„A világ egyetlen országa sem tűrné, hogy állampolgárait külföldi rakétákkal lövöldözzék.” Ezen teljesen ésszerű megállapítás közben az Amerikai Egyesült Államok elnöke nem gondolt azokra a gázai palesztinokra, akik az izraeli ‒ esetenként amerikai F-16-osokról vagy Apache helikopterekről kilőtt ‒ bombák és rakéták tehetetlen áldozatai.
1.
Kétmillió év. Az ember betelepíti a Földet
Kétmillió évvel ezelőtt, Kelet- és Dél-Afrikában jelentek meg a Homo nem első képviselői, a Homo habilis egyedeinek kis csoportjai. Az alsó paleolitikum, az alsó kőkorszak idején, kb. egymillió éve, ősünk, a Homo erectus, a maga kezdetleges kőszerszámaival már benépesítette – igaz, még nagyon gyéren – az óvilágot. Százezer évvel ezelőtt, a középső kőkorszak idején érte el feltehetőleg az emberiség az első milliónyi lélekszámot, a neolitikum elején 25 millióra szaporodott, a legújabb adatok szerint 40 ezer évvel ezelőtt jelent meg Szibériában. A Római Birodalom idején elérte a 133 milliót. Azóta lassan tovább nőtt az emberiség létszáma, a népesség számának növekedése több mint exponanciálisnak bizonyult. Az első milliárdot 1810. táján érte el, a másodikat 1930-ban, a negyediket 1975-ben, a mostani évben, 2012 tavaszán érte el a 7 milliárdot. A Föld emberi lakosságának ez a szüntelen gyorsuló növekedése óriási ökológiai, környezeti nyomást gyakorol a bioszféra egészére, rendkívüli jelentőségű tény az emberiség további fejlődése szempontjából, a jelenkor társadalmi ellentmondásai gyors kiéleződésének egyik alapvető tényezője.
A legtöbb médium számára a dolog egyértelmű. Egyiptomban a Muszlim Testvérek hatalomátvételi kísérletével van dolgunk, a nép pedig fellázad az egyesek által fáraónak nevezett új Mubarak ellen. A volt elnök bukása óta semmi sem változott – mondják nagy általánosságban –, legfeljebb a legfőbb államhatalmat kézben tartó politikus neve. Ez az olvasat már csak azért is csábító, mert megfelel az arab tavaszt követő iszlám tél sémájának.
De ha közelebbről szemügyre vesszük, ez a látásmód hamis, sőt veszélyes, merthogy összeugrasztja a főszereplőket.
A Húsipari Dolgozók Szakszervezete 2012. december 8-án, szombat 17 órakor demonstrációt tart Budapesten, az agrártárca Kossuth téri épülete előtt.
A demonstráció a teljes összeomlás szélén álló magyar húsüzemekért, a munkahelyekért, a nagyüzemi húsfeldolgozás és egy szakmakultúra eltűnéséről szól. Pillanatnyilag a gyulai húsüzem megmentése érdekében folyik némi kormányzati kapkodás, miután elég kínos, hogy a tulajdonos nádudvari nagyvállalkozók és a kormány is képtelen arra, hogy egy piacképes termékeket gyártó, magyar középüzemet, 400 munkahelyet megmentsen. (Kb. 500 milláról van szó, előttünk a parkra 800 milliót költöttek.)
A történelem egy sötét fejezete ihlette Mario Cavatore első regényét, amely 2004-ben jelent meg Olaszországban. A szikrát a Le Monde diplomatique egy 1999-es „cigányvadászatról“ szóló cikke pattantotta ki. Mint arról a cikk beszámolt, a „cigányvadászatra” több évtizeden át, pontosabban 1926 és 1972 között került sor, eugenikai elképzeléseken alapult, és aktív állami támogatás mellett, illetve a Protestáns Egyház számos tagjának segédletével követték el.
A szegénység elleni küzdelem világnapján, október 17-én civilek szerveztek figyelemfelhívó demonstrációt Debrecen város díszes főterére. A helyi médiából (egy napilap, két televízió, öt online újság, közel tíz rádió) alig néhányan adtak előzetest, beharangozót az eseményről, felhívván közönségük figyelmét a várható történésre, ajánlva nekik a részvételt. A demonstrációról szóló beszámolók sokasága sem árasztotta el a debrecenieket. A helyi média kevesebb mint fele méltatta említésre a demonstrációt, érdeminek mondható tudósítást csak három adott. A debreceni önkormányzati tulajdonú televízió esti hírműsora, a Napszemle http://www.dehir.hu/dtv/napszemle-2012-10-17/ is szánt egy rövid tudósítást az eseménynek, ám ennek a nyúlfarknyi anyagnak sajátos felvezetése volt a közvetlenül előtte szereplő bővebb információ, amiben arról volt szó, hogy az egyik segélyszervezet a hajléktalanok részére osztott tartós élelmiszert a városban. Ebben az anyagban két hajléktalan is megnyilatkozott: az egyik beismerte, hogy ő alkoholista, a másik pedig kétszer is fel akarta venni a segélycsomagot, pedig az csak egyszer járt mindenkinek. Ránézésre mindkettő roma volt. Más érintett szegény nem kapott szót. Tehát a városi televízió híradójának eme tudósításából levonhatnánk a következtetést: a hajléktalanná vált szegény emberek cigányok, alkoholisták és vissza akarnak élni a segéllyel. Ezek után talán még azt is gondolhatja az óvatlan tévénéző, hogy ezek az emberek megérdemlik a sorsukat.
A példa nem kivételes, nem egyedi feldolgozási módot prezentál.
Átalakulóban van Kolumbia is, Száz év magány és a végeláthatatlan polgárháborúk országa.
A Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) és Manuel Santos kormánya bejelentette, hogy október 8-ával tárgyalássorozatot kezdenek a béke megteremtése érdekében. Helyszínül Oslót választották. A közös bejelentés előzménye, hogy a két fél titokban már asztalhoz ült és tárgyal. Hosszú évek óta először, többféle érdek egybeesése lehetségessé és esélyessé teszi a béke megteremtését Kolumbiában. Többek között azért, mert az állam élén most a békére nyitott vezető áll.
Lehetséges-e egy baloldali Európa, amely – radikálisan szakítva a liberális politikával – valóban demokratikus, környezettudatos, szolidáris és közösségi? Jó okunk van azt hinni, hogy François Hollande sosem hitt ebben. 1992. május 6-án, még képviselőként a következőket mondta a parlamentben: „Mivel elfogadtuk a globalizációt, ezért jelenleg monetáris, költségvetési és gazdasági kérdésekben meg van kötve a kezünk. Ennélfogva egyetlen kérdéses pont maradt csupán: elfogadjuk-e a nemzetközi kapitalizmus szabályait, avagy sem. Ha csatlakozunk a többiekhez a globalizációs folyamatban, a fent említett kötöttségek ‒ kiegészülve az európai kötelezettségekkel ‒ várnak ránk”[1]. Más szavakkal, az európai integráció csak a liberális globalizáció egyik alegysége lehet.
Az egyetemi könyvtárak súlyos polcaihoz mostantól egyre több online közlésre szakosodott folyóirat adódik hozzá, amelyek késedelem és gyakran fizetési akadályok nélkül kínálják fel a kutatólaboratóriumok legfrissebb eredményeit. Ez az átalakulás arra kényszeríti a tudósokat, hogy megkérdőjelezzék eddigi publikálási gyakorlatukat és azt újra a megismerés és a köz szolgálatába állítsák.
| Tweet |
A magyar változat
szerkesztőségének
e-mail címe:
info@magyardiplo.hu
A rendszer használata közben bizonyos esetekben Önnel kapcsolatos adatokat kezelünk és adatokat (cookie -kat) tárolunk az Ön gépén. Erreől itt olvashat részletesebben. A vonatkozó rendelkezések értemében (lásd itt) mindehez az Ön hozzájárulása szükséges. Hozzájárulok
