„Szükség van arra, hogy az oktatási intézménynek legyen gazdája”, hangoztatta Luc Chatel oktatási miniszter 2011. december 7-én a France Inter rádióban. Így foglalta össze a pedagógusok értékelésének egy hónappal korábban meghirdetett új rendszerének szellemiségét. Az új rendszert 2012 szeptemberében vezetnék be.
Jelenleg Franciaországban a középfokú oktatásban dolgozó pedagógusokat két szempontból minősítik: az ún. igazgatási minősítési „jegyet” évente egyszer az intézményvezető állapítja meg az országos skála alapján, a másikat, a pedagógiai természetű értékelést pedig három-tíz évenként egyszer az adott tantárgy szakfelügyelője végzi óralátogatás után. A két értékelés kombinációjából alakul ki az az összesített minősítés, amely meghatározza a tanári életpályán való előrehaladást, valamint a bérszintet. Azoknak, akik a leglassabban haladnak előre, az előrehaladás kizárólag a szakmában eltöltött évek függvénye: az idő múlásával automatikusan, de lassan halad előre a szakmai karrier. Például az ötödik kategóriától (ide tartozik a pedagógusok mintegy fele) a tanárok három és fél évente lépnek előre a ranglétrán. Azok, akik gyorsabban haladnak (ez körülbelül a pedagógusok harminc százalékát érinti), azok az ötödik fokozattól kezdve minden két év hat hónapban lépnek egy fokozattal előbbre. (1)
Ezen az 1950-ben bevezetett és 1989-ben felülvizsgált rendszeren most két módosítást szeretnének végrehajtani. Az első módosítás értelmében az életpálya-előrehaladás kizárólag a szakmában eltöltött évek számától függene, ami a pedagógusok zömének jócskán lassítaná béremelkedés ütemét. Az intézkedés eredményeként hat esztendővel meghosszabbodna a teljes életpálya időtartama. Ezzel a módosítással ugyanakkor érvényesítenék a 2010. évi nyugdíjreform rendelkezéseit. A második módosítás szerint megszűnne a pedagógiai minősítés. Az értékelés alapját kizárólag az intézményvezetővel folytatott megbeszélés szolgáltatná, erre a beszélgetésre háromévenként kerülne sor, az igazgató így a közvetlen munkáltató szerepét kapná meg, és a „jelölt” erényeire való tekintettel 2-5 hónappal tudná gyorsítani a karriert.
További hierarchia
Némelyek elcsodálkoznak azon, hogy az előterjesztés, amely Luc Chatel volt oktatási miniszter nevéhez fűződik, tovább csökkenti a pedagógusok bérét, miközben az OECD egyik 2010. októberi jelentése (2) szerint a francia pedagógusok bérszínvonala az OECD országok átlagánál húsz százalékkal alacsonyabb. Nicolas Sárközy február 28-án kilátásba helyezte a középfokú oktatásban foglalkoztatott pedagógusok bérének huszonöt százalékos emelését azzal a feltétellel, hogy – amint azt a Szövetség a Népi Mozgalomért (UMP) elnökjelöltje javasolja – a pedagógusok a jelenlegi tizennyolc óra helyett huszonhat órát legyenek az iskolában hetente. A heti tizennyolc óra csak a tanítási órákat veszi számításba, s figyelmen kívül hagyja a felkészülésre, a javításokra, a tanári és szülői értekezletekre vagy az informális értekezletekre fordított időt. A középfokú oktatásban dolgozó pedagógusok Országos Szakszervezete (SNES) szerint a pedagógusok tényleges heti óraszáma már most is eléri a negyven órát.
Korábban a kormány bejelentette, hogy felemeli a pályakezdő pedagógusok fizetését. A bőkezű gesztus havi kétszáz euróval növelte meg néhány ezer pedagógus bérét. Ezzel akarták volna igazolni a már a pályán levő pedagógusok bérének több ezer euróval való megrövidítését. (3) A jelek szerint nem kizárt, hogy a hatóságok célja a pedagógusszakma megosztása.
A bejelentett intézkedések a menedzserszemléletet tükröző fejlődés irányába mutatnak, s egyfajta kiterjesztését jelentik A közszolgálat új típusú menedzsmentje (NMP) nevet viselő átfogó projektnek. A köztisztviselők mozgásterét beszűkítik meghatározott célok kijelölésével (az oktatásban ez a diákok fejlődése), illetve a különböző szabályozó rendelkezések bevezetésével. (4) Ugyanakkor az intézmények autonómiája erősödik az NMP rendszer bevezetésével. Az új menedzserszemléletet a szabadsággal mint értékkel, vagyis a liberális diskurzussal igyekeznek igazolni, de a valóságban fokozódik az ellenőrzés, és erős hierarchikus rendszert építenek ki. Az újfajta társadalmi ellenőrzés kedvezményezettjei az adminisztratív vezetők, nem a köztisztviselők, akiket erősen korlátozó célok és ellenőrzési szabályok közé szorítanak. A rendszer olyan helyi vezetőkön nyugszik, akik gyakran nem is érzékelik, mennyire foglyai lesznek azoknak az elveknek, amelyeket nekik kell érvényesíteniük.
„Szép” vagy „jó” munka?
Márpedig a szakmai munka és a szakember értékelése megkívánja, hogy különbséget tegyünk „szép munka” és „jó munka” között. Egy adott szakmai közösség az előbbit szakmai és szervezeti eszmények és ideálok figyelembe vételével határozza meg. Ilyenkor az idősebb és tekintélyesebb szakmatársak elismerése számít. Ezzel szemben a „jó munka” fogalma intézményi szempontokat vesz figyelembe, a munkáltató által megfogalmazott normatív koncepción alapul. Következésképpen minden tevékenység folyamatosan a jó munka fogalmához közeli megkövetelt munka és a szép munkához igen közeli tényleges munka között ingadozik.
A megkövetelt munkának a tényleges munka fölé helyezése, ami a menedzseri logika legfőbb célja, lényegében egyenértékű a taylorizmus egyik formájával, amit a munkavállalók komoly megpróbáltatásként élnek meg, ugyanis nem magát a tevékenységet, hanem kizárólag annak eredményeit „teszik láthatóvá”. Az értékelés tulajdonképpen nem magának a tevékenységnek a tárgyára irányul, hanem az intézmény által meghatározott céloknak való alárendelődés kézzelfogható és jól látható jeleinek.
A dijoni „kísérleti” Akadémia (5) például azt javasolta, hogy a pedagógusi munka értékelésekor vegyék figyelembe, „a pedagógus a megkívánt időben adja-e be a kért dokumentumokat, alkalmazza-e a szankciókra és a büntetésekre vonatkozó, egységesen megállapított szabályokat, tiszteli-e feljebbvalóit, bekapcsolódik-e az igazgatói vagy a pedagógiai tanács munkájába és vezeti-e a naplókat?”
Eltűnnek a tanulók, eltűnik a tanulás, eltűnik a sok-sok megszerzett tudás, avagy a pedagógia, s marad kizárólag a szakmai feladatok „peremeinek” az értékelése. És mivel az idő múlásával végeredményben az értékelés kell hogy vezérelje a tanár munkáját, az értékelések egyre inkább a kiválóság látszatának igazolását jelentik csak. És a kiválóság látszata többnyire nem más, mint a hatóságok, a felügyeleti szervek által előírt rendelkezések és szabályok szigorú betartása.