Kegyetlen társadalomban élünk, ahol kellemetlenül érint bennünket, ha ránkolvassák, hogy bizony a mások kizsákmányolásának mi is élvezői vagyunk. Érezzük, hogy valahogy az egész világot, úgy ahogy van, ki kellene dobni az ablakon, de tenni ugyan mit tudunk ellene? Ha vagyunk olyan szerencsések, hogy nem a legolcsóbb temékeket kényszerülünk megvásárolni, a fair trade termékek vásárlásával fricskát mutathatunk ennek az elvadult kizsákmányoló rendszernek.
A jelenlegi gazdasági válságot általában az 1929-33-as válsághoz szokták hasonlítani, pedig korunk több szempontból az első világháború előtti időket idézi. A kiútkeresés, a társadalom megújjításának vágya hozta létre a 19. század végén például a szövetkezeteket, a vegetáriánus szokásokat, szabad táncművészetet, és napjainkban ugyanez a jobbítási szándék alakítja a fair trade kereskedelem szabályait is. Cikkünk a mozgalom kialakulásának történetét mutatja be.
Ahogy az európaiak kikötöttek az Új Világban, megkezdődött az a folyamat, melynek során egyesek kizsákmányoltak másokat, vagy mások zsákmányoltak ki egyeseket. Valakik kizsákmányoltak valakiket. A múlt időt javíthatjuk, a kizsákmányolás napjaink jellemzője is. Bárkik csuklás nélkül bezárnak egy üzemet bárhol, hogy áttelepedjenek bárhová, ahol akár fillérekkel is, de olcsóbban jutnak hozzá valamihez. Ismerős? Ön, tisztelt Olvasó, fel tud sorolni példákat? Ismer valakit, aki nem élhet alapvető jogaival, mert azonnali hatállyal utcára kerül, ha sérelmezi kifizetetlen járandóságait? Netán hozzátartozója került utcára, mert a sarki fűszeres tönkrement, és el kellett bocsátania az eladókat? Sokak kiszolgáltatottak, kevesek mindennel rendelkeznek és ritkán törődnek a sokakkal. Hogy ez így túlságosan le van egyszerűsítve? Igen, az. Nem véletlenül. Mert egyetlen célom, hogy bemutassak egy létező kizsákmányolásmentes kereskedelmi alternatívát, amelyben a profit sokadlagos szempont. A fókuszban a polcokon található termék előállítója áll. Ő, akiről Ön semmit vagy keveset tud, amikor például reggeli kávéját-teáját issza. Álljon meg az olvasásban egy percre, és válaszoljon: tudja-e, hogy melyik országban termett a kávéja? Ha jól saccolok, a cikket olvasók nem több mint 10 százaléka tudja. Ezen kisebbség egy része csak kiváló minőséget fogyaszt, és ragaszkodik az általa megkedvelt pörkölésű és kedvenc termőhelyről származó kávéjához. Maradnak páran, akik tudatos fogyasztók. Preferenciájuk alapja a bio, a fair trade vagy mindkét minősítés. A kávén, csokoládén, teán, és még vagy 18-19 termékcsoport csomagolásán megtalálható védjegy garantálja, hogy a termelő igazságos árat kap azért, amit megtermel vagy előállít. Ez az ár független tőzsdétől, spekulációtól. Fedezi a termelés költségeit, a termelő megélhetését. A szerződések öt, sokszor tíz évre köttetnek. A felvásárlási ár, amely független a tőzsdei ártól, automatikusan emelkedik, ha a költségek nőnek. Szerződés rögzíti a mennyiséget is, így a termelőszövetkezet mindig tervezni tudja bevételeit. Igen, a piacról kiszorult kistermelők szövetkezeti formában lehetnek a rendszer részesei. Ez garantálja, hogy a fair trade prémium sorsáról demokratikusan döntsenek, a közösség együtt határozza meg, iskola épüljön-e, vagy a település ivóvízellátását oldják meg. Nem ez az egyetlen feltétel, melyet a termelőknek be kell tartaniuk. Nem alkalmazhatnak kizsákmányoló gyermekmunkát. Tudta, hogy az UNICEF adatai szerint napjainkban is körülbelül 240 millió gyermeket foglalkoztatnak az ENSZ Munkaügyi Szervezetének előírásait megszegve? Ez a hivatalos statisztika. Az adat nem tartalmazza a gyermekkatonák és a prostitúcióból élő kis- és fiatalkorúak számát. A gyermekmunkások nem szívesen dolgoznak játék és tanulás helyett, Ön legyinthet is, ez adatott, rossz helyre születtek.
A méltányos kereskedelem igyekszik javítani a nők helyzetén. Garantálja számukra az egyforma bért ugyanazon munka végzéséért.
Mindezt csupán azért, hogy... Be tudja fejezni a mondatot? Egyesek pénzéhsége minden korlátot lebont. A máshol károkat okozó termelésből származó alapanyagot a legolcsóbban vásárolják fel, majd saját berendezéseiken feldolgozzák és busás nagy haszonnal értékesítik, mit sem törődve azzal, hogy aki előállította, meg tud-e élni abból, amit napi 13-14 órai munkáért kap. Az izzasztóműhelyek – sweatshop - lányai-asszonyai pillanatok alatt utcára kerülnek, ha panaszkodnak, mert napi pihenőjük 20 perc. 3-4 lány vár a helyükre, vállalva az embertelen munkakörülményeket.
Az elfogadott meghatározás szerint a méltányos kereskedelem (fair trade) az a kereskedelmi kapcsolat, amely párbeszéden, tiszteleten alapul, átlátható és nagyobb egyenlőségre törekszik a nemzetközi kereskedelemben. Hozzájárul a fenntarthatósághoz azzal, hogy a hátrányos helyzetű gazdálkodók, különösen a déli termelők számára jobb kereskedelmi feltételeket kínál és biztosítja alapvető jogaikat. FINE
A FINE a négy legnagyobb fair trade hálózat informális szervezete. A hálózatok:
F Fair Trade Labelling Organizations
I International Fair Trade Association, azóta World Fair Trade Organization (WFTO)
N Network of European Worldshops (NEWS!)
E European Fair Trade Association (EFTA)
Az FLO (ejtsd flo/efelo) vagyis a Méltányos Kereskedelem Védjegy Szervezet jogosult a védjegy használatát engedélyezni és gondoskodik arról hogy az összes szabályt betartsák a termelők, forgalmazók, ezzel garantálva a minősítés megbízhatóságát.
A World Fair Trade Organization a száz százalékban fair trade szervezetek szövetsége, melynek a világ minden pontjáról vannak tagjai, termelőszövetkezetek, kézműves csoportok, nagykereskedők, szemléletformálással foglalkozó szervezetek, egyéni támogatók.
Az Európai Világüzletek Hálózata mintegy háromezer európai üzletet köt össze. A világüzletekben csak méltányosan forgalmazott termékeket lehet kapni.
Az EFTA tizenegy európai nagykereskedő cég szövetsége
Az alapelvek, amelyekért a mozgalom minden tagja tevékenykedik:
- Növelni a termelők jövedelmét és életszínvonalát azáltal, hogy javítják a piacra jutás esélyeit, megerősítik a termelők szervezeteit, jobb árat fizetnek az árukért, és hosszú távú kereskedelmi kapcsolatra törekszenek a termelőkkel
- · Növelni a hátrányos helyzetű termelők, különösen a nők és az őslakosok fejlődési esélyeit, valamint védelmet nyújtani a gyermekek kizsákmányolása ellen
- Növelni a fogyasztók tudatosságát a nemzetközi kereskedelem kistermelőket sújtó káros következményeiről annak érdekében, hogy vásárlóerejüket jó célok érdekében használhassák
- Megteremteni a kereskedelmi partnerség jó példáját a párbeszéd, az átláthatóság és az emberi méltóság tiszteletben tartásának hangsúlyozásával
- Kampányolni a hagyományos nemzetközi kereskedelem szabályainak és gyakorlatának megváltoztatása érdekében
- Védelmezni az emberi jogokat a társadalmi igazságosság, a környezetbarát tevékenységek, a gazdasági biztonság előmozdításával
A mozgalom legtávolabbi gyökerei a 19. század végi angol és olasz szövetkezeti mozgalomba nyúlnak vissza - bár találunk rá példát Magyarországon is, lásd a Kossuth-féle Védegylet, vagy Károlyi Sándor szövetkezeti munkásságát, köztük a Hangyaszövetkezetet. A céljuk az volt, hogy a termelőtől a kereskedőig egységes gazdasági láncokat hozzanak létre.
A második világháború után sok segélyszervezet figyelme az úgynevezett fejlődő országok felé fordult. Amerikai vallási csoportok (pl. Ten Thousand Village) már ekkor elkezdtek kézműves termékeket közvetlenül a puerto rico-i termelőktől vásárolni, ezzel támogatva a megélhetésüket. Az első korai, méltányos kereskedelemből származó termékeket árusító bolt 1958-ban nyílt meg az Egyesült Államokban.
A fair trade legkorábbi európai megjelenését az ötvenes évek második felére tehetjük, amikor is az Oxfam-UK, kínai menekültek által az Oxfam-shop-okban készített kézműves termékeket kezdte el árulni. Az első hivatalos Fair Trade szervezet 1964-ben jött létre. Ezzel párhuzamosan kezdeményezések születtek Hollandiában is, ahol 1967-ben megalakult a Fair Trade Organisatie importszervezet.
Ugyanebben az időben holland harmadik világbeli csoportok nádcukrot kezdtek árulni a következő felirattal: "Ha nádcukrot veszel, esélyt adsz a szegény országokban élő embereknek a fejlődésre". Ezek a csoportok később déli országokból származó kézműves termékeket is elkezdtek forgalmazni, s így 1969-ben megnyílt az első "Third World Shop". A World Shopok - vagy Fair Trade Shopok, ahogy a világ más részein hívják őket -, nemcsak a termékek forgalmazásával foglalkoznak, hanem aktív szerepet vállalnak a kampányokban, a szemléletformálásban, és a tudatosság növelésében is.
A hatvanas-hetvenes években Ázsia, Afrika, és Latin-Amerika több országában civil szervezetek és szociálisan érzékeny egyének felismerték az igazságos kereskedelemmel foglalkozó szervezetek szükségességét, olyanokét, amelyek képesek segíteni, támogatni és tanáccsal ellátni a hátrányos helyzetű termelőket. Számos déli fair trade szervezet alakult, amelyek aztán kapcsolatotokat alakítottak ki északi csoportokkal. Ezen kapcsolatok alapjai: a partnerség, a párbeszéd, az átláthatóság és a tisztelet. A cél: nagyobb egyenlőség a nemzetközi kereskedelemben.
A civil kezdeményezésekkel párhuzamosan a fejlődő országok több politikai fórumot is megszólítottak, mint például a második UNCTAD konferenciát 1968-ban Delhiben (az ENSZ konferenciája a kereskedelemről és a fejlődésről), hogy a „Trade Not Aid” („kereskedj, ne segélyezz”) üzenetet közvetítsék. Ez a megközelítés az egyenlő kereskedelmi kapcsolat létrehozására helyezi a hangsúlyt Észak és Dél között, amelyben nem csak az északiak a megtermelt javak élvezői, és amelyben a javaknak nem csak egy kis része jut vissza délre, és nem csak fejlesztési segélyek formájában.
E cikk keretén belül csak felvillantani sikerült néhány szempontot, hiszen a méltányos kereskedelemről hosszasan írhatnánk történelmi, közgazdaságtani, társadalomtudományi és még számos terület szempontjából.
Arra kérem az Olvasót, fontolja meg, Ön mit tehet a kereskedelem igazságosabbá tételéért.
További információt talál
magyarul:
http://www.european-fair-trade-association.org/
* A szerző, Újszászi Györgyi a Védegylet munkatársa, a Fair Világ Méltányos Kereskedelem Szövetség elnöke
