hu | fr | en | +
Accéder au menu

Finn oktatási rendszer keretes cikkei

Tiszteletben tartva mindenki tanulási ritmusát

Az iskolai előkészítő után a finn rendszer szerint „alapozó iskolának” keresztelt, kilenc osztályos kötelező általános iskola következik, amelynek első osztálya a francia iskola-előkészítőnek, kilencedik osztálya pedig a francia harmadiknak felel meg.

GIF - 24.5 kio

Az iskolák háromnegyedének az összlétszáma 300 tanuló alatt van, s csak ritkán haladja meg az 500 főt. A hatodik osztályig egy általános képesítéssel rendelkező tanító foglalkozik a gyerekekkel, aki átlagban három évig viszi az osztályt. Ezután a „szaktanárok” veszik át a stafétabotot. A tanítás reggel 8-kor kezdődik és a legkisebbek számára délután 2-kor, a nagyobbak számára pedig többnyire 3-kor ér véget.

A családi tanácsadás már jóval az iskolakezdés előtt elkezdődik, az egészségügyi és szociális gondoskodással foglalkozó intézmények kora gyermekkortól kezdve figyelemmel kísérik a gyermekek fejlődését. Egyebek mellett az a feladatuk, hogy fényt derítsenek az esetleges tanulási nehézségekre, s a problémára még iskolakezdés előtt megoldást találjanak. Ezt követően jut szerephez „A tanulók jó közérzetével foglalkozó bizottság”, amely általában hetente ülésezik. Pedagógusok, pszichológus, szociális munkás, védőnő és iskolaigazgató közösen, szükség szerint - legalább családlátogatás formájában – a családok bevonásával keresik a mindenkori problémára a legadekvátabb megoldást. Az oktatási törvény a tanulás segítésének három szintjét irányozza elő. Az átmeneti nehézségek esetére a tanító, vagy a szaktanár tanítás előtt vagy után egyéni foglalkozás keretében foglakozik a gyerekkel. Ha a szóban forgó probléma bonyolultabb, akkor a pedagógus szakértő kolléga, vagy ún. mediátor segítségét veheti igénybe. Visszatérő nehézségek esetén az erre a feladatra kiképzett szaktanár speciális oktatási programot dolgoz ki, aki azt vagy a szokványos tanórákon, vagy különteremben tartott kiscsoportos foglalkozás keretében alkalmazza. Ez a folyamatosan kiigazított támogatás lehetőséget teremt arra, hogy száműzzék a költséges, nem hatékony, diszkriminatív és megalázó évismétlés gyakorlatát. (1) Annak érdekében, hogy a közelmúltban nagyobb számban érkezett külföldieket segítsék, finn nyelvi különórákkal kiegészített speciális tanterveket vezettek be. A külföldi tanulók ugyanakkor heti két órában saját anyanyelvi oktatásban is részesülnek.

A rauma-i általános iskolában az állandó alkalmazásban lévő pedagógusok mellett öt személy lát el kisegítő feladatokat. Közülük ketten a foglalkoztatási hivataltól kapják a bérüket, egy fiatal pedig a polgári szolgálat keretében dolgozik és további két oktatási tanácsadót is foglalkoztatnak. Valamennyiüknek az a feladata, hogy segítsék a rájuk bízott 461 tanulót, hogy önállóakká váljanak és megtalálják a pálya-irányultságukat. „Minden szakma értékes” vallja Kristina Volmari az Országos Oktatási Hivatal nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatársa. „Számos szakirány nagyon keresett” Egyébként az általános és a specifikus szakirányokhoz, ideértve a mesterszakot is, nagyszámú tanulási út vezet. Talán azért is, mert a szakmunkás fizetések rendkívül vonzóak?

Ph. D.

Philippe Descamps

(1Franciaországban az iskola-előkészítő osztály és az általános iskola utolsó osztálya között 10 gyermek közül hat évismétlésre szorul.

A finn oktatási rendszer, 2. keretes cikk

 Elsősorban politikai küzdelemről van szó

„Kezdetben nehéz dolog volt az egységes iskola megvédése. Többen ugyanis lehetetlennek tartották, hogy bizonyos tantárgyakat mindenkinek tanulnia kell”, emlékszik vissza Jukka Sariala, aki a reform bevezetésének egyik meghatározó szereplője volt, s aki 2002-ben vonult vissza az Országos Oktatási Hivatal igazgatói székéből.

 A múlt század hatvanas éveiben a finn oktatási rendszer még a tanulók 11 éves kortól való szelektálására épült. Évismétlés, iskolai kudarc, iskolai zsákutca ─ ebben a sorsban osztozott sok falun élő, vagy munkáscsalád, miközben az elit azzal gondoskodott reprodukciójáról, hogy gyermekeit többnyire magán-középiskolákba járatta.

 A szocialista Yrjö Ruutu professzor, aki közvetlenül a 2. világháború utáni években, 1945 és 1950 között volt az Oktatási Hivatal igazgatója kezdeményezte, hogy minden 7 és 16 év közötti fiatalnak azonos oktatást biztosító egységes közszolgálatot hozzanak létre. Javaslatai azonban elkallódtak a különböző vizsgálóbizottságok útvesztőiben. A következő évtized során az oktatás tömegessé válása megváltoztatta a helyzetet. „A változások legfőbb mozgatói a szülők voltak, akik nagyon jól látták, hogy nincs biztosítva az esélyegyenlőség” fűzi hozzá Sarjala.

 1966-ban a centrista agráriusokat és a teljes baloldalt magába foglaló finn Népfront három nagy reformprojekttel (egészségügy, nyugdíjrendszer, oktatásügy) a tarsolyában került hatalomra. Különböző formációkban – időnként a kommunisták és szövetségeseik alkotta Finn Népi Demokratikus Liga bevonásával – ez a koalíció kormányzott egészen 1987-ig, s ezenközben türelemmel felépítette oktatási reformját. Az iskolarendszerről szóló átfogó törvényt 1968-ban fogadta el a parlament. A törvény a kötelező iskoláztatás egységesítését s a közszolgálatba való beolvasztását, továbbá a pedagógusok sokkal alaposabb képzését irányozta elő. 1972 után először az északi térségekben, majd fokozatosan déli irányba és Helsinki felé haladva létrehozták az új kilencosztályos „alapozó iskolát”. A magániskolák önkormányzati tulajdonba kerültek, ami lehetővé tette adósságaik leírását. „Egyesek azt mondhatnák, hogy Svédország, vagy az NDK példája ihletett meg bennünket” folytatja Sarjala. ”Nekünk azonban megvoltak a magunk elgondolásai és alapvetően egy követelményt tartottunk szem előtt: egy olyan kis északi ország, mint Finnország gazdagságának egyetlen forrása a humán tőke. Minden egyes emberre szükségünk van.”

 „A jelenlegi látszólagos konszenzussal a konzervatívok feledtetni szeretnék, hogy közülük többen ellenezték a reformot” jegyzi meg Semi asszony. „A 90-es években minden jól alakult. Szerencsére az első PISA eredmények egyfajta pörölycsapást mértek az iskolarendszerünket bíráló konzervatív elgondolásokra, amelyek ki szerették volna kényszeríteni a magániskolákhoz és az iskolák közti versengéshez való visszatérést” hangsúlyozza Eero Väätäinen.

 Sok középiskolai tanár leginkább kétkedően viszonyul a változásokhoz, vagy ellenzi azokat. A két legjelentősebb szakszervezet véleménye is megosztott. Ám amikor a reform elkerülhetetlenné vált, egy újabb nemzedék kiállt az egységért. Az 1974-ben alapított Egységes Oktatási Szervezetről (OAJ) van szó, amely napjainkban a középiskolai tanárok 96%-át tömöríti, 1984-ben harcba szállt a kormány ellen és új státuszt és béremelést követelt a pedagógusok számára. Egy hónapig tartó sztrájkot követően követeléseiket elfogadtatták, s azóta megkerülhetetlen szereplővé váltak.”A politikusok megértették, hogy a reformok sikere érdekében szükségük van a tanárokra” magyarázza Ritva Semi asszony, aki a 180 főnyi szakszervezeti funkcionáriusok egyike.

 Az oktatási rendszer demokratizálásával párhuzamosan folyt az országban a decentralizálás. Az országos program – finnül Opetussuunnitelma – volt a motorja az egész folyamatban. Az 1970-ben publikált első, igen terjedelmes program aprólékosan részletezte, hogy mi a teendő a tantermekben. Az 1985-ben megjelent program megelégedett a célok definiálásával, s az önkormányzatok feladata volt, hogy saját dokumentumban határozzák meg a kitűzött célok megvalósítását szolgáló eszközöket. A 1994-ben született harmadik program még az előzőnél is rövidebb, s az intézményekre bízza saját elképzeléseiket tartalmazó kézikönyv megfogalmazását, amely azután beépül az önkormányzat programjába. Jelenleg folyik az ötödik program kidolgozása. A munka minden szakaszába intenzíven bekapcsolódnak a pedagógusok, az egyetemi oktatók és a szülők.

 Egy szaktanár, a Baloldali Szövetség hajdanvolt aktivistája jelenleg doktori dolgozatot ír arról, hogy a finn oktatási rendszer miként áll ellen a neoliberális hullámnak. Véleménye szerint a reform sikerei az alábbi tényezőknek tudhatók be:

 - a reform hatásai hosszú távon érvényesültek,

 - a reformot rendkívül széleskörű konszenzus övezte,

 - a tanári szakszervezet meghatározó súllyal tudott fellépni,

 - a vidék jelentős szerepet töltött be a politikai életben,

 - végül a decentralizáció.

 1991-93 között, pl. a nagy gazdasági válság időszakában a költségvetési megszorítások kapcsán a szülők és a pedagógusok hatékonyabban léphettek fel az önkormányzatokkal, mint a kormánnyal szemben.

Ph. D.

Megosztás