hu | fr | en | +
Accéder au menu

Meghalt Alexander Cockburn

Amikor a reagani keményvonalas politika koloncként lógott az Egyesült Államok nyakán, három elszánt és tehetséges közíró, Andrew Kopkind, Christopher Hitchens és Alexander Cockburn heti rendszerességgel állította pellengérre a The Nation hetilap hasábjain az amerikai liberális jobboldalt és annak fegyverkezési politikáját. A neves társaság utolsó tagja, Alexander Cockburn 2012. július 21-én hunyt el.

JPEG - 46.1 kio

Munkatársa volt évek óta a Le Monde diplomatique-nak: a mi lapunknál is vállalta a kényes és nehéz témákat és az ezzel együtt járó kockázatokat, cikkei persze nem tetszettek az olvasók egy részének. Szembe mert fordulni a közkeletű meggyőződésekkel, az adott témában kialakult kényelmes állásponttal ellentétes véleménynek is hangot mert adni. Így például Cockburn tagadta a 2001. szeptember 11-i terrortámadást övező összesesküvés-elméleteket.

Beállítódására jellemző, hogy hosszú éveken át elutasította, hogy a gyűlölt amerikai Demokrata Párt intellektuális szekértolója legyen, így a választásokkor szembenézett a progresszív közvélemény támadásaival, és élesen bírálta az „elveszett szavazat“ elméletét is. Saját lapja, a Counterpunch (www.counterpunch.org) hasábjain ugyanilyen hévvel tagadta az emberi tevékenység szerepét az éghajlatváltozás tragédiájában, valamint támogatta a lőfegyverek szabad kereskedelmét.

Újságírói munkásságán és sajátos humorán túl is egész pályája az értelmiségi szellemi bátorságának szép példája. Cockburn az elsők között bírálta az Egyesült Államok és az amerikai sajtó Izrael-barát álláspontját, amiért akkoriban antiszemitizmussal is megvádolták. Azt is helytelenítette, hogy tőkeerős amerikai segélyszervezetek rendszeres és intézményes finanszírozást vállaltak a nagy humanitárius célok érdekében, és ezzel szerinte csak felpuhították és meggyengítették a fontos törekvések jegyében szerveződő harc és civil állásfoglalás radikalizmusát és bátorságát. Cikkeiben a baloldal antikapitalista és szociális jellege sem úszta meg kritika nélkül, és az amerikai felsőoktatási rendszer sem. Cockburn keményen bírálta ez utóbbit is, amely – meglátása szerint – a fotelforradalmárok könnyű búvóhelye, ha készek a karrierszempontokat a rendszer elleni kritika elé helyezni.

Összességében Alexander Cockburn konzisztens személyiség volt: soha meg nem alkuvó, olykor kiismerhetetlen. Írásai és cikkei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy amerikaiak ezrei kitartsanak akkor, amikor minden azt sugallta nekik, hogy adják fel a harcot.

Serge Halimi

Berényi Márk

Megosztás