Ismét a magánnyugdíjpénztárakról
Kun János levelet írt a Le Monde Diplomatique internetes magyar kiadásának melyben reagál a Figyelőben írt cikkemre, illetve arra, hogy a szerkesztőség levelének egy részletét nem közölte.
Először reagálok Kun János szakmai megjegyzésére.
1. Miért csak 40 milliárd forint a TB többletbevétele 2051-2060 között a magánnyugdíjpénztárak megszüntetése nyomán? Azért, mert az állami nyugdíjrendszerbe visszakényszerített munkavállalók nagy többsége addigra már nyugdíjba megy. A cikk ugyanis erre a hárommillió fős munkavállalói csoportra mutatja be a nyugdíjbiztosítási bevételek és kiadások nettó egyenlegét az elkövetkező 60 évben. Természetesen az így keletkező hiányt más korosztályok terhére lehet fedezni, de akkor ott nem képződik elegendő jövedelem a nyugdíjra.
2. Cikkemben tényszerűen jegyeztem meg, hogy 2011-ben már nem tesszük félre az egyensúly viszonylagos fenntartásához szükséges 250 milliárd forintot, hanem elköltjük.
3. Mivel számításom a nyugdíjpénztárakból most visszaállamosított vagyont évi 2%-os reálkamattal 60 évre előre számítva, felnövelve figyelembe vette, nem kell az államadósság növekedésének hatásával számolni. Az dupla figyelembevétel lenne.
4. Kun János mindhárom kritikája azt tükrözi, hogy nem értette meg a cikk alapgondolatát. Azt ugyanis, hogy itt most csak a 3 millió visszaléptetett munkavállaló által generált többletbevételek és többletkiadások egyenlegéről van szó, s a nyugdíjrendszer egyéb – meglévő vagy majd keletkező – problémáival ez a cikk nem foglalkozik.
5. Kun János szakmailag sosem szerette a magánnyugdíjrendszert és most sem szereti. Szíve joga. Nem értek vele egyet, de véleményét tiszteletben tartom. Megdöbbentőnek tartom viszont azt, hogy melyik az általa „legfontosabb bekezdés”-nek nevezett rész (aminek kihagyása miatt ismét tollat ragadott)! Ez a bekezdés ugyanis személyeskedő, sértő, indokolatlanul vagdalkozó.
A politikában most ez a divat. Ott se tetszik, de ez a politikusok dolga. De a szakmában??? Így erre is válaszolnék:
a. Szakmai véleményemet soha nem a zsebem határozta meg!
b. Közismerten sokszor helyeseltem (tartottam elkerülhetetlennek) adóemeléseket vagy járuléknöveléseket.
c. Közismerten mindig kiálltam amellett, hogy bizonyos társadalmi juttatásokat a magas jövedelműeknek nem kell adni (pl. családi pótlék), s eszerint is cselekedtem.
d. Közismerten kiálltam amellett, hogy a magas jövedelműek személyi jövedelemadójának csökkentése igazságtalan; számos esetben javasoltam adókedvezményeik, juttatásaik, támogatásaik mérséklését, vagy hozzájárulásaik növelését (gázártámogatás, ingatlanadó, egyetemi tandíj).
e. Ugyanakkor – az egyre terjedő populizmussal szemben – igenis úgy gondolom a munkáért fizetség jár! Azt nem szégyellni kell, hanem büszkének kell lenni rá.
f. Szégyellje magát Kun János!
Budapest, 2011. április 13.
