hu | fr | en | +
Accéder au menu

No-go zóna a migránsok számára – A białowieżai pokolban

Fehéroroszország és Lengyelország között elterülő Białowieża az egyik utolsó európai őserdő. A hatalmas erdőben a sűrű és barátságtalan növényzetben a varsói kormány vadászatot rendez a migránsok ellen. A könyörtelen bánásmód szöges ellentétben áll az ukrán menekültekkel szemben tanúsított vendégszeretettel.

Ahogy haladunk a Białowieża-erdőn keresztül, a masszív, zöld-barna rengetegben, olyan érzés fog el, hogy ide nem lehet bejutni. Az erdő magába szív, egyre mélyebb és sűrűbb. Bár GPS-szel jött és ismeri a célállomás koordinátáit, Stefan nem tudja, merre menjen. De azért halad előre tovább, kidőlt holt fák ezrei alatt és fölött kell átmásznia. Átesik a páfránynak tűnő csalánoson, és megküzd a rovarrajok állandó zaklatása ellen. Kihúzza a csizmáját a rothadó mocsár iszapjából. És közben figyelnie kell egy járőr vagy egy helikopter okozta a legapróbb gyanús zajra is.

A fiatal aktivista indiai migránsok egy csoportját keresi, akik a két országot átszelő erdőn keresztül illegálisan átlépték a lengyel-belorusz határt, és elküldték neki SMS-ben a tartózkodási helyüket. A lengyel hadsereg, a határőrség vagy a rendőrség letartoztatná őket. A migránsokat nem látják szívesen. A demarkációs vonal mentén hangszórók figyelmeztetnek, újra és újra ugyanazt az üzenetet harsogva különböző nyelveken – állítólag a menekülni szándékozók nyelvén (angolul, arabul, kínaiul, spanyolul, franciául stb.): „Ez a határ le van zárva (sic). Az önök útja véget ért. Becsaptak benneteket, és a pénzetek is elvették. Nem úgy van, ahogy ígérték. Vissza kell térnetek Minszkbe. A beloruszhatóságnak vissza kell szállítania önöket az országukba. A rémálmotoknak akkor vége lesz” – mondja a francia nyelvű afrikai állampolgároknak szóló üzenet tört francia nyelven.

Hogy akadályozzák a migránsokat, felhúztak egy falat is. A lengyel kormány rendkívül büszke az erdő közepén húzódó 200 kilométer hosszú falra, amelyet Varsó 2021 novembere és 2022 júniusa között 340 millió euróból épített. 2022. szeptember 5-én Mateusz Morawiecki miniszterelnök (Jog és Igazságosság párt [PIS], konzervatív) elment a czeremchai határátkelőhöz, hogy a lemenő nap sugaraiban a vásárian csillogó szögesdrótból álló fal előtt fotózkodjon, és gratuláljon saját magának az áthatolhatatlan műhöz, „amely a legjobb bizonyítéka, hogy a PiS hatékonyan védi az ország biztonságát”[1].

A biztonsági témáról eredetileg a Lengyelország és Fehéroroszország közötti „migrációs válság” során beszéltek először 2021 őszén, amikor az Európai Unióba (EU) belépni vágyó menekültek ezrei gyűltek össze a Białowieża-erdőben. Brüsszel akkor azzal vádolta meg Minszket, hogy megszervezte a migránsokat az orosz szövetségesével szemben 2020 óta bevezetett nyugati szankciók megtorlásaként.[2] A 2021. november 10-én Washingtonba látogató Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke erről így beszélt: „Ez nem egy migrációs válság. Ez egy autoriter rezsim kísérlete arra, hogy destabilizálja demokratikus szomszédját. Ez kihívás az egész EU ellen.” Ugyanezen a napon egy parlamenti vita során Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) elnöke még ennél is továbbment, és „az Európai Unió elleni hibrid háborúról”[3] beszélt. Brüsszel és Varsó a védekezés érdekében nem fukarkodott az elnyomó eszközökkel, a fagyos hideg ellenére vízágyúkkal szorították vissza a menekülteket, és szisztematikusan, azonnal és jogellenesen „visszatoloncolták” a határon átjutott migránsokat.

Bár a válság óta kevesebben jönnek, de azért ez a keleti útvonal sosem záródott le teljesen. Továbbra is havonta több ezer, a világ négy sarkából érkező migráns halad át rajta, főként Afganisztánból, Pakisztánból, Indiából és Jemenből, de a Szaharától délre fekvő afrikai országokból, Kínából és még Kubából is. Csepp a tengerben ahhoz a több millió ukrán menekülthöz képest, akik 2022 februárja óta érkeztek Lengyelországba. De ne törődjünk a számokkal: miközben a lengyel kormány viszonylag barátságosan fogadja az ukránokat,[4] a belorusz kapun átjutni próbáló migránsokat és az őket segítő aktivistákat is üldözi. 2022. augusztus 15-én, a lengyel hadsereg napja alkalmából rendezett ünnepségen Andrzej Duda elnök „bolondoknak és árulóknak” nevezte azokat, akik menteni és segíteni próbálják a menekülteket a lengyel–belorusz határon.

Amikor a kertje felett elrepülő sokadik helikopter megrezegteti a teáscsészéjét, Jan inkább lehajtja a fejét, semmint az égre nézne. Miután óvatosan kikapcsolta a telefonját és eltette a szekrénybe, az „áruló” arról beszél, hogy néhány aktivista már nagyon elkeseredett, bár nem adják fel. Belefáradtak az állandó feszültségbe, amely a régió lakóit sújtja már egy éve. Nedves szemmel magyarázza: „Olyanok vagyunk, mint egy háborús övezet. Az idegeink kötéltáncot járnak. Sokat segítettünk, és folytatjuk is, ahogy csak tudjuk. De túl kevesen vagyunk. Tudjuk, hogy emberek halnak meg az erdőnkben. Rólunk meg, amiért segítünk rajtuk, azt mondják, hogy bűnözők vagyunk. De nem hagyhatjuk magukra őket. Ez az ellenséges természet nagyon veszélyes, de amit teszünk, az érzelmileg megterhelő.

A Białowieża-erdő egy törvényen kívüli területnek számít, ahol a lengyel kormány a nemzetközi jogot lábbal tiporva azt csinál, amit akar. Duda elnök már 2021. szeptember 2-án szükségállapotot hirdetett a Białowieża-régióban, ami lehetővé tette számára, hogy a Fehéroroszországgal határos területet elszigetelje a kíváncsi szemektől és minden kamerától, valamint a humanitárius civil szervezetektől (Orvosok Határok Nélkül, Amnesty International...), sőt az ENSZ-től és még a Frontex-től is, az európai határőrségtől, amely pedig biztosan nem a vendégszeretetéről ismert. Bár 2022. július 1-jén feloldották a szükségállapotot és a különböző tiltó rendelkezéseket, ez csak azért történt, mert Varsó el akarja kerülni, hogy túlzottan ismertté váljon a migránsokkal szembeni „politikája” – amit így lehet egyszerűen összefoglalni: manu militari kitoloncolni minden betolakodót a határ belorusz oldalára. Ez roppant kényelmes az EU számára, amely eljátszhatja a jó rendőr szerepét, áthárítva Varsóra a felelősséget, miközben szemrehányást tesz neki, hogy nem tartja tiszteletben a migránsok jogait – amivel Brüsszel kevésbé törődik, amikor Líbiába küldi vissza a menekülteket.

„Szégyelld magad! Szégyelljétek magatokat!” – kiabálja egy iraki férfi a borotvaéles szögesdrótfalon keresztül a lengyel határőrökre, akik visszafordították őt és családját Fehéroroszországba. Hatéves gyermeke az anyja karjában sír, miután az arcmaszkot viselő katonák lefújták könnygázzal. Ők is a lengyel hadsereg áldozatai. „Ti európaiak vagytok. Gondoljatok bele” – kiabálja az apa. Még az én hazámban sem tenne senki ilyet, amit ti tettetek egy gyerekkel!” Monika, a Grupa Granica migránsokat támogató egyesület önkéntese szerint a lengyel lakosság túlnyomó többsége helyesli az elnyomó politikát és emiatt sok önkéntes elcsügged.

Andrzejt nem ilyen fából faragták. A tinédzser „Free” feliratú pólót visel, és korábban videojátékokkal töltötte a szabadidejét. Most a Białowieża-erdőt járja és élelmet és orvosi felszerelést visz a migránsoknak. A helyi börtöntől nem messze, miközben kétségbeesetten nézi a GPS-t a mobiltelefonján, Andrzej megpróbál gyorsabban lépkedni a kidőlt fák labirintusában. Különböző afrikai országokból érkező menekültek egy csoportját keresi. „Beszélhetünk-e migrációs válságról, amikor egy év alatt a kevesebb mint 50 000 illegális határátlépésről van szó? Lengyelország a háború kitörése óta 4 millió ukránt fogadott be... ez tette lehetővé, hogy az EU feloldja a szankciók egy részét. Korábban Brüsszel megbüntette a hatóságainkat, most pedig maguk az európaiak segítik elő, hogy a PiS megcsúfolja a jogállamiságot” – mondja, utalva az EU Varsó ellen hozott szankcióira, mert nem biztosította az igazságszolgáltatás függetlenségét.

Egy hosszú út után Andrzej végül rátalál a tizenegy férfiból és nőből álló csoportra. A sűrű északi erdőn át vezető út teljes rémületbe kergette őket és csak egy kérésük van: „Segítsetek kijutni innen! Ha itt maradunk, meghalunk...”. Eleinte gyakran nem törődnek a lengyel önkéntesek által felajánlott ellátással: mindenekelőtt be akarják nyújtani a menedékkérelmet és papírokat akarnak szerezni. „Már több mint nyolc napja kóborlunk ebben az erdőben, betegek vagyunk, a cipónk is elkopott – mondja egy togói menekült. A letört ágak okozta sebek és a rovarcsípések elfertőződtek. A mocsarak vizét ittuk, hasmenésünk van. Itt fogunk maradni... Elhagytuk Bresztet [Belaruszban], és már csak 180 dollárunk maradt. Két embert már elvesztettünk, túl gyengék voltak, nem bírtak követni minket. Tudjuk, hogy ti tisztelik a jogainkat, de itt vadásznak ránk, mint az állatokra. Be tudjuk-e nyújtani a menedékkérelmet a hatóságokhoz? Ha elkapnak azonnal visszatoloncolnak Fehéroroszországba”. Félelmében észre sem veszi, hogy a hátizsákja mellett egy elhagyott nadrág foszlányai közül egy emberi combcsont állt ki. Az erdei veremben, ahol meghúzzák magukat, azt várják, hogy az alkonyat beálltával folytathassák az utat nyugat felé, és közben próbálják túlélni a szúnyogok és a határövezetet pásztázó drónok támadását.

Helyszínváltozás. A varsói Café des Arts teraszán Magdalena Chrzczonowicz, a független Oko press lengyel újságírója azon kevés riporterek egyike, akik dacoltak a kormány által a rendkívüli állapot idején elrendelt, a Białowieża-régióba való utazási tilalommal. „Az államilag szervezett propaganda, a tiltott zóna és a lakosság vásárlóerejének csökkenése miatt a belorusz határon érkező migránsok helyzete nem egy különösebben érdekes téma Lengyelországban.” A PiS még arra is felhasználja a helyzetet, hogy a konzervatív választókra apelláljon, hangsúlyozza mennyire hajthatatlan a biztonsági kérdésekben, és mennyire elkötelezett a szuverenitás védelmére. A külpolitikában pedig így csikar ki engedékenységet Brüsszeltől, ugyanúgy, ahogy az ukrán menekültek megsegítése is hasznos számára. Ahogy Jean-Yves Potel történész és politológus felidézi, „a lengyel kormány szolidaritást vállalt Ukrajnával Oroszországgal szemben, végrehajtotta az Európai Bizottság által 2022. március 3-án kiadott ideiglenes védelmi irányelvet. Törvényt fogadtak el. Minden Ukrajnából érkező menekült gyorsan, néha néhány órán belül, védett státuszt kapott, ez tizennyolc hónapra megújítható, ezzel együtt járt egy pénzügyi támogatás, az ideiglenes szállás, a munkavállalás joga, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a gyermekek iskoláztatása, egy társadalombiztosítási szám és még más szociális szolgáltatások.”[5]

Azzal, hogy Lengyelország és az EU tisztességes, a sikeres integrációt elősegítő feltételeket biztosít az ukrán menekülteknek, megmutatták, hogy képesek megtenni azt, amiről, a máshonnan érkező emberek esetében, azt állítják, hogy lehetetlen. A migrációs politikát minden eddiginél inkább a kettős mérce irányítja. És Lengyelországtól Franciaországig eljött az idő, hogy szétválogassuk „azokat, akiket be akarunk fogadni, és akiket jól kell integrálni, és azokat, akik nem érdemlik meg, hogy maradjanak, és akiket ezért ki kell toloncolni”[6] – olvasható az Aurore Bergé francia parlamenti képviselő által büszkén előterjesztett programban.

A szerző, Tristan Coloma különtudósító, dokumentumfilmes és újságíró. Jelenleg egy dokumentumfilm-projektet készít a témában.

Fordította: Morva Judit

[1] Joanna Klimowicz: Przechodzą przez graniczny płot po drabinie-samoróbce. Ta zapora to – według Mateusza Morawieckiego – „najlepszy dowód skuteczności PiS”, [Egy saját készítésű létrán kelnek át a határkerítésen. Ez a kerítés legjobb bizonyítéka – Mateusz Morawiecki szerint – „a PiS hatékonyságának.”], 2022. szeptember 13., https://bialystok.wyborcza.pl

[2] Benoît Bréville: De Minsk à Calais [, Le Monde diplomatique, 2021. december. A magyardiplóban itt olvasható: http://www.magyardiplo.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=3082

[3] Escalating humanitarian crisis on the EU/ Belarusian border, débat au Parlement européen, 2021. november 10.

[4] Elisa Perrigueur: En Pologne, la solidarité s’effrite [Lengyelországban felmorzsolódik a szolidaritás], Le Monde diplomatique, 2023. január.

[5] Jean-Yves Potel : Accueil et intégration des réfugiés : l’ambivalence polonaise [A menekültek befogadása és integrálása: a kétarcú Lengyelország], AOC, Párizs, 2022. június 2.

[6] Immigration : “ On ne sait toujours pas quelle est la stratégie du gouvernement ”, note François-Noël Buffet [Bevándorlás: „Még mindig nem tudjuk, mi a kormány stratégiája” – François-Noël Buffet feljegyzése], 2022. szeptember 16., https://www.publicsenat.fr

Tristan Coloma

Megosztás