Az iszlamistáknak színt kell vallaniuk

Tunéziát illetően mindenki, vagy majdnem mindenki megállapítja: a forradalom vívmányai veszélybe kerültek. Arról azonban már távolról sincs egyetértés, hogy ki vagy kik veszélyeztetik az elért vívmányokat. A „szekuláris” ellenzék, amely nem képes elfogadni, hogy a 2011. októberi alkotmányozó nemzetgyűlési választásokon a konzervatív iszlamista Ennahda aratott nagyarányú győzelmet? Vagy éppen ők azok, akik arra használják a győzelmüket, hogy beépüljenek az államapparátusba, miközben a szélsőséges szalafista milíciák által keltett rémületet is saját megerősítésükre használják fel? Vagy egészen egyszerűen arról van szó, hogy a francia IV. Köztársaság kormányzati komédiáira emlékeztető politikai mesterkedéseknek vagyunk tanúi, ahol azonnal szétesnek a parlamenti frakciók, ha egy képviselő nem jut miniszteri tárcához, ahol mindennaposak a teátrális gesztusok, melyekre már másnap nem is emlékszik senki, ahol megszámlálhatatlan kis csoport alakul és szűnik meg egyik pillanatról a másikra? Mindeközben a bányászat összeomlik, a turizmus megrendült, a közbiztonság egyre romlik, és már több száz tunéziai hagyta el az országot, hogy a dzsihadisták oldalán harcoljon Szíriában, Algériában vagy Maliban.

Bővebben...

A gazdasági függés szerkezete

 Andréas Papandréou 1974-ben, az őrnagyok diktatúrájának megdöntésekor megalapította a PASOK-ot, a Panhellén Szocialista Mozgalmat. A radikális – de nem kommunista – nemzeti baloldal legjelentősebb képviselője, Görögország miniszterelnöke 1981-1989, majd 1993-1996 között, egészen haláláig. 1977-es cikkében a mi lapunkban, a Le Monde diplomatique-ban foglalt állást Görögország csatlakozása ellen az Európai Gazdasági Közösséghez (a csatlakozás 1981-ben következett be). Az alábbi részletek ebből az írásából valók.

Bővebben...

Görög adósság, európai megoldás

1953. február 27-e. A Német Szövetségi Köztársaság majdnem összeroppan az adósság súlya alatt és félő, hogy a többi európai országot is magával rántja. A saját érdekeikkel elfoglalt hitelezők, köztük Görögország, egy furcsa – főleg a liberális közgazdászok számára – gazdasági választ tapasztalnak: a „belső elértéktelenedést” – amikor a bérek és jövedelmek olyan gyorsan csökkennek, hogy a tartozások törlesztése lehetetlenné válik, így az adósság megállíthatatlanul nő.

Bővebben...

Szerződések egyenlőtlen erőviszonyok között: Pireusz

Az 1840-es évek elején az Egyesült Királyság ágyútűzzel nyittatta meg a kínai kikötőket, holott a Középső birodalom „örökre lezárta őket”, hogy gátat szabjon a britek által szervezett ópiumkereskedelemnek. De az angol ágyúk arra kényszerítik Daoguang császárt, hogy 1842. augusztus 29-én aláírja a nankingi szerződést: Kína öt kikötőt nyit meg, Hong Kong-ot pedig teljesen átadja az angoloknak. A konfliktus második szakaszában (1856-1860 után) Kína függetlensége még inkább megtépázódik, hiszen kénytelenek legalizálni az ópiumkereskedelmet. A történelemkönyvek a két háború után született ópium-egyezményeket csak „egyenlőtlen szerződésekként[i]” emlegetik.

Bővebben...

A Nagy Olajsvindli – avagy mi történik, amikor a pala-boom… kipukkad?

Az USA sajtójának vezető szalagcímei a palagáz-forradalom által fémjelzett elkövetkező gazdasági fellendülésről azt a benyomást keltik, mintha a szó szoros értelmében úsznánk az olajban. A múlt évben cikkek egész áradata jelent meg, főleg az International Energy Agency's (IEA) World Energy Outlook (WEO) című jelentésében 2012 novemberében, mely szerint az USA megelőzve Szaúd-Arábiát 2017-re a világ legnagyobb olajtermelője lesz, és amint a Reuters hozzátette, “nettó értelemben teljesen önellátó” az energiatermelésben. Az IEA szerint az olajtermelés tervezett növekedése a 2011-es 84 ezer hordó/nap értékről 97 ezer hordó/nap értékre 2035-ben teljesen cseppfolyós földgázból és nem a szokásos forrásokból fog származni – főleg palaolajból és palagázból –, miközben a hagyományos olaj- és gáztermelés 2013-tól vissza fog szorulni.

Bővebben...

Barack Obama és a politikai átrendeződés

Nem várhat se a Petraeus botrány, se az egyre feszültebb közel-keleti helyzet, se a költségvetési hiány: alighogy újraválasztották, Barack Obama több sürgető kérdésben is megoldást kell találjon. Milyen társadalmi támogatottságra számíthat Barack Obama elnök?

Bővebben...

Emigránsok, csöbörből vödörbe

Sáros cipőjükről és nadrágjukról könnyen felismerhetőek. Télen az Évrosz veszélyes, a legtöbb emigráns szárazföldi úton próbálkozik. De néhányan, mint például Musztafa is, dacol a hullámokkal. Alexandrúpoli pályaudvarán, a görög oldalon ül a marokkói fiú, és bal karját a dzsekije alatt rejtegeti. Először kibújik a válaszok elől, amikor rákérdezünk, aztán elnagyolt bilincset rajzol a poros talajra, majd gesztusokkal magyarázza el, a török katonák ellátták a baját, és kificamodott karral jutott át a folyón. Azon az éjszakán két, egyenként hat emigránst szállító hajó süllyedt el. Két afgán és egy marokkói a vízbe fulladt, ott, Musztafa szeme láttára. Ő sem tud úszni, de volt rajta mentőmellény, és hagyta, hogy az ár a nyugati partra sodorja. Mindene odaveszett: takaró, kesztyű, sapka, minden ruhája, az imaszőnyeg, és az útlevél.

Bővebben...

Az idő pénz

A „tennünk kell a fenntartható fejlődésért” illetve „ökológiailag a vasút a legelőnyösebb” bejelentéseken túl a francia nagyfőnökök nem szeretik se a vonatokat, se a pályaudvarokat. Legalábbis úgy tűnik, hogy nem nagyon érdekli őket, hogy a vasút egyszerű, könnyen elérhető és praktikus a mindennapi életben. Az utóbbi húsz évben számukra az első számú közlekedési eszköz a repülő volt. Azzal együtt, hogy itt kötelező a helyfoglalás – a rendszert az American Airlinestól vették meg –, a jegyek ára kiszámíthatatlan, hiszen a kereslet-kínálathoz igazodik, a kabinok és az ülőhelyek egyre kisebbek, ráadásul kötelező felcímkézni a csomagokat – várhatóan azért, hogy fizetőssé tegyék a szállításukat.

Bővebben...