A zöldek legutóbbi választási sikerei és rendkívül imponáló közvélemény kutatási eredményei alapján spekulációk áradata kelt szárnyra Joschka Fischer esetleges indulásáról a 2013-as parlamenti választásokon.
A Rajnán-túli sajtó kitüntetett kedvence, akit egy jó ideje „az ország legnépszerűbb politikusaként” ünnepelnek, a Schröder-korszak hajdanvolt alkancellárja és külügyminisztere lenne a legesélyesebb a baloldalon arra, hogy Angela Merkelt kövesse a kancellári székben. Hiába esküszik az érintett, hogy kizár „mindennemű visszatérést a politikába”, sorozatos cáfolatai csak fokozzák a vezércikkírók lelkesedését a jó ételeket és borokat kedvelő „öreg bölcs” iránt. A jobboldali lapok sem maradnak le a hízelkedésről. A Springer csoporthoz tartozó konzervatív napilap a Die Welt „Adhatnák-e zöldek a kancellárt?” c. vezércikkében méltatja „Joschka Fischer szinte eszményi tulajdonságait, amelyekről vezetőként tanúbizonyságot tett”. A vezércikk egyfajta felhívással fejeződik be: ”Fischeren kívül nincs üdvözülés. De ő nem vállalja. Vagy talán mégis?” (1)
Abban, hogy Németország legirigyeltebb környezetvédője nehezen hagyja, magát meggyőzni nem csak a szerénység és a fáradtság játszik szerepet. Ez azért is történik, mert nyugdíjas éveit az emberek irányításánál nem kevésbé „eszményi” adottságának szenteli. Barátja, Gerhard Schröder példáját követve, aki azon nyomban, hogy 2005-ben elvesztette a választásokat beállt a Gazpromba, Joschka Fischer a multinacionális vállalatoknál váltja aprópénzre a kormányzati esztendei során felgyülemlett címlistáját. A Joschka Fischer és Tsa nevet viselő „tanácsadó” cége (az „és Tsa” társa Dietmar Huber nevét rejti, aki 1995 és 2004 között a Zöldek szóvivője volt a Bundestagban) üzletfelei között tartja számon a BMW-t, a Siemens-t, vagy a REWE-t a „diszkont áruházak hálózatának” európai óriását.
Egy év óta, egyebek mellett a Nabucco gázvezeték megépítésére létesült európai konzorcium projektjének a promotálásával foglalkozik a török, az iraki és a türkmenisztáni vezetők körében, ami a német diplomácia hajdani vezetője számára megfelelően testre szabott feladat.
Amikor megkérdezik tőle, hogy leleményessége mennyit hoz a konyhára a környezetvédő mozgalom címzetes vezető figurája a következőképpen vág vissza: „Csak az adóhatóságnak vagyok köteles elszámolni. Na, látják, ez az előnye a legutóbbi pályamódosításomnak.” (2)
Fischer úr, szíve szerint leginkább Madeleine Albrigth asszonynak, William Clinton hajdani külügyminisztere által alapított tanácsadó irodának számol be. Az Albright Group LLC 2008 óta német társának a közreműködését veszi igénybe, hogy a világ minden táján olajozottá tegye a kormányzatok és a befektetők közötti „párbeszédet”. E tevékenységért kapott honorárium nagyságrendje is bizalmas marad, de fogadni lehetne arra, hogy az nem marad el egy kancellár fizetésétől.
A hajdani frankfurti „rendőrverő” (Fischer a múlt század 70-es éveiben a Forradalmi Harc (RK) elnevezésű forradalmár csoportocska tagja volt) pályaíve nem botránkoztatja meg túlságosan környezetvédő elvbarátait. Amióta azok kedvet kaptak a hatalomhoz a ”másféleképpen történő politizálás”, azaz az az eljárás, hogy a képviselői előéletet az üzleti világba való belépőnek használják, bevett gyakorlattá lett. Andrea Fischer asszony (akit semmiféle rokoni kapcsolat nem fűz Joschkához) a Schröder kormány zöld egészségügyi minisztere volt 2006-ban csatlakozott a gyógyszergyártó cégek érdekében történő lobbizásra szakosodott Pleon kommunikációs ügynökséghez. Ő jelenleg „önálló konzulensként” tevékenykedik az egészségipari gyártók mellett. Elvbarátja, Norbert Schellberg követte a példáját: a zöldek berlini szóvivője, egyúttal a laboratóriumok érdekcsoportját képviselő gyógyszerészek föderációjának az érdekeit védi.
Michael Vesper a maga részéről az on line pókert kedveli. Ez év márciusában a Bundestag zöld frakciójának hajdanvolt főtitkára, és Rajna Észak-Vesztfália volt lakásügyi minisztere részt vett a Sponsor’s folyóirat és internetes szerencsejáték vállalkozók által „vezető döntéshozók” részére szervezett szemináriumon. A gazdagok exkluzív társaságai által kedvelt Sylt sziget egyik palotájában Borisz Becker régi tenisz-csillag és Alsó-Szászország liberális gazdasági miniszterének társaságában „all inclusive” ellátás mellett rendezett eseményen való részvétel lehetőségét bizonyosan nem lehetett elszalasztani.
A « fischerizmus » híveinek – vagy ahogyan a párt disszidensei hívják őket, az « arany-zöldek - terjeszkedése nem kíméli még a csokoládé szeleteket sem. Az amerikai Mars Incorporated csoport ugyanis „egészség, táplálkozás és fenntartható fejlődés” főosztályának a vezetését a valamikori zöld parlamenti képviselőre Mathias Berningerre bízta, aki 2005-ig a Schröder-kabinet fogyasztóvédelmi ügyekért felelős államtitkára volt. A dohányosok viszont Marianna Tritz asszony gondjaira vannak bízva, aki annak idején a Bundestag zöld frakciójában az adomány-gyűjtésért és a vállalati kapcsolatokért felelt. A hajdani képviselő asszony napjainkban a Német Dohányipari Szövetség (DZV) érdekében fejt ki lobbi-tevékenységet. Felvételekor azt fejtegette, hogy a cigaretta védelme „szuperizgalmas ügy”. Ám amikor arra lettünk kíváncsiak, hogy vajon egy napon kalandvágya a nukleáris ipar karjaiba taszítja-e, a környezetvédő harcos kiábrándítóan reagált: „Ez teljességgel kizárt.” (3)
A nukleáris energia immáron nem tabu téma a környezetvédők körében. Margareta Wolf asszony, aki 13 éven át volt zöld képviselő a Bundestagban 2008-ban csatlakozott a Deekeling Arndt Advisors kommunikációs ügynökség stábjához, ahol az atomipar irányítóinak a „greenwashing” erényeiről tart oktatást. Előléptetése szinte egybeesett Rezzo Schlauchéval, aki a zöldek legendás alakja és Bundestagbeli szónoka volt, s aki azóta a nukleáris erőműveket üzemeltető EnBW-hez nyert felvételt. Ami pedig Michaele Hustedt asszonyt illeti, aki 11 éven át volt zöld parlamenti képviselő és a német televíziós csatornák beszélgetős műsoraiban az energetikai kérdések szakértőjeként szerepelt, jelenleg az RWE, Németország második legnagyobb nukleáris energia-szolgáltatójának „megújuló energiák” c. műsorát vezeti.
