A multikulturalisták az osztálykülönbségekről. Brit tanulmánykötet
„Nagy-Britanniát ma is az osztálykülönbségek határozzák meg” és már régóta az „osztályok egyenlőtlenségének kérdésével” kellene foglalkozni. Ez az állítás, ebben a formában – ahogyan a brit multikulturalista reflexió egyik legfontosabb fórumának, a Runnymede Trustnak a kiadványában olvashatjuk – első pillantásra ártalmatlannak tűnhet. (A Runnymede Trust, mely a faji megkülönböztetések elleni harc élén álló kutatócsoport, az osztályok egyenlőtlenségeinek problematikájával csak a legutóbbi időben kezdett el foglalkozni – a ford.)
Kjartan Páll Sveinsson (a Runnymede Trust egyik munkatársa) a fenti mondattal indokolja az általa szerkesztett Kit érdekel a fehér munkásosztály? (1) címet viselő kutatási beszámoló, tanulmánykötet közzétételét. A kiadvány arra „a paradoxonra és képmutatásra” hívja fel a figyelmet, „ahogyan a vezető osztályok a fehér munkásosztály nevében beszélnek, illetve ahogyan róluk beszélnek”.
Ha a cél annak a megmutatása, hogy valódi ellentét a gazdagokat és a szegényeket állítja szembe, akkor az elemzés a diszkrimináció fogalmainak keretei között marad. „A fehér munkások osztálya egy sor kritérium − például az akcentusuk, az életstílusuk, a táplálkozásuk és az öltözködésük, az általuk frekventált helyek, a címük, sőt olykor még a nevük − miatt is diszkrimináció áldozatául esik” − írja Sveinsson, aki amellett érvel, hogy ők nem a bőrszínük áldozatai.
A kiadványban való közreműködők között meg kell említenünk Wendy Bottero (szociológus) nevét is, aki óva int az egyenlőtlenségeknek, annak okainak és az újratermelődésüknek kulturális olvasatától.
Kollégája, Beverley Skeggs (szociológus) a népi osztályokra irányuló figyelem fontosságát hangsúlyozza. Ezt az észak-angliai, a fehér munkásosztályba tartozó nők helyzetét feltáró vizsgálatra alapozza. E vizsgálat kimutatja: az észak-angliai fehér munkásnők attól szenvednek, hogy „magasról néznek le rájuk”. A szerző annak okait kutatja, hogy miért gyakorol a „középosztály” ilyen „szimbolikus erőszakot” a szegényekre.
Walter Benn Michaels (a La diversité contre l’égalité [Diverzitás az egyenlőséggel szemben] (2) című könyv amerikai szerzője, irodalomtudós) a London Review Booksban (3) bírálta a kiadványt. Jóllehet örül annak, hogy egy olyan kutatócsoport (jelen esetben a Runnymede Trust), mely a faji megkülönböztetések elleni harcra szakosodott, felfedezte az osztályok elemzését is, a morális megközelítést veti a szemükre: „Nem az osztályok különbözősége háborítja fel őket, hanem a megvetés és a lekicsinylés, amellyel az alacsonyabb osztályokat kezelik”. Márpedig − magyarázza Michaels − „attól kezdve, hogy az osztálykülönbségeket az osztályok előítéleteinek problémáiként definiáljuk újra, […] nem kell többé a javak újraelosztásával törődni. A vita arról fog szólni, hogy a szegényekre megvetéssel vagy pedig tisztelettel kell-e tekinteni.” Nem pedig a szegénység felszámolásáról…
Eric Dupin újságíró
