Joseph Henrotin szakértő. (5)

2008-tól kezdődően az amerikai hatalom azzal az érvvel kívánta igazolni a pilóta nélküli repülők általános bevetését, hogy a pakisztáni felségterületen nem áll módjában közvetlenül beavatkozni. Megelégelve azt, hogy az ország hatóságai nem akarják és nem is képesek ellenőrizni a törzsi területeket, Bush elnök felhatalmazta a különleges erőket, hogy avatkozzanak be Pakisztánban. 2008 szeptemberében az Afganisztánban állomásozó Navy Seals (United States Navy Sea, Air, and Land Forces: az USA haditengerészetének különleges erői) egyik egysége átlépte a pakisztáni határt és húsz embert, köztük asszonyokat és gyermekeket, megölt. A pakisztáni vezetők határozottan elítélték a támadást, és kijelentették, hogy nem tűrnek el több, a területeikre történő behatolást. Obama elnök ténylegesen felhagyott a pakisztáni területek közvetlen megtámadásával.

A drónok tehát teljes mértékben beépültek az amerikai hadsereg jövőre vonatkozó terveibe. „Nem helyettesítik a katonákat, de azok közvetlen segédeszközei” − jelezte Henrotin. Az amerikai légierő 2009. július 23-án kiadott jelentése szerint a légierőnek „olyan helyzetbe kell kerülnie, hogy ki tudja használni az autonóm és egyre inkább életképes pilóta nélküli repülőgépek előnyeit, melyek könnyebben alkalmazhatóvá és jobban méretezhetővé teszik a légierőt, illetve lehetővé teszik a légierő hatékonyságának maximális kihasználását a XXI. században.” A jelentés tisztázta, hogy „a drónokat úgy kell tekinteni, mint amelyek bizonyos, hagyományosan emberek által végrehajtott küldetések alternatív megoldását hozzák”.

Még XVI Benedek védelmére is felhasználhatók

Elképzelhető, hogy elérkezünk azokhoz az időkhöz, amikor a drónok leváltják a vadászpilótákat. Az USAF fent említett dokumentuma nyomatékosítja, hogy „a drónok átformálják a jövő csatamezejét”. Sok olyan, előre is látható következménnyel, amely túlmutat az afgán konfliktuson, ugyanis a jövőben ezek a repülőgépek nukleáris tölteteket is hordozhatnak. (6)

Számos ország elindította már a harci drónokra (vagy UCAV Unmanned Combat Aerial Vehicle) irányuló programjait. Ezeket a drónokat kifejezetten bombázásra, sőt légiharcra alakították ki. Az Egyesült Államok ezen a területen is előnyben van, a Northrop Grumman által gyártott X-47 B bombázó programnak köszönhetően.

A drónok alkalmazásának egyéb, „biztonsági” célokra történő kiterjesztése, (például a drogkereskedelem elleni harcban vagy az illegális bevándorlók elleni harcban történő felhasználása) is tervben van. Franciaországban már használnak ilyen repülőgépeket felügyeleti célokra: például így biztosították XVI Benedek pápa hivatalos lourdes-i látogatásának biztonságát 2008. szeptember 14-15-én, illetve néhány hónappal ezelőtt, egy kisméretű, Elsa típusú drón repült át Strasbourg fölött a NATO csúcsértekezletének idején. Várható a civil drónok kifejlesztése is. (7)

A drónok alkalmazása több szempontból is (hadműveleti, stratégiai stb. szempontból is) odafigyelést érdemel. Valóban hatékonyak a távvezérelt támadások? A pakisztáni és afganisztáni lázadók között csak erősítették a büszkeségérzést, mert azt az érzést keltették bennük, hogy egy olyan ellenséggel állnak szemben, amely képtelen, az életüket is kockáztató katonákat küldeni. A terrorista infrastruktúra, akárcsak a radikalizálódás gazdasági és társadalmi feltételei, Mehsud halála után is változatlanul fennmaradtak a törzsi zónák 27 ezer négyzetkilométeres területén. (8) Másrészt, ezek a támadások a pakisztáni lakosság ellenérzéseit is csak erősítik: a közvélemény, korrupcióval vádolva a vezetőket, a nemzeti hatalom legitimitásának sérelmét látja a dróntámadásokban. Így, míg a világ országainak nagy többségében Obama Amerikájának sokkal nagyobb a hitele, Pakisztánban az új elnök iránti kedvező vélemények száma alig haladja meg George W. Bush kirívóan alacsony népszerűségét. Micah Zenko arra a következtetésre jutott, hogy „a drónok segédeszközök, de nem oldják meg a mélyebb problémákat, melyek rendezéséhez időre van szükség.”

Jegyzetek

Drónpiac − egy amerikai kvázi-monopólium

2009-ben drónok világpiacát 4.4 milliárd dollárral, körülbelül 70 százalékban, amerikai vállalatok (mint a Northrop Grumann és a General Atomics) uralták. Ezek a vállalatok gyártják a Global Hawk típusú drónt (egy hosszú élettartamú drón, mely harminchat órát képes ellenőrző céllal repülni), illetve a Predatort.

Az európai cégek, mint a Thales, EADS, Dassault, Finmeccanica, Sagem, BAE Systems stb. eltörpülnek mellettük, csupán a piac 4 százalékát mondhatják magukénak. Az izraeli vállalatok 2 százalékot képviselnek, tényleges súlyuk azonban lényegesen nagyobb volt, mert széles körben kooperálnak az európai vállalatokkal. Az Israël Aircraft industries (IAI) gyártja a Huntert (melyből Franciaország négy példányt vásárolt) és a Héront (más néven Eagle-t, ami a SIDM Harfang program támogatását élvezi), illetve egy másik izraeli vállalat, az Elbit gyártja a Hermes nevű drónt (melyet Nagy-Britanniában használnak).

A drónpiac maradék, körülbelül 24 százalékából 5 százalékon más, oroszországi, indiai, iráni és kínai cégek osztoznak; továbbá közel 20 százalék a katonai titkok miatt álcázott szerződések aránya.

Az Egyesült Államok helyzete tehát kiváló arra, hogy hasznot húzzon a pilóta nélküli gépek piacának exponenciális növekedéséből, melynek forgalma az elkövetkező tíz évben biztosan meg fogja haladni a 62 milliárd dollárt. A Teal Group 2009-es előrejelzése szerint a drónok éves forgalma egy évtized alatt 4.4 milliárd dollárról 8.7 milliárd dollárra fog növekedni, ami nagyjából 25 ezer gépet jelent. A specialisták szerint ez a forgalom 2010-ben 4-5 milliárd dollárt tesz majd ki, melynek egyharmada fog az Egyesült Államokon kívül realizálódni. (1)

A legnagyobb drónnak számító HALE (High altitude long endurance) vonatkozásában, a Global Hawk révén − mely az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, a NATO felszerelését adja majd a közeli jövőben − teljes az amerikai dominancia. Ezen a területen Európa elvesztette a harcot. A MALE típusú drónok piaca az a terület, ahol a jövőben elkeseredett verseny várható. Két társaság küzd: az EADS (European Aeronautic Defence and Space Company N. V.) a továbbfejlesztett UAV típusú géppel és a Dassault Aviation-Thales és a spanyol Indra együttese az SDM típussal. Ebben a programban 2.8 milliárd euró a tét: 1 milliárdot fordítanak fejlesztésre és 1.8 milliárdot három géptípus tizenöt féle rendszerének felszerelésére.

A pilóta nélküli harci gépek (UCAV) piacán sem dőlt még el a verseny, de a francia Dassault Neuron projektje megszenvedi a két nagy súlyú európai ország, Nagy-Britannia és Németország távolmaradását a piacról.

L. C. és E. P.

(1) "La guerre les drones aura bien lieu", www.armees.com 2009. június 29.

Laurent Checola & Edouard Pflimlin

A szerzők, Laurent Checola és Edouard Pflimlin, újságírók
Hrabák András

(1Martin Crag: „Le nouveau jeu de la guerre” (A háború új játéka), Science & Vie, hors-série „Spécial aviation”, Paris, 2009.

(2Frédéric Lert: „Recherche pilotes désespérément”, ibid.

(3CIA said to use outsiders to put bombs on drones” (A CIA azt javasolta, hogy külső embereket használjanak arra, hogy bombákat tegyenek a drónokra), The New York Times, 2009 augusztus 20.

(4Tim Reid: « President Obama “orders Pakistan drone attacks”» (Obama elnök elrendelte a pakisztáni drón-támadásokat), Timesonline, 2009 január 23.

(5Joseph Henrotin: La Technologie militaire en question. Le cas américain (A katonai technológia − Az amerikai eset), Economica, Paris, 2009.

(6Nathan Hodge: „Unleash the nuclear-armed robo-bombers” (A nukleáris robot-bombázókat szabadonengedése), Wired, San Francisco, 2009 június 3.(.)

(7V.ö.: „Dans l’attente des drones civils” (A civil drónokra várva), Air & Cosmos, no 2187, Paris, 2009 szeptember 25.

(8Najam Sethi: „Le Pakistan se retourne contre les talibans”» (Pakisztán a Talibán ellen fordul), Le Monde diplomatique, 2009 június.

Megosztás