Valószínűleg több francia tudja, hogy hány minaret van Svájcban (négy) és hány burka Franciaországban (háromszázhatvanhét), mint azt, hogy az államkincstár 20 milliárd eurót veszített egy rossz „technikai” döntést követően.
Tizennyolc hónappal ezelőtt, ahelyett, hogy a válságba került bankok megsegítése fejében részesedést kért volna a tőkéjükből, amit később szép nyereséggel értékesíthetett volna, a francia állam inkább kölcsönt nyújtott nekik – a bankok által nem is remélt feltételekkel. Részvényeseik húsz milliárd eurót vihettek haza, amely összeg majdnem eléri a társadalombiztosítás tavalyi veszteségét (22 milliárd euró). Negyvenszer több az állam egy évi megtakarításánál abban az esetben, ha csak minden második nyugdíjba vonuló köztisztviselő helyét tartja meg.
A Nemzeti Front (1), és általában véve a szélsőjobb Európa-szerte megfigyelhető megerősödése igenis függ attól, hogy a közfigyelmet különféle jelentéktelen témákra irányítják, amit azután felfújnak, és élénk látszatvitákat szerveznek róluk azon a címen, hogy a valóban fontos, húsbavágó témák az egyszerű halandó számára túl bonyolultak.
A regionális választások kudarcával a háta mögött, Nicolas Sarkozy neki fog látni a „nyugdíjrendszer reformjának”. Mivel szociális és pénzügyi szempontból nagy a tét, előre tudjuk, hogy a francia kormány a figyelem-elterelés eszközéhez fog nyúlni: „a burka körül folytatott vitát” fogják felélénkíteni.
Ezzel a húzással nehéz helyzetbe kerülhetünk, hiszen könnyedén besározódhatunk nyakig, és úgy tűnhet, mintha az elmaradottságot védenénk. Azokat a feministákat – férfiakat és nőket – sem érdemes rasszizmussal vádolni, akik elutasítják a burkát. Nem furcsa, hogy az a jobboldal, amely sorsát majdnem minden témában az egyházakéval, a pátriárkáéval és az erkölcsi világrendével azonosította, hirtelen eszeveszett laikussá, feministává és szabadgondolkodásúvá válik? Az iszlám szemlátomást csodákra képes a jobboldalon!
1988-ban Ronald Reagan után George H. W. Bush került hatalomra egy szégyenteljes, demagóg kampányt követően, amelynek során azt követelte, hogy az amerikai zászló égetését ítéljék el – amire egyébként évente legfeljebb hét alkalommal került eddig sor...
A derék és bátor képviselők több mint 90 százaléka elfogadta a javaslatot, és megtorló intézkedést vezetett volna be, ha a Legfelsőbb Bíróság végül nem érvényteleníti a döntést. Ez a parlamenti közjáték épp akkor történt, amikor nyilvánosságra került az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb pénzügyi botránya, amelynek középpontjában a Kongresszus által deregulált, majd a képviselők kampányát finanszírozó szélhámosok által kifosztott takarékpénztárak álltak. 1988-ban szinte senki sem beszélt erről a csalásról, holott már közismert volt. De „túl bonyolult”, és a zászló védelme amúgy is lekötötte a figyelmet…
A takarékpénztárak botránya 500 milliárd dollárjába került az amerikai adófizetőknek. Nemsokára tehát kiderül, hogy mi is van a „burka” mögött. És hogy ez mennyibe kerül.
