A szakértők és az újságírók folyamatosan ismételgették, hogy a verseny, a híres konkurencia csökkenteni fogja a gáz- és a villamosenergia-árakat, amelyek Európában az elmúlt tizenöt évben az egekbe szöktek. Ráadásul garantálni fogja a megbízható szolgáltatást is: 2022-ben a francia kormány terheléskieséseket tervezett, és arra kérte az embereket, hogy rövidebb ideig zuhanyozzanak, hogy elkerülhető legyen a hálózat összeomlása. A kartelleket pedig az fogja majd meggyengíteni, hogy a kormány egyre több szerződést köt tőzsdén kívül és valós idejű árakon: közben azonban a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete virágzik, és csak várja a közeli jövőt, amikorra az amerikai palagáz kimerül. (1) A szent verseny fogja végre megtörni az állami szolgáltatók „kényelmes nyereségét” is: ezért kényszerült az Électricité de France (EDF) arra, hogy veszteséggel adja el az áramot magán versenytársainak, akik zsebre vágták a nyereséget, mielőtt néhányuk csődöt jelentett. Ugyanakkor a tőzsdén jegyzett TotalEnergies rekordnyereségről számolt be, amelyet a fogyasztók fizettek meg, és amelyet az „energiasapka”, azaz az adófizetők támogattak. Vagy ez csak egy szerencsétlen egybeesés lenne?
Az Európai Unión belül a Bizottság a liberális logika nevében szervezte meg az energiaügyi irracionalitást. Az eredmény zseniálisra sikeredett: a francia nukleárisan termelt villamosenergia nagykereskedelmi ára attól függ, hogy mennyibe kerül a hálózat túlterhelésének elkerülése érdekében szükséges utolsó német széntüzelésű erőmű üzembe helyezése.
Egy olyan szuverén ágazat, mint az energiatermelés alávetése a piacok kiszámíthatatlan és rövidlátó mechanizmusának egy döntő következménnyel járt: képtelenség ésszerűen megtervezni a megújúló energiára való átállást anélkül, hogy az ipari érdekeket képviselő lobbyk érdekei ne ütközzenek a klímaváltozás megfékezésére irányuló elvekkel. A termelés és ezáltal a szennyezés Ázsiába való áthelyezése után Washingtonban és Brüsszelben új dogma kerekedett felül: zöldítésre buzdítva közpénzeket áramoltatnak a magánszektornak, ahelyett, hogy egy állami zöld energiaágazatot finanszíroznának. Amikor azonban a zöldről van szó, az ipart csak a dollár színe érdekli, amint azt a Financial Times című brit üzleti napilap szalagcíme (2023. március 10.) is mutatja: „Az olajipari óriások az amerikai klímatörvény keretében milliárdos zöldtámogatásokért küzdenek”. Eközben a piaci mechanizmusoknak kevésbé kiszolgáltatott Kína nap-, szél- és vízerőművek építését tervezi, olyannyira, hogy 2021-ben a megújuló energiaforrások aránya a teljes energiafogyasztáson belül már meghaladja az Egyesült Államokét. És Kína vált a világ vezető elektromosjármű-gyártójává is.
A háború rámutatott, hogy a hatalom függ az energiától
Az európai fővárosokban csak a 2022. februárban kitört ukrajnai háború után döbbentek rá, hogy a piaci délibáb utáni őrült hajsza a szakadék szélére sodorta őket. Német függőség az orosz gáztól? „Szigorúan kereskedelmi” kapcsolat, kántálta kórusban Vlagyimir Putyin orosz elnök és Angela Merkel német kancellár. A háború rémképe hirtelen felélesztette a „szuverenitás” gondolatát, és emlékeztette a vezetőket, hogy a hatalom függ az energiától. De most már késő. Hogy megbüntessék Putyint, a buzgó európai fővárosok egyre több Oroszország elleni „szankciócsomagot” léptettek életbe, emögött azonban nincs reális erő. Az Egyesült Államokkal ellentétben, amely jelenleg önellátó a palagáz és a palaolaj (rendkívül szennyező) kitermelésének köszönhetően, Európa nem tud szénhidrogén-import nélkül megélni. Az orosz csapokat elzáró briliáns elmék most a fejüket vakarják: a környezetvédő Németország újraindítja széntüzelésű erőműveit, az öreg kontinens felárért vásárol Indiában, Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben finomított dízelt és benzint, amelyet ezek az országok 30%-os kedvezménnyel importálnak Oroszországból. A globalizáció bűvöletében Európa számára Újdelhi lett az orosz dízel vezető beszállítója, azzal az ökológiai sajátossággal, hogy tankhajón szállítják, a félvilágon keresztül. (2) Az „értékdiplomácia” skáláján a Kremllel szembeni melldöngetés elsőbbséget élvez az éghajlatváltozási vészhelyzettel szemben.
Ha legalább lehetővé tenné a délibábos álmok eloszlatását? A mérnökök szerint a klímaátállás nem kérdéses, hiszen a következő harminc évben csupán a nap által sugárzott átalakítható energia tizenkétszer nagyobb lesz, mint a várható emberi fogyasztás ebben az időszakban. (3) De vajon mindent meg kell-e valósítanunk, amit a technológia lehetővé tesz? Ahelyett, hogy azt keressük, melyik energia az, amely lehetővé teszi a világ digitalizálását, a frenetikus „mobilitást” és a kétes hasznosságú javak és szolgáltatások áradatát, vannak, akik más, ésszerűbb, józanabb és az emberek közötti nagyobb egyenlőséget nyújtó modelleket tesztelnek. Nem lesz energetikai átállás társadalmi átalakulás nélkül?
Fordította: Morva Judit
