Newtownban, az amerikai kisváros általános iskolájában 2012. december 12-én lezajlott tömegmészárlás tragédiáját követően ismét napirendre került a lőfegyverek szabad árusításának kérdése. Annál is inkább, mert az elkövető édesanyja kedvelte a lőfegyvereket. Egy állig felfegyverzett 20 éves fiatalember huszonhat személyt, köztük húsz gyermeket gyilkolt meg. Az amerikai Nemzeti Lőegylet (NRA) – a fegyver-lobby vezető ereje – óvatos hallgatásba burkolózott. Néhány héttel az eseményt követően a fegyvereladások hirtelen megsokszorozódtak, olyannyira, hogy a fegyverkereskedőknél áruhiány lépett fel. Olyan tulajdonos is akadt, aki a haszon reményében arra vetemedett, hogy a saját fegyverét kínálta eladásra.
Ez a különleges esemény a társadalomtudományokkal foglalkozó diákok számára jól illusztrálta a kognitív disszonancia elméletét (1) . Leon Festinger (2) – immáron klasszikussá vált művében – megmagyarázza az ún. anti-intuitív mechanizmust. Ezen elmélet szerint, ha egy közösség által általánosan elfogadott hiedelemre rácáfol egy új tény vagy esemény, akkor érdekes módon nem biztos, hogy a szóban forgó hiedelmet elvetik és átértékelik. Fordítva is történhet, ekkor – minden ésszerű logika ellenére – a közösség körében a hiedelem megerősödik. Festinger később tanulmányozta egy millenarista (más ismert nevén khiliasztikus – a fordító megjegyzése) csoportnak a világvége eljövetelével kapcsolatos hiedelmét. Miután a jövendölés nem vált be és a várt időpontban nem következett el az apokalipszis, a csoport számítási hibák mögé bújt, de legfőképpen fokozta vakbuzgóságát (3) . Egyértelmű az utalás a primitív kereszténység ún. végváradalom (paruzia) várakozására, ami kizárja az eset lekicsinylését.
Ugyanakkor a millenarista szekták nem igazán tartoznak a racionális gondolkodásra hajló csoportok közé. Azt gondolhatnánk, hogy a kognitív disszonancia elmélete talán csak szélsőséges csoportokra érvényes, így a teória alkalmazhatósága csak korlátozott lenne. Az átlagos amerikai polgárokról – akik közül sokakat fűt a lőfegyverek iránti nemzeti szenvedély – azonban nem mondhatjuk, hogy irracionális viselkedésre hajlanak. Bár az Alkotmányra mindennemű történelmi kontextust nélkülöző független és önálló szövegként, egyfajta Bibliaként való hivatkozás egyébként nem nélkülözi a vallásos meggyőződéshez hasonlítható szenvedélyes áhítatot.
Amikor Barack Obama elnök felvetette a lőfegyverek szabályozásának kérdését, az NRA véget vetett a hallgatás politikájának. Ahelyett azonban, hogy korábbi szokásához híven, óvatos tartózkodást vagy mérsékletet sugalmazó magatartást tanúsítana, Wayne Lapierre szóvivő különösen offenzívan lépett fel: „Hogy megállítsunk egy felfegyverzett gonosz embert, ahhoz egy jó embernek kell fegyvert szegeznie rá”. Azt javasolta, hogy az iskolák bejáratát fegyveres őrök vigyázzák, s az erőszakot ábrázoló filmeket és videojátékokat kárhoztatta. A fentiek tökéletes illusztrációi a kognitív disszonancia elméletének: a lőfegyverek szabad forgalmazásának következményeként megtörtént katasztrófát követően a fegyverek számának további növelését javasolják. A lőfegyverek ölnek, akkor legyen belőlük még több.
Akaratlanul is valamiféle eleve elrendeltetett szerencsés kimenetelű történeteket kell feltételeznünk, ha abból indulunk ki, hogy a jó a gonosz fölé kerekedik. Nyilván, a Vadnyugat gyermeteg visszhangjával van dolgunk. A tapasztalatok ezt határozottan cáfolják. Ami pedig azt az állítást illeti, hogy az agresszív játékok veszélyesebbek a lőfegyvereknél…. A fegyverek szabad értékesítésének az ügye melletti T-shirt-ket hoztak forgalomba az alábbi felirattal: „Nem a kanalak betiltásával fogjuk leküzdeni a kövérséget.” Ez – látszólag – a józan észre apelláló mondat arra emlékeztet, hogy nem a fegyver, hanem a gyilkos öl.
Természetesen vannak elrettenthetetlen őrült gyilkosok, s természetesen tényleg nem a fegyverek ölnek, mint ahogy tényleg az élelem hizlal és nem a kanál. Az is igaz, hogy részintézkedésekkel nem lehet teljesen, egyszer és mindenkorra megoldani az olyan problémákat, mint a paranoia és a bulimia. A társadalmaknak mégis meg kell találniuk azokat a saját eszközeiket, amelyekkel fel tudják venni a harcot ezek ellen a jelenségek ellen. Amikor a lőfegyverek hívei képesek egy ellenpéldát a saját érveik közé beilleszteni és hatásosan felhasználni, akkor tényleg csak egy kérdés marad: mit ér ilyenkor az igazság?
(1) Belső feszültség, amit egy – eddigi tapasztalatunknak ellentmondó – új információ vált ki. Az a konfliktusos állapot, amelyet átélünk, miután olyan döntést hoztunk, amely korábbi véleményünkkel, érzelmeinkkel és értékeinkkel ellentmondásban áll. (Idegen Szavak Gyűjteménye)
(2) Leon Festinger: A Theory of Cognitive Dissonance [A kognitív disszonancia elmélete], Evanston, Ill., Row Peterson, 1959.
(3) Leon Festinger, Hank Riecken és Stanley Schachter: L’Echec d’une prophétie [Egy jövendölés kudarca], Párizs, PUF, 1993.
