hu | fr | en | +
Accéder au menu

Csernobil következményei

A csernobili katasztrófa egészségügyi és ökológiai következményeit gondosan eltitkolták a lakosság elől – a nagyhatalmak vezetői egyébként is több mint ötven éve tájékoztatják félre a lakosságot a katonai és a civil nukleáris ipar védelmében. (1) Ezt a – nyugodtan nevezhetjük így – stratégiát a nukleáris intézmények érdekképviselete, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA, International Atomic Energy Agency) koordinálja, és ez a szervezet terjeszt áltudományos információkat a radioaktív szennyezés hatásáról is. (2) A két intézmény közötti 1959-es megállapodás értelmében sajnos a WHO (az ENSZ Egészségügyi Világszervezete) is része ennek a módszeres titkolózásnak. Ez a megállapodás ugyanis megtiltja a WHO-nak, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség engedélye nélkül tájékoztassa a lakosságot az ionizáló sugárzás emberekre gyakorolt hatásáról.

JPEG - 299.9 kio

2010 januárjában viszont a New York-i Tudományos Akadémia (NYAS) közzétette a tudományos elemzések legátfogóbb összegzését a csernobili baleset környezeti és humán hatásainak természetéről és mértékéről. A publikáció könnyen elérhetővé tett számos hatásvizsgálatot, amelyek a legérintettebb országokban, Belorussziában, Oroszországban és Ukrajnában készültek. A szerzők szerint a reaktor katasztrófájakor a radioaktív sugárkibocsátás tízmilliárd Curie-t ért el, ami kétszázszorosa a hirosimai és nagaszaki atombombák sugárzásának; a baleset halálos áldozatainak számát 1986 és 2004 között 985 ezerre becsülik szerte a világon, ez a szám azóta tovább növekedett. A 830 ezer „likvidátor” közül, akik a baleset helyszínén azóta dolgoztak, eddig 112-125 ezer halt meg.

Sok asszony és férfi dolgozott mindenféle védőfelszerelés nélkül, és óriási adagban kapott sugárzást, illetve lélegzett be urániumizotóppal szennyezett port. A WHO és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 2005-ben bemutatott tanulmánya a „likvidátorok” között úgy ötven halálos áldozatról számolt be, a radioaktív szennyezés „lehetséges, összes” áldozatát pedig 9 ezerre becsülik a legszennyezettebb országokban, vagyis Fehéroroszországban, Ukrajnában és az Orosz Föderációban (3) . Ugyanakkor az érintett országokban több ezer tanulmány bizonyította, hogy jelentősen gyakoribbá vált számos betegség, így a daganatos, a szívet érintő, a keringési, a légzőszervi, a bél- és emésztőrendszeri megbetegedések, továbbá a genitális, illetve a húgyúti rendszert érintő patológiás folyamatok. Kiemelendők még a hormonális, az immun-, a nyirok-, illetve az idegrendszert érintő kóros állapotok is. Emellett nőtt a spontán vetélések, a csecsemő- és gyermekhalálozások, a genetikus abnormalitások, a torz újszülöttek száma, valamint az értelmi fogyatékosság, a vakság és az ehhez kapcsolódó neuropszichológiai betegségek gyakorisága is.

Ha a technokratákat az egészségügyi és környezeti következmények hidegen is hagyják, a katasztrófa összköltségét látva biztosan a szívükhöz kapnak. Az első húsz évben a három legérintettebb országban a balesethez köthető közvetlen költség több mint 500 milliárd dollár volt, ami az Európai Unió árszínvonalára átszámítva 2 ezer milliárd euró – pontosan annyi, mint amennyibe az egész világon a teljes nukleáris iparhoz köthető infrastruktúra megépítése került!

(1) Lásd Wladimir Tchertkoff: Le Crime de Tchernobyl. Le goulag nucléaire [Csernobil : bűncselekmény. Az atomgulág], Actes Sud, Arles, 2006; Galia Ackerman, Guillaume Grandazzi, Frédérick Lemarchand: Les Silences de Tchernobyl. L’avenir contaminé, [Csernobili titkok. Megfertőzött jövő], Autrement, Párizs, 2006.

(2) Chris Busby és mások: The Health Effects of Ionising Radiation Exposure at Low Doses and Low Dose Rates for Radiation Protection Purposes [Az alacsony dózisú ionsugárzás hatása az egészségre és az alacsony dózis értékei a sugárzás elleni védekezésben], Green Audit, Aberystwyth, 2010.

(3) Alexey Yablokov, Vassili Nesterenko, Alexey Nesterenko: Chernobyl: Consequences of the catastrophe for people and the environment, Annals of the New York Academy of Sciences, vol. 1181, Wiley-Blackwell, 2010. április.

Alison Katz

A szerző a genfi Európa–Harmadik Világ Központ (CETIM) munkatársa, tizennyolc évig a WHO nemzetközi tisztviselője volt. Ezt a cikkét 2010 decemberében írta.
Morva Judit

Megosztás